135 éve alakult az Újpesti Torna Egylet

2020. június 16.

A magyar sport történetének egyik legpatinásabb klubja 1885. június 16-én jött létre, az akkor még alig 45 éve létező községben. Az UTE fejlődése gyakorlatilag párhuzamos volt a településével, amelynek lakosságszáma 1880-ban még alig érte el a 12 ezret, a századfordulón viszont már meghaladta a 42 ezret is.

Az a terület, amit ma Budapest IV. kerületeként ismerünk a 19. század elején még egy közel lakatlan pusztaságnak számított. A föld tulajdonosa, gróf Károlyi István az 1830-as évektől kezdve megpróbálta gazdaságilag vonzóvá tenni a vidéket, ezért előbb szőlők és üdülők céljára örökbérletbe adott parcellákat, majd kedvezményeket biztosított az odatelepedni szándékozó kereskedők és iparosok számára. Az 1850-es években megkezdődött Újpest és Pest közlekedésének összehangolása, amelynek keretében előbb társaskocsi járatok indultak, majd 1858-ban Clark Ádám tervei alapján megépült a település kikötője is. A gombamódra szaporodó üzemek következtében a lakosságszám fél évszázad alatt 12 ezerre emelkedett, ami lehetővé tette azt, hogy az egyre gyorsabban fejlődő közösség saját egyesületek létrehozásába kezdjen.

A német eredetű tornamozgalom hívei kezdték meg elsőként a szervezkedést a településen, s a kezdeményezés élére Goll János pedagógus állt, aki 1885 tavaszán a lakásán látta vendégül barátait, Ugró Gyulát, Berényi Antalt és Székely-Sonnenfeld Ábrist. A megbeszélésen felvetődött egy tornaegyesület létrehozásának az ötlete, s az alapítással kapcsolatos előkészületeknek a következő hónapokban neki is látott a társaság. Ennek révén 1885. június 16-án a Piac téri iskolában kikiáltották az Újpesti Torna Egylet megalakulását, amelynek első elnöke Goll János, alelnöke Győri Farkas Gyula, titkára Ugró Gyula, pénztárosa Székely-Sonnenfeld Ábris, ellenőre Eisner Róbert, jegyzője Héderváry-Hádl Sándor, ügyvédje: dr. Kolpaszky István, művezetője pedig Berény Antal lett. A vezetőség az egylet színeiként a lila-fehéret, jelszavaiként pedig az épség, erő, egyetértést határozta meg.

Goll János (1841-1907)

A 78 taggal rendelkező UTE az István téren bérelt egy kétszobás lakást, amelynek közfalait ledöntötték, s a kapott tér egyszerre töltötte be a klubiroda, a tornaterem és a raktár szerepét. Az egylet első nyilvános bemutatkozására már 1885. júliusában sor került, amikor Rákospalotán egy dísztornázással egybekötött adománygyűjtést tartottak. Mivel az egylet kezdetben meglehetősen szűkös anyagi lehetőségekkel bírt, ezért a vezetők felajánlásokból igyekezetek fejleszteni a körülményeket. Először Wolfner Gyula, a Wolfner Bőrgyár tulajdonosa küldött egy cserfával megrakott kocsit, amivel már megfelelő padlót tudtak biztosítani a tornázáshoz, majd a klub alelnöke, Győri Farkas Gyula ajánlott fel 60 ezer pengő-forintot sporteszközök vásárlására. Ennek a felajánlásnak köszönhetően az UTE nemcsak tornaszereket vásárolt, hanem súlyzókat és vívó felszereléseket is, ezzel megnyitva az utat új szakosztályok létrejöttéhez az 1890-es évek elején.

Az egykori alapítás helyszíne, a Piac téri iskola

Leghamarabb az atlétika és a vívás jelent meg. Előbbit kezdetben a rákospalotai erdőben rendezett tornaversenyek kiegészítő programjaként űzték az UTE sportolói, akik már ekkor kipróbálták a versenyzést olyan klasszikus számokban, mint a 100 m-es síkfutás, magasugrás és távolugrás. A vívással az érdeklődő újpestiek előbb a Fodor, majd Santelli vívótermekben kezdték el foglalkozni, ahol Robelli Jenő, majd Falchetto Ettore tanította őket.

