Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

Nevek-Legek

"Náczi bácsi" egyik legkiválóbb tanítványa - Rózsavölgyi István

Rózsavölgyi [született: Reidl] István (Budapest, 1929. március 30. - Budapest, 2012. január 27.)

Karrierje során 7 világcsúcsot, 8 Európa-csúcsot és 19 magyar csúcsot futott közép- és hosszútávon, az 1960. évi nyári olimpiai játékokon harmadik helyen végzett 1500 méteren. 297 versenye során összesen 188-szor győzött. Két váltó világcsúcs után az 1955-ös év meghozta első egyéni világcsúcsát is, ami táplálta a már felfokozott olimpiai reményeket. Sokan az 1500 méter favoritjaként tartották számon, és ezt erősítette az 1956. augusztusi 1500 méteres világcsúcsa is. Az októberi 2000 méteres világcsúcsa pedig azt igazolta vissza, hogy tökéletesen sikerült a felkészülés. Az október 23-án kirobbanó forradalom azonban derékba törte a felkészülését. Mint a Honvéd futóját, Táborival együtt őrségszolgálatra rendelték és heteken keresztül nem tudott edzeni. A hosszabbított őrszolgálat, a bezártság és az edzések hiánya miatt fizikai állapota gyorsan romlásnak indult. A hosszú kihagyás, a forradalom okozta lelki trauma és futótársa, Iharos Sándor eltűnése a forradalom kavalkádjában legyengítették, és ezt az olimpiai szereplése is megsínylette. Az olimpia több szempontból is törést okozott Rózsavölgyi karrierjében. A kudarcon túl elveszítette edzőjét, Iglói Mihályt, valamint futótársát és egyben legjobb barátját, Táborit is, miután mindketten úgy döntöttek, hogy nem térnek vissza Magyarországra. A két olimpia közötti időszakban felkészülését zömében maga irányította. Az edzéstervekhez Iglói módszereit használta és azokat fejlesztette tovább. Az 1960-as Olimpiai döntőig könnyedén menetelt, de a végső összecsapásban az ausztrál Elliott bizonyult jobbnak, és Rózsavölgyi a célegyenesben visszaszorult a harmadik helyre. A harmadik helyet azonban nem kudarcnak, hanem teljes sikernek élte meg. 1962-ben végleg felhagyott a futással. Futókarrierjét követően edzői szerepet vállalt a Honvédnél és egy rövidebb időre az öttusaválogatottnál. 1984-ben nyugdíjba vonult, de hosszú éveken keresztül dolgozott még edzőként és mint a Tatai Olimpiai Edzőtábor szakmai vezetője. Élete utolsó éveiben Tatán élt.

Vissza a nevekhez