Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

A hónap műtárgya

2013. május

2013. 05. 01.  
Szinezett üvegdia.
 
 
 
 
Sasaki Kichisaburo (balra) és egy tanítványa, a Tavara gaeshi dobás közben.
 
A kép 1906-ban készült a BEAC lágymányosi sporttelepén, amikor Kichisaburo a judo alapítójának, Kano mesternek a tanítványaként Budapesten oktatta a judót. A kép egy sorozat részeként a közelmúltban került elő a fotógyűjtemény rendezése során. 
 
Mérete: kerettel 8 x 8 cm
 
„Djudo a japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere” címmel jelent meg Speidl Zoltán fordításában Sasaki Kichisaburo judo szakkönyve 1907-ben. Ennek fülszövege a következő volt: 
 
Sasaki Kichisaburo, a tokiói felsőbb tanítóképző tanára, jeles pedagógus s egyszersmind Kanonak egy kitűnő és judomesteri oklevélre érdemesített tanítványa volt az, a kit úgyszólván Japán közbizalma szemelt ki arra, hogy Magyarországgal a judo tanait megismertesse. Sasaki Kichisaburo múlt év tavaszán érkezett Japánból Budapestre és nyáron át tartott kurzusán, a Budapesti Egyetemi Athletikai Club lágymányosi sporttelepén avatta be ifjainkat a judo titkaiba.
Csodálatos türelmével, törhetetlen buzgalmával és szeretetreméltó modorával, a rendelkezésére állott aránylag rövid idő alatt – a körülményekhez képest – sikerült a judo alapjait leraknia. Hogy tanítványai ezeken az alapokon tovább építhessenek s hogy távozása után is előmozdítsa azt, hogy Magyarországon a judo, Szemere Miklós kezdeményezése nyomán mind szélesebb körben váljék népszerűvé, írta ezt a könyvet, a melyben a jiujitsunak tökéletesített, nemesített, modern formába öntött módszerét: a judot az ő kiváló szakértésével ismerteti.
A külföldön nagy számban megjelent hasontárgyú könyvek legtöbbjét a Sasaki Kichisaburo műve értékben messze túlszárnyalja. Azoknak a könyveknek legnagyobb része ugyanis az elavult jiujitsut foglalja magában s a jiujitsu örve alatt tücsköt-bogarat összehord, vagy csak a jiujitsu trickjeit ösmerteti, de egy-egy „verekedési fogásért” az apache-ok világába is elkalandozik s így a jiujitsu japánias karakterét meghamisítja.
Az a mű ellenben, a melynek én igénytelen tolmácsolója vagyok, nem a jiujitsut, hanem annak tökéletesített, modern formába öntött, mondhatnám sportszerű módszerét: a judot a maga nemes tisztaságában, rendszerbe foglalva ösmerteti; az úgynevezett mutatós trickekre helyet nem pazarol, hanem inkább arra helyezi a fősúlyt, hogy a judo lényegét megmagyarázza, a test- és léleknevelés e művészetét minden oldalról megvilágítsa s a gyakorlását, a fogásait, írásban és képben bemutassa.
Bizony mondom, hogy a magyar nemzet javára válnék, ha a judo, a japán kultúrának ez az érdekes, exotikus hajtása akklimatizálódnék a magyar ég alatt!
Budapesten, 1907. őszén – Dr. Speidl Zoltán”
 


Vissza a cikkekhez
További tartalmak

2013. április
2013. 04. 01.
Kronberger Lili, a magyar sport első világbajnoka.
Tovább


2013. március
2013. 03. 01.
Birkózók (bronz szobor).
Tovább


2013. február
2013. 02. 01.
Búsbach Péter-vándordíj
Tovább