Dr. Molnár Lajos, az első magyar sportszakíró

2020. június 9.

115 éve, 1905. június 9-én hunyt el Dr. Molnár Lajos, jogász, újságíró, az első magyar atlétikai szakkönyv szerzője. Az 1879-ban megjelent Athletikai gyakorlatok című kötete úttörőnek számított, mivel ez volt hazánkban az első olyan kiadvány, amely a sportágak edzésmetodikájával foglalkozott, ezzel tevékenyen hozzájárulva a hazai sporttudományi élet alapjainak lerakásához.

Dr. Molnár Lajos 1857. május 24-én született Csíkszeredában. Tanulmányait Csíksomlyón és Budapesten végezte. Bár a Pesti Egyetemen jogot tanult, de már fiatalon ráébredt arra, hogy az írói pálya közel áll hozzá. 18 éves volt, amikor elsőéves hallgatóként újságírói állást kapott a Reform című lapnál. Ennek a pozíciónak a megszerzésében közrejátszott nagybátyjának, Molnár György színésznek, a Budai Népszínház alapítójának az ajánlása is.

Munkája révén a fiatal Molnár Lajos megismerkedett gróf Esterházy Miksával, aki diplomata évei alatt az angolszász eredetű atlétikamozgalom hívévé vált. A gróf határozott célja volt, hogy ezt az irányzatot meghonosítsa Magyarországon. 1874 során Viator álnéven a Vadász- és Versenylapban egy 13 részből álló cikksorozatot jelentetett meg, amelyek az első ismeretterjesztő írásoknak tekinthetőek a témában. A mozgalom gyorsan népszerűvé vált a pesti polgárság körében, s 1875. április 8-án a Nemzeti Lovardában megalapították a Magyar Athletikai Clubot. Az egyesület első elnöke gróf Esterházy Miksa lett, míg a 18 tagú igazgatóválasztmányába bekerült Molnár Lajos is, akinek azt a feladatot szánták, hogy Erdélyben népszerűsítse az atlétikát.

  1. július 28-an Kolozsvárott a városháza tanácstermében tartotta első előadását a mozgalomról. Bár a hallgatóság körében már ekkor felmerült egy saját egyesület megalapítása, ez végül csak 1885-ben valósult meg a Kolozsvári Athletikai Club létrejöttével. Az előadás sikerét látva Molnár úgy határozott, hogy egy önálló kötetben megjelenteti a témában addig összegyűjtött anyagait. Ebben ismertette az atlétika fizikai és szellemi hatását, nemzet- és embernevelő jelentőségét. A rivális irányzatként működő tornasportról is szót ejtett, megemlítve, hogy fontosnak tartja a munkájukat, amely bevezető testgyakorlatként az atlétikára való felkészüléshez tökéletes alapot kínál. Foglalkozott emellett a görög és római testneveléssel, a lovagi játékokkal, az angol atlétikai élettel, valamint a hazai vonatkozásokkal, így Esterházy Miksának és a Magyar Athletikai Clubnak az addigi tevékenységével is. Az Athletica című 188 oldalas kötet 1875 végén Fekete Bernát kiadói közreműködésével jelent meg.

Ez kötet bár az atlétikamozgalom ismeretterjesztése szempontjából megfelelt a célnak, azonban még nem feltétlenül tekinthető szakkönyvnek. Molnár tisztában volt vele, hogy ezt a hiányosságot orvosolnia kell, ezért nekilátott egy nagyobb volumenű munka megírásának, amelynek elkészültében Esterházy Miksa és Szokolay Kornél újságíró is közreműködött. A kötet narratívájának és felépítésének a részleteit Budapesten és Tatán egyeztették az alkotók, de a végső befejezésére már 1879-ben, Csíkszeredában került sor, mivel Molnárt időközben oda helyezték át az adóhivatalhoz. A 12 fejezetből és 307 oldalból álló könyv Athletikai gyakorlatok címmel jelent meg.

A könyv a mozgalom különböző sportágaival foglalkozott gyakorlati szempontból, mintegy kiegészítve az előző kötetet. Az atlétika elnevezés akkoriban még gyűjtőfogalomnak számított; ide tartozott úgyszólván az összes szabadtéri sporttevékenység, úgymint a birkózás, ökölvívás, gyaloglás, a futások, ugrások, segédeszközökkel űzött atlétikai gyakorlatok, úszás, korcsolyázás, csónakázás és a labdajátékok. A kötet gazdagon illusztrált, így a sportok iránti laikusok érdeklődését is tökéletesen kiszolgálta.

Dr. Molnár Lajos nemcsak szakírói munkásságával alkotott maradandót, hanem sportszervezőként is. Az ő kezdeményezésére az 1870-es években megindult a korcsolya élet a szülővárosában, Csíkszeredában. Az új sport annyira közkedveltté vált, hogy 1881-ben megalakult a Csíkszeredai Korcsolyázó Egylet, amelynek elnöki tisztségét is betöltötte. Ez a klub megalapozta a jeges sportok, különösen a jégkorong népszerűségét a városban, olyannyira, hogy az azóta eltelt 139 évben a hoki Csíkszereda identitásának szerves részévé vált.

Molnár életének további részét sajnos fiatalon megromló egészsége erősen befolyásolta. 1897-ben Székelyudvarhelyre helyzeték, ahol Csík és Udvarhely vármegyék pénzügyi tanácsosa lett. Betegeskedése miatt a továbbiakban a sportéletbeli szerepléseit fel kellett adnia. Mindössze 48 éves volt, amikor 1905. június 9-én elhunyt Székelyudvarhelyen. Szülővárosában temették el, ahol 2017-ben a Csíkszeredai Sport Club műjégpályát nevezett el az emlékére.

Iváncsó Ádám