Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

Nevek-Legek

Elsőként a hátravont középcsatár posztján - Hidegkuti Nándor

Hidegkuti Nándor (Budapest, 1922. március 3. - Budapest, 2002. február 14.)

Az Újlaki FC, a Gázművek, az Elektromos, a Herminamezei AC, az MTK, a Textiles, a Budapesti Bástya és a Budapesti Vörös Lobogó csatára, 1945 és 1958 között 69 mérkőzésen volt válogatott és 39 gólt szerzett. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Az Aranycsapat kivételes képességű középcsatára, a magyar labdarúgás legkiválóbb játékosainak egyike. Sokoldalúságára jellemző, hogy a válogatottban a támadósor valamennyi helyén szerepelt. Iskolát teremtett játékával. A korábbi klasszikus ötcsatáros játékból őt vonták hátra, a mai értelemben használt középpályás pozícióba, ahonnan remekül időzített labdákkal indíthatta Kocsist és Puskást, vagy a két szélsőt. Technikailag és taktikailag tökéletesen képzett, invenciózus, munkabíró, gyors és a fejjátékban is ügyes labdarúgó volt. Fénykorában a világ legjobb csatárai között emlegették. Sikerekben gazdag pályafutásának egyik érdekessége, hogy harmincadik életévén túl "érkezett be". Bozsik és Puskás mellett a válogatott csapat egyik karmestere lett. Ebben a szerepkörben ért el három gólt az élete legkiemelkedőbb játékát jelentő, 1953. november 25-i, Anglia elleni 6:3-as találkozón. "Az évszázad mérkőzése" mellett még két alkalommal szerzett három-három gólt (1947. Bulgária 9:0 és 1951. Finnország 8:0). 1959-től edzősködött: MTK, Fiorentina (KEK- és Olasz Kupa-győztes), Mantova, Győri ETO (magyar bajnok és BEK-elődöntős), Tatabánya, ismét az MTK, Bp. Spartacus, Stal Rzeszów, Egri Dózsa, al-Ahli (ötszörös egyiptomi bajnok), al-Ahli (Dubai). Még 75 éves korában, 1997-ben is felkérte korábbi egyiptomi sikercsapata, az al-Ahli a technikai igazgatói feladatok ellátására. Halála után az MTK Hungária körúti stadionját Hidegkuti Nándorról nevezték el.

Vissza a nevekhez