Magyar Olimpiai
és Sportmúzeum

Tanulmányok

Urányi János emlékére

2014. 05. 23.  
Ma 50 éve hunyt el első kajakos olimpikonunk, Urányi János

Urányi János /Janász, „Öreg”/
(Balatonboglár, 1924. június 24. – Budapest, 1964. május 23.)
A jó kézügyességgel megáldott Urányi egy nyári táborozás során találkozott először a kajak-kenu sportággal. A Balatonon tanult meg kajakozni Kocsis Mihály testnevelő tanártól, majd 12 éves korától kezdett el rendszeresen sportolni. A szerszámlakatos szakmunkás vizsgáját követően a Csepeli Vas- és Fémműveknél kezdett el dolgozni, és szakmájában is kivívta az elismerést. Szabadidejében szívesen foglalkozott modellezéssel és vitorlázórepüléssel.
 
1939-től a Weiss Manfréd Vállalatok Testedző Körének (Csepeli MTK) kajakozója. 1944-ben megkapta az első osztályú minősítést, 1946-ban pedig már meg is nyerte az országos bajnokságot egyesben 1000 és 10.000 méteren, illetve Erdei Lászlóval kettes hajóban szintén 1000 méteren. Pályafutása során összesen huszonhatszor hódította el a magyar bajnoki címet, ebből hatszor egyéni számban.
 
1948-tól a magyar kajak-kenu válogatott tagja, ebben az évben indult először olimpián Andrási Gyulával 10.000 méteren kajak kettesben – pontszerző, ötödik helyen végeztek. 1952-ben a helsinki olimpián egyéniben indult 1000 méteren, de már a selejtezők során kiesett. Ezt követően elérkezett a nagy fordulat az életében, hiszen nemcsak klubot, de szakmát is váltott: átigazolt a Dózsához és ekkoriban nevezték ki tűzoltótisztté is.
 
Új klubjában ismerkedett össze az akkor még csak szárnyait bontogató Fábián Lászlóval és az 1952-es olimpia bronzérmes kajakozójával, Varga Ferenccel. Utóbbival indult párosban 10.000 méteren az 1954-es manconi világbajnokságon. A versenynek nem csak nagy esélyesei voltak, de elsőként is értek be a célba. Azonban a zsűri úgy vélte, hogy Urányiék a svéd egységet akadályozták a verseny során, ezért diszkvalifikálták a magyar párost. A döntés azóta is vita tárgyát képezi, végül be kellett érniük a négyesben szerzett bronzéremmel.
 
Edzője, Gelle Sándor javaslatára 1955 őszétől a nála tizenkét esztendővel fiatalabb Fábián Lászlóval kezdett el gyakorolni. A közös edzés olyannyira eredményesnek bizonyult, hogy végül az ő párosuk indulhatott a 1956-os melbourne-i olimpián a 10.000 méteres kajak kettesben.
 
Nagy várakozás előzte meg a magyar kajak-kenusok olimpiai szereplését, hat-hét aranyérmet is reméltek tőlük, de a megfontoltabbak is úgy vélték, hogy legjobbjaink négy-öt bajnoki címnél nem adják alább. Urányi már 32 esztendős is elmúlt, amikor rajthoz álltak, ezzel szemben az újonc Fábián csak a 20. évét töltötte be. Melbourne az utolsó lehetőséget jelentette Urányi számára, amit fiatal társával sikerrel használt ki. A négykörös verseny elején a svédek és a németek mögött haladtak, ám kihasználva jobb erőnlétüket, gyorsaságukat, a hajrában gond nélkül hagyták faképnél az addigi éllovasokat, akiket két és fél hosszal, több mint három másodperccel utasítottak maguk mögé. A magyar kajak-kenu delegáció összesen hét dobogós helyezést gyűjtött ezen az olimpián, de aranyérmet csak Urányi János és Fábián László nyert.
 

