Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

Nevek-Legek

A magyar sport első női olimpiai bajnoka - Elek Ilona

Elek Ilona /Schacherer Károlyné/ (Budapest, 1907. május 17. – Budapest, 1988. július 24.)
 
Zongoraművész helyett: olimpiai tőrművész
Italo Santelli tanítványa.
Egyesületei: Budapesti Budai TE (BBTE), Detektív Atlétikai Club (DAC), UTE, Közalkalmazottak Sport Egyesülete (KASE), Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) Atalante Sport Egylete, Budapesti Lokomotív, Budapesti Honvéd.

Legnagyobb sportsikerei: kétszeres olimpiai bajnok (Berlin, 1936, illetve London, 1948 – tőr egyéni); olimpiai ezüstérmes (Helsinki, 1952 – tőr egyéni), hatszoros világbajnok (Párizs, 1937 – tőrcsapat; Stockholm, 1951 – tőr egyéni; Koppenhága, 1952 – tőrcsapat; Brüsszel, 1953 – tőrcsapat; Luxemburg, 1954 – tőrcsapat; Róma, 1955 – tőrcsapat). Ötszörös Európa-bajnok (Budapest, 1933 – tőrcsapat; Varsó, 1934 – tőr egyéni és csapat; Lausanne, 1935 – tőr egyéni és csapat), kilencszeres magyar bajnok.
 
A magyar sport első női olimpiai bajnoka. Páratlanul sikeres sportpályafutása csaknem három évtizedig tartott. Kétszeres olimpiai bajnok, olimpiai ezüstérmes, hatszoros világ- és ötszörös Európa-bajnok.
Zeneakadémiát végzett, zongoraművésznek készült. Számos dal szerzője, ő írta az 1959-es vívó vb indulóját és a labdarúgó-indulót.
Sportpályafutása befejezése után az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese volt.
Díjak, kitüntetések: Feyerick Vándordíj, a nemzetközi szövetség /FIE/ legmagasabb elismerése; ő az első nő, aki e kitüntetésben részesült (1951), Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata (1982), NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1983).

Vissza a nevekhez