Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

Tanulmányok

Sport-Antikvárium, szerk. Dr. Takács Ferenc

2017. 10. 27.  
Sasku Károly testgyakorlati tankönyve 1838-ból
 
 
Sasku Károly Felsőbányán született 1806-ban és Budapesten halt meg 1869-ben. Jogásznak tanult, ügyvédi gyakorlatot folytatott, közben mérnöki diplomát is szerzett. Természettudományos és műszaki ismereteit a Tisza-szabályozás során kamatoztatta. Az 1848/49-es szabadságharcban guerilla-csapatot szervezve vett részt, ezért az önkényuralom idején üldöztetésben volt része. Több matematikai tanulmányt készített és aktívan bekapcsolódott a hazai tudományos életbe, ennek elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia korrektorává nevezték ki.

         1838-ban jelentette meg első pedagógiai művét A tanítás alaptudománya címen. A korszak hasonló munkáinál jóval alaposabb műre csak szűk szakmai körökben figyeltek fel. Népszerű lett viszont az illemtana, amelynek első kiadása 1854-ben látott napvilágot. Az Illendőségtan, vagyis a művelt és jó erkölcsű magaviselet szabályai című munkájából évtizedekig idéztek, alapelvei és példái átmentek a köztudatba anélkül, hogy szerzőjükre fény derült volna.

         A bemutatásra kerülő könyv Neveléstan címen, harmadik kiadásban jelent meg Pesten, 1867-ben „Emich Gusztáv akadémiai nyomdásznál”. A kiadvány érdekessége, hogy egy komplett tantervet is mellékel hozzá a szerző. Ez a tanterv az első, amely megpróbálja teljes rendszerbe foglalni a korabeli ismereteket.

         Az „Általános világisme” tulajdonképpen a világegyetem filozófiája. A „Földleírás” a földrajzi alapok foglalata. A „Földi lényisme” pedig természetrajz: állattan, növénytan, ásványok, bonctan, vegytan, embertan stb. Az „Alkalmazott természettan” a következőket foglalja magában: géptan (mechanika), visszfénytan (optika), égtan (csillagászat), építészet, hadtan, kézműtan, gazdaságtan, bányászat. A „Mennyiségtan”, vagyis a számtan és a mértan, ezen belül külön szerepel a „parányszámtan” és a „fölsőmennyiségtan”.

         Az „Illendőségtan” az alapvető erkölcsi és viselkedési szabályokat jelenti. Szerepel továbbá a tantervben az „Általános és hazai országállapottan”.

         Saskunak a nyelvtanra vonatkozó nézetei megjelentek a Tudományos Gyűjtemények 1840. évi második és harmadik kötetében. Alapvetően a tantervében is ez található. Az idegen nyelvek közül a görögöt és a franciát javasolja azzal a megjegyzéssel, hogy egyszerre csak egy nyelvet szabad tanulni. Egyébként is jellemző a szerzőre a tanulók kímélése, ami nála alapelv. Régies fogalmazással ezt így írta le tanterve elején: „Mindent íly renddel kell okítani, de nem szórul-szóra, sem versben, sem leczkét hagyva nem szabad elmenni a kifárasztásig.”

         A művészetek közül az irodalmat emeli ki, meg a rajzolást (állatrajz, növényrajz, ásványrajz, géprajz, tájrajz stb.). Az olvasmányokat így kategorizálja a tanterv: igaz történetek, utazás-leírások, életrajzok, tájleírás, hadi jegyzetek, tudományos könyvek.

         Sasku Károly az első, aki beemelte tantervébe a testnevelést, és viszonylagos részletességgel kidolgozta azt. Kár, hogy eddig ez a tény elkerülte a neveléstörténészek figyelmét. A „Testgyakorlat” című tantervi részt az alábbiakban teljes egészében közre adjuk.



 




Vissza a cikkekhez
További tartalmak

Sport-Antikvárium, szerk. Dr. Takács Ferenc
2017. 10. 26.
3. A 6:3-as angol – magyar visszhangja a Vajdaságból
Tovább


Sport-Antikvárium, szerk. Dr. Takács Ferenc
2017. 10. 13.
2. Testkultúra a régi naptárakban
 
Tovább


Sport-Antikvárium, szerk. Dr. Takács Ferenc
2017. 10. 02.
1. Levél Erdély Régi Sportjáról
Tovább