Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

Múzeumtörténet

 Fejezetek a Magyar Sportmúzeum történetéből


 Az első gyűjtemény: a Kárpát Múzeum

A londoni Alpine Club mintájára 1873. augusztus 10-én alakult meg Késmárkon a Magyarországi Kárpát egyesület. Az egyesület a Kárpátok, és ezen belül is elsősorban a Magas Tátra turisztikai és idegenforgalmi népszerűsítését kívánta szolgálni.

A múzeum elhelyezésére több elképzelés is született, két kastélyépület megvásárlásáról is tárgyalt, de ezek a kísérletek sikertelennek bizonyultak. A fordulatot Felka és Poprád, a turisztikai vezető szerep megszerzéséért folytatott vetélkedése hozta meg. Mindkét település székhelyként ajálkozott a múzeum számára. Az egyesület vezetése a kedvezőbb feltételek nyomán Poprád mellett döntött. 1883-ban kezdődött meg az építkezés, az átadásra 1886-ban került sor.

Az 1886-tól működő Kárpát Múzeumnak három osztálya volt, melyekben külön gyűjtötték és állították ki a Tátra állat- és növényvilágát, ásványait, és a néprajzi-iparmüvészeti anyagot. A turistasággal, a mai értelemben vett sporttevékenységgel kapcsolatos anyagok a néprajzi-iparművészeti osztályba kerültek. A sporttal, testi neveléssel foglakozó országos kiállításokon is főhelyen találjuk az egyesület múzeumi kiállításait.

A sportmuzeológia történetét ma kutatók számára az is emeli az időközben Tátra Múzeumra átkeresztelt, és több településre szétosztott gyűjtemény fontosságát, hogy abban folyamatos működése folytán ma is megtalálhatók az alapítók által gyűjtött és bemutatott tárgyak egy része.

A teljesség megkívánja, hogy megemlítsük az Erdélyi Kárpát-Egyesület múzeumát is, melyet 1902-ben Kolozsváron nyitottak meg Mátyás király szülőházában. Ennek a turisztikai és idegenforgalmi népszerűsítés volt az elsődleges célja, az értékes gyűjtemény szinte kizárólagosan néprajzi vonatkozású tárgyakat tartalmazott, így a mi szempontunkból nem volt számottevő.



Testnevelésügy a hazai országos kiállításokon

A politikai/közjogi kiegyezést követő időszak meghozta a honi ipar és a kulturális élet fellendülését. Különösen igaz ez az egyleti demokráciára alapozott sportéletre. Európai példák nyomán a nyolcvanas évek közepére megérik egy országos kiállítás gondolata. A kiállítás célja a honi ipar- és kultúra eredményeinek ország-világ előtti bemutatása.

Országos Kiállítás - 1885, Városliget

A kiállítási pavilonok közül számunkra kettő az érdekes. Az egyik a már említett Kárpát Múzeum önálló pavilonja, a másik a hangzatosan Testgyakorlás Csarnokának nevezett épület.

Itt húsz cég, magánember és egyesület állította ki sporttal kapcsolatos termékeit, áruit, dokumentumait és egyéb tárgyait kétszáznegyven négyzetméteren (ez több mint a múzeum mai kiállítótere). A kiállítók főként külföldi termékeket vonultattak fel, így pl. Aigner Lajos könyvkereskedő szakkönyveket, rajzokat, metszeteket, Bokelberg Ernö NTE művezető atlétikai- és tornaszereket, Huzella Mihály vívó- és ugrószereket, Engl és fiai korcsolyákat, céllövő pisztolyokat és lőtáblákat, Riesz Henrik - Jager-féle - öltözeteket, a Budapesti Kerékpáregyesület tricikliket, bicikliket, evező- és szobatorna-készülékeket, Fuchs Károly tornaeszközöket, Kertész Tódor a öregener torö nevű gyógytornászati készülékét, a Honvédelmi Minisztérium katonai tornahely-mintát, a Magyar Tornatanítók Egylete német tornatermek és uszodák makettjeit, Nagy Sándor tornatanár az aradi Lyceum tornatermének mintáit, a Nemzeti Tornaegylet történeti értékű dokumentumokat, tornaszereket, Oherolly János chichagóban végzett tornatanár testegyenesítő szekrényt, buzogányokat és csónakot, Pacholek N. vívó eszközöket, Huzella M. sportruházatot és Croquet és Lawn Tennis felszereléseket állított ki. A kiállított szerek és eszközök többsége a tornamozgalomhoz kapcsolódott, így nem véletlen, hogy annak kritikáját a Herkules c. lapban, az atléták közlönyében találjuk meg.

