125 évvel ezelőtt alakult a Magyar Olimpiai Bizottság

2020. december 19.

Hazánk a modern kori olimpiai mozgalom egyik alapító tagja. Az 1894-ben alapított Nemzetközi Olimpiai Bizottságban Kemény Ferenc révén a kezdetektől fogva jelen voltunk, azonban az 1896-os athéni szereplésünk mégsem volt magától értetődő. Mai cikkünkben a napra pontosan 125 éve megalakult Magyar Olimpiai Bizottságra emlékezünk, az alapításhoz vezető események rövid összefoglalásával.

Az olimpiai eszme hazai megjelenésének első nyomai a XV. századból valók, amikor a késő reneszánsz idején ez az idea a kiegyensúlyozott testi és szellemi nevelést jelentette. A nemzeti ébredés és a reformkor beköszöntével a sport és az olimpiai gondolat is egyre inkább összekapcsolódott a nemzeti függetlenség kérdésével. Berzsenyi Dániel 1830 februárjában az ókori olimpia játékok felújítását javasolta Széchenyi Istvánnak, míg 1833-ban azt fejtette ki, hogy a „népmulatságokat a bölcs görögöktől kellene tanulnunk”.

A század utolsó évtizedeiben Európa szerte egyre több pártolója akadt a játékok felújításának. A nagybecskereki születésű Kemény Ferenc az 1884–1885-ös években folytatott párizsi tanulmányai során került barátságba Pierre de Coubertin báróval, aki a terv élharcosa volt. Itthon Berzeviczy Albert, a kultuszminisztérium államtitkára az 1890 január 28-i képviselőházi beszédében tett hitet az olimpizmus eszméje mellett: „Nekem, tisztelt Ház, meggyőződésem, hogy előbb-utóbb vissza kell térnünk az olympiai és pythiai játékok szép korára, a mikor a testi és szellemi erők, úgyszólván, mint egyenrangú tényezők küzdtek a versenypályán s a mikor a költőre nézve nem tartották lealázónak azt, hogy homlokára ugyanazon szent olajfáról szakítottak olajágat, a melynek lombjával a legügyesebb diskosdobót koszorúzták meg.” Ezek a szavak nemcsak üres frázisok voltak Berzeviczy részéről, hanem mind ő, mind a kultusztárcát vezető Csáky Albin aktívan pártolta a sport hazai fejlesztését. Az ő kezdeményezésükre került be a középiskolák tanterveibe a korcsolyázás-, az úszás-, és a vívásoktatás, továbbképzéseket szerveztek a foglalkozásokat tartó tanárok számára, valamint az 1812/1890-es VKM rendelettel előírták a diákok országos tornaversenyeinek meghonosítását.

Berzeviczy Albert (1853–1936)

  1. június 23-án, Párizsban megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amelynek elnöke Dimítriosz Vikélasz lett, míg Kemény Ferenc bekerült az alapító tagok közé. Ezt követően Kemény felvette a kapcsolatot a magyar kormánnyal, hogy ismertesse Coubertin tervét az első modern kori játékok megrendezéséről, valamint szerette volna a magyarok részvételét is elérni. Az ötletet mind Berzeviczy, mind Csáky támogatta, mert úgy vélték, hogy az olimpia megvalósulása felkeltheti az érdeklődést a millenniumi ünnepségekre tervezett sportversenyek iránt is. Mivel Athén számára nagy anyagi megterhelést jelentett az első modernkori olimpia megrendezése, még azaz ötlet is felmerült, hogy Budapest vállalja el a házigazda szerepét, mert vélekedése szerint a nyári játékok kiegészíthették volna a készülő állami ünnepségsorozat programját. Erről Coubertin és Kemény is egyeztetett, azonban sem Csáky Albin, sem a kultusztárca élén őt követő Eötvös Loránd és Wlassics Gyula sem támogatta az elképzelést, amely szerintük túlzottan nagy terhet rótt volna az állami költségvetésre.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai Athénban (1896)

Állnak: Willibald Gebhardt, Jiři Guth-Jarkovský, Kemény Ferenc, Viktor Gustav Balck

Ülnek: Pierre de Coubertin, Dimítriosz Vikélasz, Alekszandr Dimitrijevisz Bukovszkij

A rendezés kérdése ugyan lekerült a napirendről, de a részvételé nem. Ez ügyben Berzeviczy Albert vállalta át a kezdeményező szerepet, s mint a Nemzeti Torna Egylet elnöke 1895. június 6-án egy gyűlést tartott a klub Szentkirályi utca 26. szám alatt található Nemzeti Tornacsarnokban, ahol döntés született arról, hogy további sportegyesületek bevonásával megkezdik hazánk olimpiai részvételének előkészítését. Az NTE felhívására azonban csak lassan érkeztek be a válaszok, így a felkészülést felügyelni hivatott bizottság alakuló ülése is folyamatosan el lett napolva. A kultuszminisztérium is csupán 1895 szeptemberében adta hivatalosan áldását az önálló magyar részvételre, azonban a várt 3 ezer forint támogatás helyett csak ezret biztosítottak az utazók számára.

Magyar versenyzők az athéni stadionban

Állnak: Kellner Gyula, Kakas Gyula, Szokoly Alajos, Dáni Nándor

Ülnek: Hajós Alfréd, Wein Dezső

Berzeviczyék ekkor még nem érezték szükségét egy folyamatosan működő nemzeti olimpiai bizottságnak, ezért az athéni versenyek után feloszlatták azt, és legközelebb csak az 1900-as párizsi játékok előtt hívták ismét életre a Magyar Olimpiai Bizottságot.

Iváncsó Ádám