Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

Tanulmányok

100 éves lenne idén „a Népstadion hangja” – Molnár István emlékezete avagy fényképek és sportrelikviák mesélnek

Rövid megemlékezés Molnár István olimpiai bajnokról annak apropóján, hogy a Magyar Sportmúzeum őrizheti hagyatékát.

A nagyérdemű leginkább az 1936-os berlini olimpián való részvétele révén ismerheti nevét, holott Molnár István a hazai sportélet egyik kiemelkedően tevékeny alakja volt. A nevezetes, Berlinben rendezett sporteseményen Molnár a magyar vízipólócsapat tagjaként nyerte el az olimpiai aranyérmet. Két évvel később a Londonban rendezett Európa-bajnokságon is a válogatott keret tagja volt, ahonnan pólósaink szintén a legfényesebb érmet hozták el.
 
A verhetetlenek. Az 1936-os berlini olimpiát nyerő bajnokcsapat. Balról jobbra: Halassy, Molnár, Brandy, Tarics, Németh, Homonnai, Bródy, Bozsi.
 
 
 
Az 1938-ban rendezett Európa-bajnokságon szerzett aranyérem mellé ilyen "diploma" is járt a győzteseknek
 
Molnár István vízilabdázó 1913. jan. 5.-én született Galántán. Sportpályafutását 1932-ben kezdte a - vízipólót tekintve az „útkeresés fázisában lévő” - Ferencvárosban, ahonnan egyedüli fradistaként került be az 1936-os olimpiai válogatottba. Az FTC-be való felvételét követően néhány héttel már felfigyeltek rá és érdeklődéssel mondogatták: „Ki ez a gyerek?”, „Nagyon jól mozog”. Ezt a megjegyzést Komjádi Béla, a magyar vízilabdasport felejthetetlen mestere tette. Ettől kezdve állandóan figyelemmel is kísérte a fiatal Molnárt, és mikor szervezni kezdte a válogatott-jelöltek utánpótláskeretét, ebbe bekerült az ifjú tehetség is.
Komjádi halála után Homonnai Márton vette át a fiatal tehetségek gondozását. Molnár bekerült az utánpótlás első túracsapatába, akikkel nagyszerű eredményeket ért el 1933-ban Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban, majd 1935-ben Svédországban.
A nemzetközi sikereken túl fontos eredményeket ért el a hazai sportéletben is. 1944-ben magyar bajnokságot nyert azzal a Ferencvárossal, amely csapat akkor már 17 éve nem tudta megnyerni az országos bajnokságot. A II. világháború után a Vasasba tért vissza pólózni, és mielőtt visszavonult az aktív sportolástól, velük is megnyerte a magyar bajnokságot 1947-ben.
 
 
Korabeli képeslapként előhívott fénykép, rajta az FTC vízipólósai. Molnár a jobb szélen álló játékos

 
 
Az emlékplakett felirata: "Tanácsos a Moli! Fradi bajt elintézi, a cső bejáratnál mindig ő áll, s mindenkit lepipál. 1938. A Fradi babák"
 
Az FTC úszó- és vízipólócsapata 6:2 arányban legyőzte a Gamma úszócsapatát idegenben 1943. októberében. Molnár a kép bal szélén áll.


Az aktív sportolás mellett évtizedeken keresztül sportfunkcionáriusi feladatokat is ellátott. 1933-tól 1944-ig a Nemzeti Sportuszoda titkára volt, majd 1945-től az Országos Testnevelési Sporthivatal munkatársa. Ugyanebben az évben hagyott fel az aktív sportolással, ám ez nem jelentette a sportélettel való szakítását. 1961-től vízilabda szakoktatóként tevékenykedett az MTK-ban, személyét a tanítványok és szakemberek részéről egyaránt nagy tisztelet övezte. A hazai és a korabeli sportsajtó tanúsága szerint nemzetközi viszonylatban is az egyik legjobban passzoló vízilabda játékosként tartották számon.