 

"A mi csarnokunkban ott látjuk a Párizsban készült indus nyilat, de hiába keresünk egy labdaütőt vagy labdát. Pedig milyen érdekes lett volna egy angolra nézve szemlélni az erdélyi, hólyaggal töltött bőr labdában ugyanazt a labdát, melyet ők a foot-ball játékuknál használnak (...) A korcsolyák közül ki vannak állítva a legújabb külföldi gyártmányok mind, de hol van a hazai -csáklya-, a fa- és csontkorcsolya? (...) Itt kellene lenni az erdélyi egészen speciális hegymászó csizmáknak is. (...) Van az országban mintegy 100 derék testgyakorló egyesület, melyek a tornázást, csónakázást, korcsolyázást, vívást, athletikát, szóval a testgyakorlatok összes nemeit űzik. Ez egyletek helyiségeinek képét, szereinek példányait vagy mintáit, működésüknek ismertetését, szóval létezésüknek legparányibb jelét is hiába keressük (...) Csökkenti a kiállítás tanulságát és komoly érdekét, hogy a testgyakorló eszközöknek csupán a kereskedésben forgalomban lévő példányai vannak kiállítva, holott igen érdekes lett volna bemutatni a szerek fokozatos fejlődését, a csontkorcsolyától a Halifaxig, a Mátyás korabeli kelevéztől a mostani torna-gerelyig, a balatoni canoe-tól az angol race-hajóig".
 


A Középiskolai Tanárok Országos Tárlata - 1891, Budapest

Az Országos Középiskolai Tanáregyesület működésének negyedszázados évfordulójára nagyszabású tanszerkiállítást rendeztek. A kiállításon felvonuló tantárgyak között igen szépen szerepelt a testgyakorlás is. Az idevonatkozó kiállítási részt Bokelberg Ernő a kor legnevesebb tornatanára szervezte, azon maga is kiállított, sőt a kiállítás katalógusát is ő írta. A kiállított tornaszerek a kor élvonalát képviselték, de azokról csupán a katalógusból tájékozódhatunk, a múzeum jelenlegi gyűjteményében nem találkozhatunk vele. 

Szomorú adalék, hogy Bokelberg maga már nem láthatta a kiállítást, elborult elmével 52 éves korában véget vetett az életének.

Millenniumi Kiállítás - 1896, Városliget

A hazai szakmuzeológia számára áttörést hozó ezredévi kiállítása sport területén nem alkotott maradandót, állandó múzeum számára nem épült alkalmas épület, és a létrejött kiállítás nem is keltett erre igényt. Az 1885-ös kiállításhoz hasonlóan ezúttal is két helyen találkozhatunk a bennünket érdeklő témával. A Magyarországi Kárpát-Egyesület ezúttal nem kapott önálló kiállítási helyet, a turizmusnak bekellett érnie a Mezögazdasági csarnok 19. fülkéjével. A kilenc kiállító, köztük hét turista egyesület jobbára turista propaganda anyagot és fényképeket állított ki, ezúttal felszereléseknek és emléktárgyaknak nem jutott hely.

A Tornacsarnok szerényen elbújt vagy inkább elveszett a fényes kiállítási pavilonok között, a kiállítási terület végében. A fából készült, meglehetősen igénytelen külsejű épület ezúttal elsősorban az iskolai testgyakorlást kívánta bemutatni. A kiállító kereskedők és gyártók mellett főképp tornatanárok és egyesületek állították ki szereiket, kiadványaikat, és látványos újdonságként pillanatfelvételeiket. Muzeológus szemmel két különösen érdekes tételt találhatunk. Az egyik az arisztokrata Rohonczy Gida sok értékes régi darabot is tartalmazó korcsolyagyűjteménye, a másik az a hajdan Széchenyi István tulajdonában lévő fa velocipéd, melyet a Magyar Athletikai Club állított ki. Ez utóbbi minden valószínűség szerint 1945-ben Cenken pusztult el. Röviden értékelve a kiállítást, egyet kell értenünk a korabeli sajtóval, miszerint az nem tükrözte a hazai sportélet és testgyakorlás színvonalát, annak történeti bemutatása pedig nem is volt célja.

