Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

A hónap műtárgya

2015. április

2015. 04. 16.  
Mednyánszky Mária női páros világbajnoki érme (1935)



Egy tárgy...


Legömbölyített sarkú, téglalap alakú érem díszdobozban.
Előlap: A szélén egy 4 mm-es sávban babérlevél díszítés, az alsó oldalon egy földgömb, a két rövidebbik oldalon pirosra zománcozott virág, a felső oldalon egy címer, rajta 3 db piros oroszlán, alatta rövidítés: ETTA (English Table Tennis Association). A címertől jobbra is, balra is egy-egy kék zománccal színezett T betű. Az érem alsó felében veret: 9th WORLD'S TABLE TENNIS CHAMPIONSHIPS. LONDON FEB. 1935. Hátlapon pontok között szöveg vésve: LADIES DOUBLES WINNERS M. MEDNYANSKY, készítői szignó (HIVP), ill. ezüstjelek.

Méretek: 45 x 31 mm; vastagság: 2 mm




























... és ami mögötte van...

Sportolók, akiknek e sikereket köszönhetjük




Mednyánszky Mária (Klucsik Jenőné; Budapest, 1901. április 7. – Budapest, 1978. december 22.)
 
Asztaliteniszező, edző.
Egyesületei: Magyar Testgyakorlók Köre (1925-1940).
Legkiemelkedőbb eredményei: tizennyolcszoros világbajnok (1926, 1928, 1929, 1930, 1931: egyes, 1928, 1930, 1931, 1932, 1933. január, 1933. december, 1935: páros, 1926, 1928, 1930, 1931, 1933. január, 1933. december: vegyes páros), hatszoros világbajnoki ezüstérmes (1932, 1933. január: egyes, 1932, 1936: vegyes páros, 1933. december, 1935: csapat), négyszeres világbajnoki bronzérmes (1929, 1936: páros, 1929, 1935: vegyes páros).
 
A női asztalitenisz első csillaga, az első öt női egyes világbajnokság győztese már huszonnégy esztendős volt, mikor az MTK versenyzője lett. Munkáscsaládból származott, édesanyja korán elhunyt, így igen fiatalon állást kellett találnia, banki alkalmazottként dolgozott. Mozgásigénye kielégítésére szabadidős sportnak szánta a pingpongot; választásában szerepet játszott a szintén asztaliteniszező kollégája, későbbi férje, Klucsik Jenő is. Néhány év múlva azonban már ő volt az első világbajnokságon szereplő magyar válogatott egyetlen hölgy tagja.
Az 1926-os világversenyen fantasztikusan szerepelt, győzött egyesben és vegyes párosban is. De ez még csak a kezdet volt. Az egyes világbajnoki címet 1933-ig nem engedte ki a kezéből, sorozatban ötször nyerte el, párosban és vegyes párosban is sorban szerezte az aranyérmeket – olyan partnerekkel, mint az osztrák Fanchette Flamm, Sipos Anna (hat világbajnoki elsőség), Mechlovits Zoltán (két győzelem), Szabados Miklós (három győzelem) és Kelen István. További hat ezüst- és négy bronzérmet gyűjtött a világbajnokságokon.
1926-tól 1936-ig volt tagja a magyar válogatottnak. 1928 és 1940 között huszonkétszer volt magyar bajnok (egyesben hatszor, párosban hétszer, vegyes párosban négyszer, az MTK férfi csapatával egyszer, a női csapattal négyszer).
Egyre súlyosbodó hallászavara miatt 1940-es visszavonulásáig fokozatosan csökkentette a versenyei számát. 1941-től 1942-ig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, de ezt a munkát sem folytathatta, valamint nyugdíjazását kérte a munkahelyén is.
1951-ben a MOATSZ örökös bajnokává választotta. 1976-ban megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát. 1993-ban beválasztották a nemzetközi szövetség (ITTF) Hírességek Csarnokába.
Hosszú az út a halhatatlanok csarnokáig címmel Klucsik Mari és Klucsik László írta meg életregényét.




Sipos Anna (Szeged, 1908. február 23. – Budapest, 1988. január 1.)
 
Asztaliteniszező, edző.
Egyesületei: Nemzeti Sport Club (1925-1929), Budapest Sport Egyesület (1929-1935), Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligája (1935-1939).
Legkiemelkedőbb eredményei: tizenegyszeres világbajnok (1932, 1933. január: egyes, 1930, 1931, 1932, 1933. január, 1933. december, 1935: páros, 1929, 1932, 1935: vegyes páros), hatszoros világbajnoki ezüstérmes (1930: egyes, 1930, 1931, 1933. december: vegyes páros, 1933. december, 1935: csapat), négyszeres világbajnoki bronzérmes (1929, 1931: egyes, 1929: páros, 1933. január: vegyes páros).
 
Tizenhét évesen a Nemzeti SC-ben kezdte meg versenyzői karrierjét a magyar asztalitenisz legsikeresebb korszakának második legeredményesebb női pingpongozója. A sportolás mellett banktisztviselőként dolgozott, 1929 és 1932 között pedig a Magyar Úszó Egylet úszója volt.
1928-ban került be először a válogatottba, egy évvel később pedig már a világbajnokságon szerepelt, ahol egyesben és párosban bronzérmes lett, vegyes párosban viszont – Kelen Istvánnal az oldalán – világbajnok lett. 1930-től 1935-ig sorozatban hatszor nyerték meg a női páros világbajnokságot Mednyánszky Máriával. Barna Viktor partnereként további két aranyat szerzett vegyes párosban. Egyesben szintén kétszeres világelső; 1932-ben és 1933. januárjában is legyőzte a döntőben nagy ellenfelét, Mednyánszkyt. Sipos Anna volt az első női pingpongozó, aki tollszár fogással játszott, 1932-ben azonban áttért a „kézrázó” fogásra – sokak szerint ezért sikerült megszakítania az addigi világbajnok sorozatát. Aranyérmei mellett további hat ezüst- és négy bronzérmet gyűjtött a világbajnokságokon.
1938-ig tagja volt a magyar válogatott keretének, 1939-ben vonult vissza a versenyzéstől. 1926 és 1940 között tizenkilencszer volt magyar bajnok (egyesben ötször, párosban nyolcszor, vegyes párosban hatszor).
1949 és 1950 között a magyar női asztalitenisz válogatott szövetségi kapitánya volt, majd az Elektromos Műveknél és a Sportfogadási és Lottóigazgatóságnál dolgozott.
1993-ban beválasztották a nemzetközi szövetség (ITTF) Hírességek Csarnokába.


/A szócikkeket Tétényi Csaba írta/

Vissza a cikkekhez
További tartalmak

2015. március
2015. 03. 05.
A kézilabdázás első ismert magyar nyelvű játékszabályzata
Tovább


2015. február
2015. 02. 02.
A Szegedi Csónakázó Egylet báljának táncrendje (1900)
Tovább


2015. január
2015. 01. 06.
A Törekvés SE textilemblémája
Tovább