140 éve alakult a Pozsonyi Torna Egylet

2020. szeptember 30.

A dualizmus időszaka a magyarországi polgárosodás fénykorának tekinthető. A városok lakosságának a közösségi élet iránti igénye soha nem látott szintre emelkedett. Egyre nagyobb számban alakultak a polgári kaszinók, olvasókörök, ipartestületek, segélyező egyesületek, dalegyletek és további célokkal létrejött társaságok, amelyek egyrészt mutatták a városi lakosság egyre nagyobb részének a politikai öntudatra való ébredését, másrészt a szabadidő tartalmas eltöltése iránti megnövekedett igényét. Pozsonyban sem történt ez másként, amely a 19. század második felében Pest-Buda fejlődésével ugyan veszített a jelentőségéből, de az ország nyugati részének továbbra is meghatározó gazdasági és kulturális központjának számított, s ezt a pozíciót Bécs közelsége csak tovább erősítette.

A pozsonyi polgárság élénk közösségi élete révén a 19. század utolsó harmadában számtalan egyesület alakult, köztük több olyan szervezet, amely hosszú évtizedekre meghatározó szerepet játszott a város életében. Ilyen volt a közterek állapotának javítása szempontjából az 1868-ban létrehozott Pozsonyi Városszépítő Egyesület, a szellemi művelődés terén az 1874-ban alapított Toldy-kör, valamint a testkultúra felvirágoztatásában az 1880-ban életre hívott Pozsonyi Torna Egylet. Az egyesületi keretek között zajló sportélet már korábban megjelent a városban, mégpedig 1862-ben a Pozsonyi Hajós Egylet megalapításával. Az angolszász evezősport népszerűsítését felvállaló klub azonban szintén nem előzmények nélküli, mivel a testnevelést valójában Martinengo Nándor honosította meg Pozsonyban, aki 1844-től játszott aktív szerepet a helyi közösség életében, s közreműködött a város több egyesületének megalapításában, így a Pozsonyi Torna Egyletében is.

A Pozsonyi Torna Egylet címere

A PTE alakuló ülése hivatalosan 1880. szeptember 30-án történt, 12 alapító közreműködésével. A tagok október 23-án tartották meg az első közgyűlést, amelyet dr. Bugel Edmond, korelnök vezetett le. Ennek során megválasztották az egylet vezetőségét, így a klub elnöke dr. Mossóczy István lett, a titkára pedig dr. Zsigárdy Aladár. Mossóczy az egylet alapszabályának a kidolgozására egy bizottságot állított fel, amelybe önmaga és Zsigárdy mellett Gottl Adolf és Hetényi Bódog tornatanítókat, valamint dr. Hoffmann Frigyest, az evangélikus líceum tanárát kérte fel tagnak. Döntés született emellett a belépési és tagdíjakról, így az előbbit 2 forintban, az utóbbit pedig havi 50 koronában állapították meg. Az egylet 1881. március 7-én tartott választmányi ülésén a vezetőség bejelentette, hogy megállapodtak a Rózsa utcai népiskola iskolaszékével a tornacsarnok átengedéséről, amelyért éves szinten 80 forint bérletidíjat kell fizetnie a klubnak, valamint a tagság elfogadta a bizottság által beterjesztett alapszabályt, amelyet ezután felterjesztettek a Belügyminisztériumnak. A jóváhagyásról szóló minisztériumi választ szeptember 6-án kapta kézhez a választmány, amely kijelentette, hogy a tornázás szeptember 15-től veszi kezdetét.