Az első önálló torna- és sportkiállítás - 1903, Városligeti Korcsolyacsarnok

A kiállítás létrejötte mérföldkő a sportkiállítások sorában, hiszen ezúttal nem egy általános kiállítás kis pavilonjáról, hanem egy önálló kiállításról beszélhetünk, amely ráadásul az ország legnagyobb sporteseményéhez, a szövetségi tornabemutatóhoz is kapcsolódik.

Minden eddigit felülmúló anyag gyűlt össze. Ennek ellenére teljességről ezúttal sem lehet szólni, mert néhány jelentős egyesület (MAC, NHE, MUE, MTK, FKE) távol maradt.

A kupola alatti csarnokot és a jobb szárnyat a résztvevő egyesületeknek tartották fenn. A bejárattal szemben a kupola alatt a rendező Budapesti Torna Club anyaga volt látható, középen szobrok, súlyzók, sportszerek, körben szekrényekben az egyesület és a tagok tiszteletdíjai, érmei és oklevelei, valamint fényképfelvételek voltak láthatók. A jobbszárnyban az egyesületek labdarúgással, kerékpározással, evezéssel és tornával kapcsolatos kiállításai mutatkoztak be a legkülönbözőbb dokumentumok és tárgyak, sporteszközök segítségével, köztük a BBTE frissen alapított vándordíjával, Fadrusz farkasokkal hadakozó Toldijával, mely jelenleg a Nemzeti Galéria tulajdona. Ugyancsak itt kapott helyet a számos sikeres sportman, így Hajós Alfréd, Coray Arthur, Kakas Gyula, Lucius Károly és Kellner Gyula egyéni vitrinje is. A balszárnyban volt látható a házigazda BKE korcsolya gyűjteménye, mely a sporteszköz történeti kialakulását kívánta tükrözni. Itt szerepelhettek a kiállító iparosok és kereskedők sportszereikkel.

A két hétig nyitva tartó kiállítás igen komoly sikert hozott, azt a rövid idő ellenére több ezren tekintették meg.

Bár a kiállítást követő évtized jelentős előrelépést hozott a hazai sportirányítás megszervezésében (megalakult az Országos Testnevelési Tanács), de a sportmuzeológiával kapcsolatba hozható eseményre nem került sor. A világháború, és az azt követő zavaros évek megakasztották, ill. lelassították a folyamatot.

A trianoni döntések után kialakult belpolitikai helyzet megnövelte a testnevelés befolyását, viszonylag több forrás jutott erre a területre. Az ekkor kialakuló, magyar kultúrfölényt hirdető politika megszülte a "Magyarország sportnagyhatalom" máig ható mítoszát. Ennek megalapozására felkérték Siklóssy Lászlót, a neves művelődéstörténészt, akinek munkája nyomán megszületett a magyar sporttörténetírás eddigi legnagyobb lélegzetű munkája, a csaknem kétezer oldalas, bőségesen illusztrált "A Magyar Sport Ezer Éve" című háromkötetes mű.

Siklóssy még csak az anyaggyűjtésnél tartott, amikor a sporton kívülről, a Magyar Nemzeti Múzeumtól újabb kezdeményezés érkezett. A múzeum Érem- és Régiségtára felhívta a magyar sportközönséget, egyesületeket, hogy érmeiket, versenydíjaikat ajándékozzák a múzeumnak vagy helyezzék ott letétbe. Mintegy ezer tárggyal gyarapodott a felhívás sikere nyomán az éremtár.