Az 1956-os melbourne-i olimpia díjátadója

 
Párosuk azonban nem elégedett meg ennyivel: 1957-ben, a Gentben rendezett Európa-bajnokságon az 500 méteres kajak kettesben aranyérmet, míg 10.000 méteren ezüstérmet nyertek, 1000 méteren pedig negyedikek lettek. Egy évvel később, az 1958-as prágai világbajnokságon bár 1000 méteren csak hetedik helyen végeztek, 10.000 méteren már megszerezték a világbajnoki címet is. Urányi utolsó nemzetközi versenyén, az 1959-es duisburgi Európa-bajnokságon Fábiánnal párosban 10.000 méteren bronzérmesek lettek, négyesben pedig negyedikek.
 
1960-ban már csak tartalékként utazott a római olimpiára, tízezres számokat ugyanis nem indítottak az olaszok arra hivatkozva, hogy a fővároshoz közeli Albano-tavon nem lehet ilyen hosszú pályát kialakítani. Így aztán nemcsak a sportág első magyar ötkarikás bajnokainak tekinthetjük az Urányi-Fábián párost, hanem a kajakozás utolsó tízezres páros győztesének is, hiszen a szám később sem került vissza az olimpiák programjába.
 
Bár hosszútávon még mindig fölényesen verték a magyar mezőnyt, 1961-ben Urányi abbahagyta a versenyzést. Klubjánál, az Újpesti Dózsánál kezdett dolgozni, annak hajóépítő műhelyének vezetője lett. Tragikus váratlansággal szinte hetek alatt elvitte egy súlyos tüdőbetegség; 1964. május 23-án távozott az élők sorából. 40. születésnapját sem érhette meg.
 
Volt szerencsém vele szinte naponta találkozni a Dózsások finom, gyalult fa- és ragasztó illatú hajóépítő- és javító műhelyében, amikor elmaradhatatlan, lila-fehér, pomponos kötött sapkájában ott tevékenykedett.” – mesélte Balogh Anikó, Magyar Kajak-kenu Szövetség Hagyományőrző Bizottságának vezetője a csepeli temetőben tartott mai megemlékezés során. „Tisztelettel hallgattuk dörmögő hangját, amint éppen elmagyarázta és megmutatta, hogy kell tisztességesen elmosni az akkoriban használt fa kajakjainkat. Szorgalmával példaként állt előttünk. Mindenkihez volt kedves, munkára serkentő szava, tanácsa. Nagyon jó lelkű, segítőkész EMBER volt.
 




Egyesületei:
Weiss Manfréd Vállalatok Testedző Köre (Csepeli Munkás Testedző Kör) 1939-1952
Budapesti Dózsa Sport Egyesület (Újpesti Dózsa Sport Club) 1952-1961
 
Edzői:
Kocsis Mihály, Gelle Sándor, Granek István
 
Legjobb eredményei:
Olimpiai bajnok (1956, K-2 10 000 m)
Világbajnok (1958, K-2 10 000 m)
Világbajnoki 3. (1954, K-4 10 000 m)
Európa-bajnok (1957, K-2 500 m)
Európa-bajnoki 2. (1957, K-2 10 000 m)
Európa-bajnoki 3. (1959, K-2 10 000 m)
 
Nevét fölvette - és relikviáit őrzi - a balatonboglári Sport- és Szabadidő Központ, továbbá a budapesti Csanádi Árpád Általános Iskola egyik tanterme.
 
 
Írta: Tóth Viktória
Magyar Olimpiai és Sportmúzeum
A Kiemelten támogatott sportágak projekt munkatársa



Vissza a cikkekhez
További tartalmak

A magyar asztalitenisz legnagyobb sikere
2014. 04. 30.
Napra pontosan harmincöt évvel ezelőtt történt...
Tovább


100 éves lenne idén „a Népstadion hangja” – Molnár István emlékezete avagy fényképek és sportrelikviák mesélnek
Rövid megemlékezés Molnár István olimpiai bajnokról annak apropóján, hogy a Magyar Sportmúzeum őrizheti hagyatékát.
Tovább


Magyar olimpiai témájú levél 1836-ból
Eddigi ismereteink szerint a legrégebbi olimpiai témájú magyar futott levél az a dokumentum, melyből most részleteket közlünk. Világviszonylatban is a legkorábbiak közé tartozik, ha nem a legelső.
Tovább