Az erdélyi Szász Torna Egyletek Szövetségének megalakulása

2020. július 6.

A modern sportélet magyarországi megjelenése külföldi közvetítőkre, vagy külföldi példák átvételére vezethető vissza. Nem volt ez másként Erdélyben sem, ahol a szász polgárok a német területeken látott minták nyomán már az 1840-es években megalapították első tornaegyesületeiket. Ezek a klubok évtizedeken át a formálódó magyar sportélet szerves részét képezték, s tagjaik között több magyar is volt, azonban az 1880-as évtized második felétől a szász egyesületek az identitásuk védelme érdekében megtiltották további magyar tagok felvételét, s 1890-ben létrehozták a Verband Sächsischer Turnvereine-t, azaz a Szász Torna Egyletek Szövetségét.

A szászok erdélyi betelepülése a 12. században kezdődött II. Géza hívására, majd a II. András által 1224-ben kiállított Andreanum jelentős politikai és gazdasági kedvezményeket biztosított számukra. Az anyagi és társadalmi fejlődésükhöz vezető egyik legfontosabb kedvezmény az árumegállító jog volt, amely a zömmel paraszti népesség számára megnyitotta az utat a kereskedelem és városiasodás előtt. Az újabb és újabb betelepülések révén a szászok szállásterülete idővel kiszélesedett, amely magába foglalta a Nagyküküllő és az Olt közötti területet (Königsboden), a Barcaságot (Burzenland), valamint Beszterce vidéket (Nösnerland).

A német lakosság jelentős szerepet játszott Erdély városiasodásában, s a helyi polgárság kialakulásában. A fejlődésüket azonban megtörte, amikor több mint 550 év után II. József eltörölte a kiváltságaikat, emellett a demográfiai folyamatok, a belső népmozgások és az asszimiláció révén a szász közösség aránya a 19. században egyre jelentősebb csökkenést mutatott. Ezek a körülmények végül arra késztették őket, hogy az identitásuk és a gazdasági befolyásuk érdekében egyesületeket alapítsanak. Az egyik első ilyen szervezet az 1842-ben Nagyszebenben alapított Verein für Siebenbürgische Landeskunde nevű honismereti társaság volt, amely történelmi és néprajzi tárgyú kutatásokat támogatott, majd 1845-ben szintén Nagyszebenben létrehozták a Siebenbürgisch-Sächsischer Landwirtschaftsverein nevű szövetségüket a mezőgazdaság fejlesztésére.

A szász polgárság részéről ekkor már megjelent az igény a testkultúra ápolására is, ezért 1845-ben meglapították a Hermannstädter Turnverein-t, azaz a Nagyszebeni Torna Egyesületet, majd 1847-ben a holsteini származású Theodor Kühlbrandt Brassóban hozott létre egy rövid életű klubot. A német eredetű klasszikus tornamozgalom jellegzetessége volt, hogy felkarolta a nemzeti eszmék propagálását is, ahogy később a magyar, úgy ekkor még a szászok esetében. Ugyan a magyar nemzetiség ekkor még nem volt akadály a tagság elnyeréséhez, de a belépő magyarok is nyilvánvalóan tisztában voltak az erdélyi szászok többségének politikai nézeteivel. Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején a Medgyesen megalakult Sächsische Jugendbund nevű tornával is foglalkozó csoport tagjai beléptek a szászok önkéntes zászlóaljaiba, s fegyverrel támogatták a Habsburg dinasztiát.