Sporttörténelmi kiállítás - 1926, Magyar Nemzeti Múzeum

A gyűjtés sikerét látva és Siklóssy munkájának előrehaladtával immár Karafiáth Jenő az OTT elnöke javasolta Hóman Bálintnak a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy gyűjtsék össze a sportra vonatkozó egyéb tárgyakat és dokumentumokat is, és rendezzenek az anyagból egy nagy reprezentatív kiállítást. Hóman támogatta az ötletet, de a várható hatalmas anyag kiállításhoz nem volt megfelelő hely. A szerencse végül az ügy mellé állt, a múzeumban időlegesen felszabadult tíz terem, így mód nyílt a magyar sporttörténet mindmáig legnagyobb kiállításának megrendezésére a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Az alkalomra több mint háromszáz egyesület és magánszemély adott tárgyat, dokumentumot. Az így összegyűlt anyagot kiegészítve a Magyar Nemzeti Múzeum idevonatkozó anyagával egy, a sportterület történeti fejlődését bemutató kiállítást sikerült létrehozni.

A kiállítás sikeréhez mindenképpen hozzájárult az, hogy felvállalta az állami sportvezetés, az beleillett a kor nemzetpropagandájába és nem utolsó szempont volt az a presztizs, amit a helyszín, a Magyar Nemzeti Múzeum jelentett.

A kiállítás csupán néhány hétig tarthatott nyitva, hatása azonban így is óriási volt, hiszen ez a kiállítás volt az első, aminek kapcsán komolyan felmerült az állandó magyar sporttörténeti múzeum létrehozásának igénye. Ezt sürgette Szokolyi Alajos is Magyar Olympiai Közlönyben: "A létesítendő "Sportmúzeum" levél- és könyvtára részére már most kezdődjön anyaggyűjtés az első Olympiádtól kezdve, mert a kiküldöttek, a "Gárdisták" csak így hálálhatják meg a Magyar Haza áldozatkészségét."

Szokolyi fontos személyisége a magyar sporttörténetnek, nemcsak érmese az első olimpiának, de ő kezdeményezi a Magyar Atlétikai Szövetség megalakítását is. Az egyik legnagyobb magángyűjteménnyel rendelkezik, a századforduló atlétikájáról, és az első olimpiáról szinte minden megtalálható bernecebaráti kastélyában.

Szokolyi a kiállítás után letétként a múzeumban hagyja az anyagát, bízva a sportmúzeum mielőbbi létrejöttében. 1929-ben az anyagát átadja az időközben létrehozott Testnevelési Főiskola Múzeumának, hogy a sportmúzeum létrehozásáig is hasznosuljon a gyűjteménye.


Első Országos Magyar Turistakiállítás 1931, M. kir. Tectnológiai Múzeum

A Nemzeti Múzeum sporttörténelmi kiállításnak sikere, és a Trianonnal elvesztett turista kiállítások hiánya is sarkallta a Magyar Turista Szövetséget, hogy összegyűjtsék és kiállítsák a hazai turizmus fellelhető emlékeit, bemutatva nem utolsó sorban azt, hogy mit veszítettünk el a háború után. A kiállítás bevallott célja volt, ami Thirring Gusztáv megnyitó beszédéből is kiderül, hogy egy állandó turista múzeum gyűjteményét alapozzák meg. A kitűzött célt részben el is érték, hiszen az anyag a Testnevelés Házában ideiglenes otthonra talált.

A háborút megelőző évekre visszatérve meg kell említeni még két speciális kiállítást, melyek tematikailag is tárgyunkhoz tartoznak. 1938-ban került sor az első sportegészségügyi kiállításra a Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómester Képző Intézetben. Itt már olyan mozgó vizsgáló állomást is bemutattak, amellyel az edzés, versenyzés helyszínén is végezhettek méréseket.

1940-ben az Iparművészeti Múzeumban került sor az első országos sportdíj-kiállításra, melyen neves művészek is részt vettek, az ott szerepelt alkotások közül több ma a Magyar Sportmúzeum birtokában van.

















A Testnevelési és Főiskola Múzeuma

A TF 1925-ös megalakítása után igen hamar a hazai sportélet központjává vált. A főiskolán gyorsan gyarapodó értékes múzeumi gyűjtemény alakult ki. A gyűjtemény egy része a főiskola dekorálására szolgált, de az oktatás során is használták.

A gyűjtemény pontos összetétele nem ismert, arról csak néhány fotó segítségével nyerhetünk képet. Ennek alapján megállapítható, hogy jobbára trófeák és sportszobrok tartoztak bele.

