Az első magyar vívóegyesület: a Pesti Nemzeti Vívó Intézet

2020. június 15.

195 éve, 1825-ben alakult a Pesti Nemzeti Vívó Intézet, amely a sportág első hivatalos egyesülete volt hazánkban. A gróf Keglevich István elnöklete és Friedrich Ferenc vívómester szakmai irányítása mellett létrejött klub célja a hazafias eszmék propagálása mellett a szegény sorsú magyar ifjak kiképzése volt, akik széles körben népszerűsíthették a vívás ügyét az országban.

Az egyik legősibb fegyvernemnek már a középkorban kialakult a maga párbajkultúrája, amely eleinte istenítéletként funkcionált, majd a lovagi tornák megjelenésével létrejött az ünnepélyesebb, nem halálos céllal űzött formája is. Magyarországon a török elleni végvári harcok idején vált népszerűvé a bajvívás, amely lehetőséget teremtett a katonák számára a dicsőségszerzésre és a nemesi cím elnyerésére. A korszak talán legkiválóbb bajvívója a kanizsai várkapitány, Thury György volt, aki élete során több mint 600 győztes párviadalt tudhatott magáénak. A karlócai és a pozsareváci békék a török korral együtt lezárták a bajvívás aranykorszakát is, a párbajokat pedig a 18. században hivatalosan betiltották.

Természetesen a közgondolkodásban ennek a tilalomnak nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, s főként a nemesség részéről a becsületbeli kérdések kard általi eldöntésének formáját továbbra is megtartották. Azonban amíg hazánkban a 18. században is a nehezebb szablyák maradtak divatban, addig tőlünk nyugatabbra megjelentek a könnyű kialakítású vívófegyverek, amelyek lehetővé tették a lényegesen gyorsabb és könnyedebb vívóstílus kialakulását.

A fiatal gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós az 1820-as évek elején tett nyugat-európai körútjaik során megismerkedtek a vívás új irányzatával, amelyet szerettek volna Magyarországon is elterjeszteni egy saját iskola létrehozásával. Végül az iskola 1825-ben 87 alapító tag közreműködésével jött létre Pesti Nemzeti Vívó Intézet néven, amelynek első elnöke gróf Keglevich István lett. Az alapítók többségében a magyar főúri réteg köreiből származtak, a már fentebb említett ötletgazdák mellett olyan személyek, mint gróf Batthyány Lajos, gróf Andrássy György, gróf Esterházy Károly, gróf Károlyi István, vagy báró Perényi Lajos. Mindannyian felajánlottak 400 forintot az egylet pénzügyi alapjának megteremtéséhez. Céljuk az volt, hogy elsősorban szegényebb sorsú fiatalok számára adjanak lehetőséget az alapvetően költséges sportág megismerésére és elsajátítására, így az alapításkor meghatározták, hogy a felvételt nyert ifjaknak a következő 5 feltételnek kell megfelelniük:

  • magyarországi születésű legyen
  • ne legyen képes finanszírozni a saját taníttatását
  • becsületes magaviseletű legyen
  • ne legyen cseléd, vagy szolga státuszú
  • ne legyen 12 évesnél fiatalabb

Az alapítók kiválasztottak 60 fiút, akiknek 3 éves képzés keretében lehetőségük volt a vívás legfontosabb elemeinek elsajátítására.

A 19. század első évtizedeiben három külföldi oktató határozta meg a pesti vívóéletet: a német Friedrich Ferenc, az olasz Clair Ignác és a francia Chappon Lajos. Keglevichék Friedrich vívó- és oktatóstílusát találták a számukra legszimpatikusabbnak, így őt tették meg az intézet első mesterének, de Clair és Chappon is dolgozott az egylet oktatójaként. A képzés kezdetben a Halzl-féle Magyar Király Szállóban zajlott, ami a mai Dorottya utca 2. alatt állt. Az évek során többször költöztek új helyszínre, így a Vigadó utca 4-6., a Kéményseprő utca 135., valamint a Zöldpiacon lévő Heinrich féle házban is edzettek, míg az 1838-as nagy árvíz idején mai Vörösmarty tér helyén, az akkori Játékszín téren álló Sebastiani-házban volt a vívótermük. Az intézet egyszerre működött sportegyesületként és társasági körként, amely 1830-tól már bálokat is tartott.

A Nemzeti Vívó Intézet az évek során a város legjelentősebb iskolájává nőtte ki magát, amely olyannyira népszerűvé vált, hogy Petőfi Sándor is vett órákat az egyletnél. Az intézetben zajló nevelő és képzőmunka hatására ráadásul sikerült több meghatározó egyéniséget is kinevelni a hazai vívósport számára. Friedrich Ferenc egyik legtehetségesebb felfedezettje Keresztessy József volt, akit 14 évesen megtett vívósegédjének. A fiatal tanítvány mintegy 10 éves képzés után, 1842-ben megszerezte a vívómesteri oklevelet, amelyet a korszak legjobb hazai mesterei (Friedrich Ferenc, Gaetano Biassini, Clar Ignác, Chappon Lajos és ifj. Friedrich Ferenc) írtak alá. Keresztessy József ezt követően 1848-ig az intézet vívómestereként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a magyar vívóstílus kialakítása, amely a francia csuklózó vívás és az olasz, alkaros kardvívás ötvözéséből jött létre.

Az 1848-49-es szabadságharc alatt az egylet több tagja, így Keresztessy is bevonult katonának, aki Aulich Lajos és Klapka György egységeinél is szolgált. A forradalom leverése után a Pesti Nemzeti Vívó Intézetet a hatóságok betiltották, mivel a „rebellis magyarok” tűzfészkét látták benne, nem is teljesen alaptalanul. Szerencsére az intézet közel negyedszázados erőfeszítései nem vesztek kárba, mert Keresztessy József 1851-ben megnyitotta saját vívóiskoláját, ahol szándékos szimbolizmussal, 48 tanítvány bevonásával indult meg a képzés, majd pályafutása utolsó éveiben a gróf Esterházy Miksa által alapított Magyar Athletikai Club-ban oktatott.

A Pesti Nemzeti Vívó Intézetnek és Keresztessy Józsefnek a nevelőmunkája megteremtette azokat az alapokat, amelyre a magyar vívósport építhetett, s ezzel tevékenyen szerepet játszottak abban, hogy a legsikeresebb magyar olimpiai sportág ez idáig 87 érmet szerzett a nyári játékokon, ebből 37 aranyat, 23 ezüstöt és 27 bronzot.

Iváncsó Ádám