Molnár István oktat a Margit-szigeten
 
Közben 1962-től vezető diszpécserként dolgozott az Elektromos Műveknél, majd a Népstadion felavatásától kezdve (1953) ő a stadionban rendezett különféle sportesemények műsorközlője. Legtöbbet labdarúgó mérkőzéseket konferált, de nem kizárólag. Szerepelt konferálásai között atlétikai és kerékpárverseny, szpartakiád és tornabemutató is. Hangját nemcsak Budapest, de az egész sporttársadalom ismerte. Évekig tevékenykedett az FTC stadion műsorközlőjeként is.
Bemondással először játékos korában foglalkozott, amikor a Csasziban néha-néha közölte a csapatok összeállítását. „Egész életemnek a sport volt az egyik fontos eleme, futballoztam, úsztam, vízilabdáztam, bíráskodtam és edzősködtem, s hosszú éveken át dolgoztam a sporthivatalban. Készültünk a Népstadion megnyitására, amikor meghallottam, hogy a labdarúgó-mérkőzésekre bemondót keresnek. Jelentkeztem, megpróbáltam, sikerült. 1953. augusztus 20-a, a megnyitás napja óta – egyetlen labdarúgó-találkozóról sem hiányoztam – az én hangomat hallja a közönség.”[1]
 
 
 
Molnár István munka közben a Népstadionban


1977-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Sport érdemérmének arany fokozatát. 1974-ben az FTC 75 éves jubileuma alkalmából az FTC örökös bajnoka címet kapta, 1982-ben pedig a MÚSZ – a szövetség 75 éves jubileuma alkalmából - tüntette ki örökös bajnoki címmel.
 

Az emlékplaketthez járó oklevél szövege a következő: "Kedves Molnár elvtárs! A Népstadion 25 éves fennállásának alkalmából megemlékezésül fogadja szeretettel az Intézmény Igazgatóságától valamint Pártszervezetétől Emlékplakettünket. Köszönjük 25 éves munkáját, tevékenységét és kérjük hogy ugyanolyan lelkesedéssel mint eddig végezze munkáját. Elvtársi, baráti üdvözlettel Nickelsz Pál párttitkár"
 
A Népstadionban dolgozott egészen 1983. júl. 1-jén bekövetkezett haláláig. Síremléke az Új köztemetőben található. Az FTC népligeti sportcentrumának területén van felállítva Molnár István mellszobra, amelyet Marton László, a Ferencváros 100 éves jubileumának (1999) alkalmából készített.

A hagyaték részét képezi többek között a sportoló által elnyert számos érem és plakett, oklevél és kitüntetés. A hagyaték tetemes részét Molnár István többszáz darabos fényképgyűjteménye teszi ki, amelyek – nem túlzás állítani – nagy sporttörténeti jelentőséggel bírnak. Értékesek a hagyatékban található magyar, illetve idegennyelvű sajtótermékek Molnár és felesége által tudatosan gyűjtött fragmentumai is, amelyek főként az 1930-50 közötti  hazai úszó- és vízipólósportról mesélnek. Mindezek mellett néhány személyesebb vonatkozású emlék is található a hagyatékban, amely Molnár Istvánt egy jó kedélyű, és nem utolsó sorban, tiszteletreméltó férfiúként mutatja be az utókor számára.
 

Magyar olimpikonok maskarában az 1936-os olimpiai játékokon


Molnár nevére szóló ültetőkártya. Emlék az 1936-os berlini olimpiáról
 
Írta: Miháczy Zsuzsanna
 
[1] Idézet Molnár Istvántól egy 1983-ban vele készült interjúból. (Kozák Mihály: A Stadion hangja. In: Új Tükör XX. évf. 7. sz. 34.)


Vissza a cikkekhez
További tartalmak

Magyar olimpiai témájú levél 1836-ból
Eddigi ismereteink szerint a legrégebbi olimpiai témájú magyar futott levél az a dokumentum, melyből most részleteket közlünk. Világviszonylatban is a legkorábbiak közé tartozik, ha nem a legelső.
Tovább


Stadiontörténeti séták
A mai stadion területe már nagyon régóta sportcélokat szolgált, ez volt a régi lóversenytér. 1919-ig ez volt Budapest legrégebbi sporttere, a Kommün idején szántották fel. Később itt volt pl. a Postás Egyesület és a BESZKART pályája. 
Tovább


Tarics Sándor köszöntésének apropóján
Egykori gimnáziumában a mai napig szeretettel fogadják, és tisztelettel emlékeznek meg róla. 2002 óta a Budapesti Műszaki Egyetem tanácsának tiszteletbeli tagja, gyémántdiplomás, valamint az egyetem díszdoktora.
Tovább