A háború után szinte nulláról kellett újrakezdeni a gyűjtést. A sportmuzeológiát ért kárként kell elkönyvelni azt is, hogy a szovjet csapatok több nagyegyesület értékes trófeáit szállították el a bankok trezorjainak kiürítésekor.

 A Bizottságok kora

A háború után lassan újra megindult a sporttudományos kutatás, ennek összehangolására hozta létre 1951-ben a Minisztertanács az OTSB (az OTSH jogelődje) mellett működő Testnevelési Tudományos Módszertani Tanácsot. A tényleges munkát az időközben Testnevelési Tudományos Tanácsra (TTT) keresztelt testület 1954-ben kezdte el. A munkaprogram szerint megalakuló bizottságok közé bekerült a TTT Testnevelés- és Sporttörténeti Bizottsága is, amelynek egyik feladatául a Sportmúzeum megalapítását tűzték ki.

A gyűjtemény elhelyezésére kiutaltak néhány helyiséget az új városháza épületében, sőt két múzeumi munkatársat is szerződtettek az anyag feldolgozására. A feldolgozással párhuzamosan megrendezték az első önálló kiállításokat is.

1958-ban a Városházán került sor a Sportkarikatúra kiállításra, melyen neves rajzolók munkái szerepeltek. A nagysikerű anyagot, melyhez katalógus is készült, Keszthelyen is kiállították. A második kiállítás a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára készült "Magyar Tanácsköztársaság a testnevelésért és a sportért" címmel.

A gyorsan gyarapodó gyűjtemény elhelyezése és a kiállítások komoly problémát okoztak, hiszen a rendelkezésre álló hely a raktározásra sem volt elegendő.

1960-ra újabb nagyszabású kiállítást vettek tervbe "Sport a művészetben és a történelemben" címmel. Erre az előkészületek ellenére már hely hiányában nem került sor. A Városházán már nem lehetett megrendezni, más hely pedig még nem volt.

1960 júliusában a Sportmúzeum, ill. a Bizottság gárdája "A magyar sport 15 éve" címen a Műjégpálya épületében nyitott kiállítást. Ezzel egyidőben a Bizottság képviseletében Keresztényi József a Testnevelési és Sportmúzeum szakmúzeummá nyilvánítása ügyében tárgyalt, ekkor még eredménytelenül.

Az év mégis áttörést hozott, hiszen a sporthivatal kiutalta sportmúzeum céljára a Műjégpálya néhány emeleti helyiségét, ahová a múzeum nem kis nehézségek árán be is költözött.

A városligeti Műjégen

A gyűjtemény ekkor már több mint kétezer darabból állt, s a bizottság, mint az az 1961 februárjában kelt jegyzőkönyvéből kiderül, a további gyarapítást szorgalmazta.

"Múzeumunk jelenlegi anyaga korántsem tükrözi azt a képet, amelyet a magyar sport múltja vetít elénk. Tárgyi emlékeink között túlsúlyban vannak a versenydíjak, érmek, nagyon kevés a sporteszközünk, és szinte teljes mértékben hiányoznak a sportfelszerelési tárgyak. Sportmúltunkhoz viszonyítva elenyésző a dokumentációs anyag - fényképek, hanglemezek, filmek. Ennek pótlására nagyarányú gyűjtőmunkát kell indítani. (...) Listába kell foglalni azokat a magános gyűjtőket és sportembereket, akik ilyen munkába hajlandók bekapcsolódni, és közreműködésükkel megalakítani a sportmúzeum baráti körét."

Ismételten megkezdődtek a szakmúzeummá nyilvánítással kapcsolatos tárgyalások, melyek találkoztak a múzeumi törvény előkészítésével. Mire a múzeumi szakterületen sikerrel lezárultak a tárgyalások és megszületett az országos gyűjtőkörű szakmúzeumi besorolás, és a működési engedély s a múzeum gyűjteménye elérte a nyolcezer darabot.

Az elhelyezés olyannyira ellehetetlenült a Műjégpályán, hogy az már az gyűjteményi tárgyakat is veszélyeztette.

1965 tavaszán előterjesztés készült az MTS (az OTSH jogelődje) elnökségi ülésére a sportmúzeumról, melyhez önálló költségvetés tervezetet is csatoltak (először készült ilyen), ebben főállású múzeumvezető és több más szakember számára is szerepelt bérelőirányzat.