A PTE eleinte a német eredetű tornamozgalom támogatójának számított, majd az 1890-es évektől a szabadtéri versenysportok terén a vidék legsikeresebb klubjává vált. Ehhez az is kellett, hogy a pozsonyi polgárság mellett a városvezetés is egyre inkább a klub mögé állt, s a századfordulón az egylet részéről döntés született arról, hogy egy saját sporttelep építésébe kezdenek, amelyhez a területet a város ingyen adományozta PTE-nek. Ez a hely a Duna túloldalán a ligetben, a vasúti töltés, a Bécsi országút, a park és az Óligeti út által határolt üres terület volt. A helyi utászezred elvállalta, hogy ingyenesen elvégzi a szükséges földmunkákat, az egyesület pedig 500 darab részletkötvényt bocsátott ki a beruházás finanszírozására. A kor legmodernebb torna és atlétikai infrastruktúrájának megépítése mellett egy saját klubház létesítését is elhatározta az egylet vezetése. A város ehhez is ingyen biztosította a szükséges kőanyagot, míg a részletkötvények révén klub 10 ezer koronás költségvetést tudott felajánlani a projektre jelentkező cégeknek. A keret szűkössége miatt eleinte nem jelentkezett olyan építtető, aki vállalta volna a feladatot, de végül egy klubtag, Hubert Ferenc építési vállalkozó felajánlotta, hogy 13 ezer koronás költségvetésből megépíti a klubházat, állítása szerint haszon nélkül. A beruházáshoz szükséges fennmaradó 3 ezer koronát lejárati határidő nélkül kölcsönözte a PTE-nek. Az atlétikai-, labdarágó-, és teniszpályával ellátott sporttelep 1900-ra, míg a lelátóval ellátott klubház 1901-re készült el. Ez a terület jelenleg is sportcélokat szolgál, mint az FC Petržalka 1898 nevű egyesület pályája.

Az egykori ligeti sporttelep

Az egyleten belüli sportágak között ekkoriban már egyértelműen a Pogány Gyula által koordinált labdarúgás volt a zászlóshajó, s a szakosztály az 1901-ben megalakuló Magyar Labdarúgó Szövetségnél igyekezett elérni, hogy támogassa a sportág vidéki terjedését is. Ez az igény odavezetett, hogy a PTE lobbijának köszönhetően az MLSZ a nyugat-magyarországi kerület és intéző bizottság központjául Pozsonyt választotta. Az egylet saját maga is próbált tenni a labdarúgás vidéki népszerűsítéséért, ezért 1904-ben egy vándordíjat alapított. A sorozat versenyszabályzata a második kiírásra, 1905-ben érte el a végleges formáját, s ennek értelmében az 1000 koronás összdíjazású versenyre elsősorban vidéki egyesületek, illetve az első osztályú klubok második csapatai jelentkezhettek. Minden találkozónak vidéki helyszínen kellett játszódnia, míg az elődöntő és a döntő mérkőzései a PTE pályáján lettek megrendezve.  Az elnyerhető díj egy plakett volt, amelyet Kühmayer Róbert szobrászművész, a PTE tagja készített el. A pozsonyiak munkáját dicséri, hogy az első vidéki klubból a nemzeti csapatba kerülő játékos Nirnsee Gyula volt, aki 1907-ben az osztrákok ellen 3:1-re elvesztett mérkőzésen lépett pályára.

Nirnsee Gyula, a vidék első válogatott labdarúgója

A klub fejlődését az első világháború, majd az azt követő határváltozások átmenetileg megtörték, de a helyi magyar közösség kitartásának köszönhetően Csehszlovákia keretein belül is sikeressé tudtak válni. Az úszó és vízilabda, valamint az asztalitenisz szakosztály országos szinten is meghatározó szerepet játszott, azonban a történelem ismét közbeszólt, s a klubot a többi magyar identitású egyesülethez hasonlóan a csehszlovák hatóságok a második világháborút követően feloszlatták.

A Pozsonyi Torna Egylet iránt érdeklődők számára ajánljuk a Fórum Társadalomtudományi Szemle 2020/4. számát, amely egy részletes tanulmányt tartalmaz a klub történetéről: http://forumszemle.eu/archiv/?szemle=2020-4

Iváncsó Ádám