A következő évtizedekben a torna népszerűsége fokozatosan emelkedett, így egyre több városban jöttek létre egyesületek. Brassóban a Kühlbrandt-féle kezdetek után a helyi evangélikus gimnáziumban nyert teret a sport, ahol 1853-ban az iskola egy a kor színvonalán jól felszereltnek számító sportcsarnokot avatott, majd az itt végzett nevelőmunka hatására 1861-ben Neugeboren Henrik lelkész közreműködésével létrejött a Kronstädter Sächsischer Turnverein, azaz a Brassói Szász Torna Egylet. Hasonló volt a helyzet Segesváron, ahol a helyi gimnázium volt a „tűzfészke” az 1869-ben alapított Schässburger Turnverein-nek, de az egylet minimális aktivitást követően pár év múlva megszűnt, hogy az 1880-as években Schässburger Männer-Turnverein, azaz Segesvári Férfi Torna Egylet néven alakuljon újjá.

A szász egyesületek kezdetben aktívan részt vettek mind a magyarországi, mind a német nyelvterületen rendezett versenyeken, sőt a Brassói Szász Torna Egylet 14 taggal képviseltette magát a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) által rendezett 1885-ös első országos tornaünnepélyen is. Az évtized második felében azonban megkezdődött a szászok elszigetelődése. Ennek az elhidegülésnek a jeleit elsők között a Bockelberg Ernő vezette Nemzeti Torna Egylet küldöttsége tapasztalta meg, amikor 1885-ben a Német Torna Szövetség (Deutschen Turnerbund) közgyűlésén vettek részt. Az eseményt abban az évben a németországi szászok „fővárosában”, Drezdában tartották, ahol a meghívott magyar delegációt kifejezetten ellenséges légkör fogadta, ami igazán akkor mutatkozott meg, amikor Bockelberg Ernő a beszéde végén egy magyar nemzeti színekkel díszített koszorút adott át és „éljen!” kiáltással köszöntötte a vendéglátóit. Egyes résztvevők „Siebenbürgen!” felkiáltásokat címeztek a magyarokhoz, valamint a Nachrichten című helyi lap az „erdélyiek elnyomóinak” titulálta a magyarokat. Az ellenszenv jelentős része azonban pont a hannoveri származású Bockelbergre zúdult, aki 1865-ben úgy került Pestre, hogy a Lemmé-Leblanc Károly által vezetett német tornászokhoz hívták művezetőnek, de mivel a kör teljesen szervezetlen volt, így Bockelberg rövid időn belül otthagyta őket és átment a magyar identitású Nemzeti Torna Egylethez, ahol szinte tökéletesen megtanulta a nyelvet és németből elkötelezett magyarrá vált.

Az erdélyi szászok a következő években egyre ritkábban vettek részt a magyar rendezésű eseményeken és a klubjaik éves beszámolóit is inkább németországi lapokban jelentették meg. 1880-as évek végén döntést hoztak arról, hogy a továbbiakban nem vesznek fel magyarokat a tagjaik közé, majd 1890. januárjában a nagyszebeni, a brassói, a medgyesi és a segesvári tornaegyesületek gyűlést tartottak Segesváron, ahol elhatározták egy szász tornaszövetség létrehozását, amely saját ünnepélyeket fog szervezni a tagegyletek bevonásával. A szervezet végül Verband Sächsischer Turnvereine, azaz Szász Torna Egyletek Szövetsége néven alakult meg 1890-ben, s központja Brassó lett. A szövetség éves szinten más-más erdélyi szász városban tartott tornaünnepélyeket, s tagegyesületek magyar rendezvények helyett inkább németországi eseményeken képviseltették magukat, sőt a klubok végül a Német Torna Szövetség, vagyis a Deutschen Turnerbund tagjai is lettek.

Az elszigetelődés végül 1912-ben kezdett oldódni. A MOTESZ által éppen Kolozsváron tartott éves tornaünnepélyen a szász klubok is részt vettek 100 férfi és 40 női tornásszal, ahol végül még arra is hajlandóak voltak, hogy a többi klubbal közösen a magyar nemzeti lobogó alatt vonuljanak fel. A két évvel később kitörő első világháború azonban megakadályozta a további közeledést, s a háborút követő területi rendezés végleg elszakította az erdélyi szászokat Magyarországtól.

Iváncsó Ádám