A költségvetés 154.544 Ft kiadást tartalmazott, ami összehasonlítva más múzeumok vagy sportintézmények költségvetésével, igen szerénynek mondható. Az előterjesztést ekkor még nem fogadta el az elnökség, arra csak 1967-ben került sor. A Testnevelési és Sportmúzeum jogilag ekkor nyeri el mai formáját, de a valós működés kezdetének 1969-et kell tekinteni, amikor is Bakonyi Károly személyében kinevezik az első főállású múzeumvezetőt.

Testnevelési és Sportmúzeum

A már említett 1967-es MTS határozat, mely megalapította jogilag is a Testnevelési és Sportmúzeumot, lényeges változást hozott a múzeum felügyeletében is. Addig a TTT szakbizottsága látta el ezt lelkes és hozzáértő közgyűjteményi szakemberek útján a sporthivatal Agitációs és Propaganda Osztályának egy hivatalnoka. Az intézménynek jót tett a változás, ha szerény szinten is, de megoldódtak a költségvetési gondjai, az elhelyezés tekintetében is megoldás született.

Az új igazgató is elsőként a múzeum elhelyezésének problémájával találta magát szemben. Hosszas huzavona után megvásárolta Hajós Alfréd lakását a Báthory utca 5. számú házban. Furcsa fintora a történetnek, hogy ugyanebben a házban, csak egy emelettel feljebb működött az Országos Turista Múzeum is. Ma már elhibázottnak kell tekinteni ezt a döntést, hiszen a lakás legfeljebb egy Hajós Alfréd emlékmúzeum számára lett volna alkalmas, az akkori gyűjteményt, és a feladattal járó munkát semmiképpen sem tudta kiszolgálni.

Az újabb, már máig ható változásra, költözésre 1977-ben került sor, amikor a Népstadion egykori felvonulási épületéből kialakított Sportszövetségi Székházba került a Testnevelési és Sportmúzeum. Az elhelyezés minden addiginál jobb lett: 184 m2 kiállítói tér, 300 m2 raktár, előadóterem, irodák és egyéb kiszolgálói terek. Ennek ellenére, azt kell meg állapítani, hogy az ekkor több mint kétszázezer egységből álló gyűjtemény számára már ekkor is kicsi, állandó kiállításra nem kielégítő, az épület és a környezete egyáltalán nem nevezhető reprezentatív múzeumi célra alkalmasnak.

A problémák ellenére a múzeum mindig is rendkívül aktív kiállítási tevékenységet végzett. A Bakonyi Károly vezetése alatti két évtizedben a több mint kétszáz kiállítást megtekintő látogatók száma meghaladta a másfél milliót.

A múzeum az idők során több, értékes magángyűjteménnyel gazdagodott. Így a múzeum fotótárának kiemelkedő értékű részét jelentő Pobuda- és Kozák-hagyaték, valamint a főképp aprónyomtatvány- és jelvényanyagból álló Kerezsi-gyűjtemény is a 70-es-80-as években integrálódott az intézmény gyűjteményébe.

A Sportfilmstúdió megszüntetésekor az archívum jogutódja is a Sportmúzeum lett.

A rendszerváltáskor az addigi igazgató korkedvezményes nyugdíjazását kérte. A jelenlegi igazgatót, Dr. Szabó Lajos történészt 1990-ben nevezték ki.

A múzeum megkezdte a gyűjteményrészek szétválasztását,a kiállítások témaválasztása szélesedett. Így került sor Budapesten az első cserkészkiállításra (Cserkészet és Sport) 1991-ben, majd néprajzi ihletésű kutatási- és kiállítási program lebonyolítására a finn és észt néprajzi és sportmúzeumokkal (Mozgás és Játék címmel Budapesten, 1993-ban, Tradicionális sportok és népi játékok a finnugor népeknél címmel Budapesten, 1996-ban, Kecskeméten 1997-ben, Tartuban, 1997 őszén).

A múzeum - bekapcsolódva az "Ezeréves a magyar iskola" programba -, 1996-ban megrendezte az első átfogó magyar testnevelés-történeti kiállítást: "A magyar ifjúság testi nevelésének története" címmel. Jelentős sportágak történetét bemutató kiállítások készültek el (kerékpározás, evezés, birkózás, labdarúgás, atlétika, tenisz és jégkorong).

