100 éves lenne idén „a Népstadion hangja” – Molnár István emlékezete, avagy fényképek és sportrelikviák mesélnek.
A nagyérdemű leginkább az 1936-os berlini olimpián való részvétele révén ismerheti nevét, holott Molnár István a hazai sportélet egyik kiemelkedően tevékeny alakja volt. A nevezetes, Berlinben rendezett sporteseményen Molnár a magyar vízipólócsapat tagjaként nyerte el az olimpiai aranyérmet. Két évvel később a Londonban rendezett Európa-bajnokságon is a válogatott keret tagja volt, ahonnan pólósaink szintén a legfényesebb érmet hozták el. A hazai és a korabeli sportsajtó tanúsága szerint a hozzáértők nemzetközi viszonylatban is az egyik legjobban passzoló vízilabda játékosként tartották számon. A nemzetközi sikereken túl fontos eredményeket ért el a hazai sportéletben is.
Az 1936-os berlini olimpiát nyerő bajnokcsapat. Balról jobbra: Halassy, Molnár, Brandy, Tarics, Németh, Homonnai, Bródy, Bozsi.
Molnár az aktív sportolás mellett évtizedekig sportfunkcionáriusi feladatokat is ellátott. 1944-ben hagyott fel az aktív sportolással, ám ez nem jelentette a sportélettel való szakítását. 1961-től vízilabda szakoktatóként tevékenykedett az MTK-ban; személyét a tanítványok és szakemberek részéről egyaránt nagy tisztelet övezte.