Csapatsportok terén ekkoriban még inkább a füleslabda és a méta számított meghatározónak, de az 1890-es évek második felében rohamos gyorsasággal kezdett elterjedni egy új játék, a labdarúgás, amely Ottó József és Collaud Ferenc budapesti tornatanárok révén jelent meg Magyarországon, majd a népszerűsítését a Budapesti Torna Club három tagja: Stobbe Ferenc, Ray Ferenc és Iszer Károly vállalta fel. Az újpesti fiatalság kezdetben két csapatra szakadva hódolt az új játéknak. A Jutagyár környéki területen szerveződő társaság vezetője Dinich Károly lett, míg a Duna-parti réteken játszó fiatalokat Ladányi Dezső fogta össze. Előbbiek megalapították az Újpesti Football Clubot, utóbbiak pedig az Újpesti Athletikai Clubot. Néhány barátságos mérkőzés után Várnai Dezső, az UTE akkori főtitkára megkereste a csapatokat, és megkérte őket, hogy lépjenek be az egyesület kötelékébe, amely akkor még nem foglalkozott futballal. Mindkét oldal nyitott volt a lehetőségre, mert a két társaság egyesítésével lehetőség nyílt egy versenyképesebb gárda létrehozására, így 1900 tavaszán megalakult az Újpesti Torna Egylet labdarúgószakosztálya.

Az új sportág felkarolásával az egyesületnek szüksége volt egy szabadtéri sportpályára, amelyet a pamutgyári mezőn kívántak létrehozni. A terület gróf Károlyi László tulajdonában volt, aki hajlandó volt azt bérbe adni, de a szükséges tereprendezést a labdarúgócsapat tagjainak kellett megfeszített munkával elvégezni. Végül 1900. április 29-én a III. kerület ellen játszhatták le első mérkőzésüket, amely 1:1-es döntetlennel zárult. Egy év múlva kiírták az első magyar futballbajnokságot, amelyen az UTE a másodosztály tagjaként vehetett részt és a harmadik helyen végzett.
A következő szezon kudarcos eredménye után a több új játékossal is frissítették a keretet, így 1903-ban már a dobogó második fokán végzett a csapat. Mindeközben megindult a Népszigeten a klub új sporttelepének a kialakítása, amelyet az összes szabadtéri sportág otthonának szántak. A helyszín közlekedési szempontból is alkalmasabb volt a közönség kiszolgálására, mert a villamosmegálló és a hajóállomás közelében feküdt. A létesítmény atlétikai versenyekkel egybekötött megnyitóünnepségére 1903. május 24-én került sor. Az új sporttelep a Sport-Világ című lap tudósítása alapján a korabeli igényeket tökéletesen kiszolgálta, mivel: „szabályszerű football-, futó- és tennis-pályákból áll és így mindennemű torna-, athletikai és football-versenyre alkalmas. A közönség kényelmére emelkedésen ülőhelyek is vannak”.

A jobb feltételek is közrejátszhattak abban, hogy az UTE 1904-ben megnyerte a másodosztályt, és felkerült a nemzeti bajnokság élvonalába. A labdarúgócsapat egészen 1922-ig játszott a Népszigeten, amikor a futball iránti megnövekedett igény miatt egy nagy befogadóképességű stadionra volt szükségük. A Hajós Alfréd tervei alapján 1922. szeptember 17-én átadott létesítmény 20 ezer néző befogadására volt alkalmas, s azóta ugyan többször átalakították, de mindmáig ez az Újpest labdarúgócsapatának otthona, amely 2003 óta Szusza Ferenc nevét viseli.
Az azóta eltelt közel egy évszázad alatt az Újpesti Torna Egylet Magyarország egyik legsikeresebb sportklubjává fejlődött. Az évtizedek során több mint 30 szakosztály létezett az egyesület kötelékében, amelyek számtalan országos és nemzetközi sikereket értek el, világklasszis sportolók sorát nevelték ki, s ennek köszönhetően az UTE a nyári olimpiai játékokon is a legsikeresebb magyar egyesületek egyikének számít.

Iváncsó Ádám