Sikeres kiállítások vitték a magyar sportsikerek hírét a világban többek között Lausanne-ban, Athénben, Tel-Avivban, Sydney-ben, Párizsban, Bangkokban és Szingapúrban immár a múzeum saját szervezésében. Tudatosan felvállalt küldetésként több vándorkiállítás eljutott az erdélyi magyar múzeumokba, támogatva a határon túli magyar közösségeket és egyidejűleg csatlakozva a magyar kultúrdiplomácia erőfeszítéseihez.

Szólni kell az Ezüstgerely művészeti pályázatokról is, melyeket a Sportmúzeum bonyolít le, s melyek anyagából igen értékes művészeti gyűjteményt sikerült az évek során kiépíteni. Magától értetődő, hogy minden olimpia idején készül új – többnyire több, különböző tematikájú - időszaki történeti kiállítás, adózva ezzel az olimpiai mozgalomnak és ápolva, terjesztve az olimpia eszméjét.

Ismét vándorúton

Több mint negyedszázad után az intézmény 2005 nyarán kénytelen volt a már belakott, egyre jobban felszerelt épületét elhagyni, mivel a Sportszövetségi Székházat lebontották. A Sportmúzeum gyűjteménye konténerekbe, a munkatársak és a kutatószolgálat valamint egyes gyűjteményrészek a Magyar Sport Háza (MSH) három különböző szintjére költözött. Kiállítási célra a SportAgóra épületét vették bérbe. Ez a kiállító épület – bár külső formavilágával a modern építészet egy szép alkotása - sajnos nem felel meg a műtárgyvédelmi követelményeknek, ezért ott állandó kiállítás nem tartható fenn. Ennek ellenére – alkalmazkodva ezekhez a feltételekhez – számos nagy sikerű bemutató vonzotta SportAgórára a sport- és kultúraszerető közönséget ezekben az években is. Kiemelkedik közülük a „Volt egyszer egy Aranycsapat” és a „Teniszvilág Magyarországon”, és a „Reneszánsz testkultúra Magyarországon és Európában” című kiállítás. Magyarország európai uniós elnökségéhez kapcsolódva Gödöllőn mutatták be a „Magyar sport – sportoló Magyarok” című kiállítást, ami ezt követően a Külügyminisztérium szervezésében indult mintegy húsz külföldi helyszínt érintő vándorútjára.

Mire az intézmény berendezkedett az új helyein, 2007-ben újabb szervezeti és ezzel fizikai változásokhoz kellett alkalmazkodni. Kormányzati döntés nyomán a múzeum önálló Igazgatóságként integrálódott a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézetbe.

E döntés következtében a könyvtár és kutatószolgálat kivételével újabb költözésre kényszerült az MSH-ból az ott elhelyezett valamennyi múzeumi funkció. Ezek a stadion központi épületének három különböző részében kaptak új működési lehetőséget.

2010-től a Sportmúzeum az utánpótlás-neveléssel együtt kivált az említett intézményből és Nemzeti Sport Intézetként működött tovább.

Jelenleg újabb jogi átalakulás van folyamatban, ennek során a sportmúzeum, Magyar Sportmúzeum néven a Nemzeti Sport Központokba integrálódik.

A sportmuzeológia sajátossága, hogy nem kizárólagosan egy múzeumra vagy múzeumtípusra korlátozódik. Megszámlálhatatlan intézmény, egyesület, szövetség, iskola, múzeum és magánszemély birtokában van a sportmuzeológiát érintő tárgy és dokumentum-kincs.

Több jelentős sportvonatkozású gyűjteménnyel rendelkező múzeumunk van. Ilyen pl. a Nemzeti-, a Hadtörténeti-, a Közlekedési-, a Mezőgazdasági-, a Duna-, a Néprajzi Múzeum, és még nem beszéltünk a most szerveződő helyi vonatkozású sporttörténeti gyűjteményekről és állandó kiállításokról. Valószínűleg nincs az országban olyan múzeum, ahol ne találhatnánk sportvonatkozású tárgyat, dokumentumot.

 Dobogókő engedély