2013. 06. 24.  

A „Fűre lépni szabad” program során rengeteg kis és nagyfiú, apa és nagyapa, de rengeteg kislány is kipróbálhatta, milyen élmény a STADION egyébként tiltott füvén játszani. Sok látogató semmi mást nem tett a pályán csak élvezte azt az érzést, amit egy válogatott focista is átél. A kisfiúk arca már akkor felderült, amikor a bejáratnál lévő információs pultnál meghallották, hogy azon a játékos kijárón léphetnek a stadionba, ahol a válogatott is kivonul.
 
A pálya melletti ügyességi játékokat kipróbálók megtudhatták, hogy működik a rajtgép, milyen érzés célba lőni, vagy vívni, vagy akár megfogni egy gerelyt, kalapácsot, diszkoszt.

Sokan szinte csak azért jöttek, hogy lássák a Rákosi páholyt, és örömmel üldögéltek a betonkockában a gyerekcsapatok meccsei és azt követően a parlamenti válogatottak mérkőzései során.

Volt olyan fiatal focista, aki az aranycsapat korának különleges, ma már nem a legkorszerűbbek közé sorolható öltözőjénél felsóhajtott, bárcsak ilyen helyen válthatnának ruhát ők is a meccsek után.

A rendezvényről távozók jelentős része rengeteg ismeretanyaggal gazdagodott, hiszen részt vettek a múzeum munkatársai által két óránként tartott vezetéseken is. Megismerhették a Stadion építésének és működésének történetét, a korabeli humort, a sporttudósítók munkakörülményeit. Azok pedig, akik este érkeztek, olyan információkat kaptak, amit előttük még nem sokan. A 22 órára a szoborparkba utolsóként hirdetett zseblámpás séta után a rengeteg érdeklődő kedvéért még egy hangulatos, lámpás vezetés indult a stadion előtti szoborparkba, majd végig a stadion fontos terein.

Az éjféli zárás előtt pár perccel érkezők viszont már csak legfeljebb egy-egy pillantást vethettek a stadion máskor megközelíthetetlen gyepjére.