120 éve alakult a Magyar Labdarúgó Szövetség

2021. január 19.

A 19. század utolsó évtizedében a futball hihetetlen gyorsasággal kezdett elterjedni hazánkban, s szorította ki az addig legnépszerűbb csapatsportnak számító füleslabdát a pályákról. A játék hazai megjelenésének története a múltba vész. Egyes vélemények szerint ez két budapesti tornatanárnak, Ottó Józsefnek és Collaud Ferencnek köszönhető, míg más források szerint a millenniumi kiállításon dolgozó magyar származású angol munkások, név szerint Lövenroschen Charley, Money és Melpess hozták az első labdákat, akik a Tottenham Hotspur játékosai voltak. A sportág valódi népszerűsítését azonban biztos, hogy a Budapesti Torna Club három tagja: Stobbe Ferenc, Ray Ferenc és Iszer Károly vállalta fel. A labdarúgásnak köszönhetően az egyébként is dinamikusan fejlődő magyar sportélet még nagyobb lendületet kapott, s számos egyesület alakult ekkoriban, amely már kifejezetten a futballt tekintettő fősportágának.

A csapatok kezdetben barátságos meccseken és néhány klub részvételével tartott kisebb tornákon mérték össze tudásukat, azonban a század végére egyre nagyobb igény mutatkozott egy szervezett bajnokság kiírására. A futball feletti irányítás megszerzésére a hazai sportélet két korabeli csúcsszervezete is aspirált: a Magyar Athletikai Szövetség (MASZ), valamint a Magyarországi Tornaegyesületek Szövetsége (MOTESZ). Az érdekelt klubok végül a Ferencvárosi Torna Club két prominensének, Kárpáti Bélának, és Horváth Ferencnek a kezdeményezésére 1900. december 22-én egy értekezletet tartottak, amelyen megvitatták a sportág centralizálásának a módját. Az Iszer Károly (BTC) elnökletével tartott megbeszélésen elhatározták, hogy nem kívánnak élni más szövetségek ajánlatával, s inkább egy saját szervezetet fognak alapítani, amely a következő év (1901) tavaszán kiírja a sportág első bajnokságát. A labdarúgó szövetség alapszabálytervezetének kidolgozására kijelöltek egy 16 fős bizottságot, amelynek tagjai: Iszer Károly (BTC), Horváth Ferenc (FTC), Auer Róbert (TSE), Bartos Árpád (BAK), Békés Róbert (Ganz WTL), Boros Ignác (BSC), Füzesséry Árpád (MUE), Gillemot Ferenc (Műegyetem), Hajós Alfréd (BTC), Hochstein Rezső (33 FC), Kárpáti Béla (FTC), Khayll Elemér (Pénzintézeti LT), Lauber Dezső (MAC), Lindner Ernő (Magyar FC), Steiner Hugó (Versenypálya Szövetség), és Várnai Dezső (UFC) voltak.

A találkozót követően az események rendkívül felgyorsultak, s ennek köszönhetően 1901. január 19-én meg is tartották a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) alakuló ülését, amelynek helyszíne az István főherceg szálló különterme volt. (Sajnos emléktábla egyelőre még nem tanúskodik erről az épület falán.) Az előző gyűléshez hasonlóan ekkor is Iszer Károly elnökölt, aki bejelentette, hogy a Nemzeti TE nem kíván belépni a szövetségbe, míg a Pozsonyi TE csak akkor lesz erre hajlandó, ha biztosítva látja, hogy az MLSZ a vidéki klubok érdekeit is megfelelően képviseli majd. A közgyűlés jelezte, hogy ezt a kérdést a megalakítandó tanács elé fogja terjeszteni. A titkos szavazással megtartott választás eredményeként az MLSZ első elnöksége a következő személyekből állt:
Elnök: Jász Géza (Magyar FC); alelnökök: Gillemot Ferenc (Műegyetem), Füzesséry Árpád (MUE); főtitkár: Horváth Ferenc (FTC); pénztáros: Gabona Károly (BTC); ellenőr: Boros Ignác (BSC); számvizsgáló: Békés Róbert (Ganz WTL), Telekes András, Eisner Ferenc; tiszteletbeli tag: Iszer Károly

Az MLSZ első elnöke: Jász Géza (1863-1937)

 

Az elnökség 1901. február 4-én tartotta első ülését, amelyen határozatot hoztak a mérkőzések szabályrendszerének, valamint a bajnokságok összetételének tárgyában. Horváth Ferenc javaslatára, kisebb módosításokkal az angol ligabajnokság szabálykönyvét fogadták el, míg a bajnoki rendszer tekintetében I. és II. osztályt alakítottak ki, amelynek csapatai évente kétszer, tavasszal és ősszel mérkőztek egymással. A győztes 2, a vesztes 0 pontot kapott, míg döntetlen esetén 1-1 jutott a csapatoknak. Pontegyenlőség esetén a gólarány döntött a helyezés kérdéséről. A szezon végén az I. osztály utolsója és utolsóelőttije osztályozómérkőzést vívott a II. osztály bajnoka és másodikja ellen. A versenyszabály érdekessége, hogy döntetlen esetén még nem létezett hosszabbítás, vagy büntetőpárbaj, így ha ez előfordult, akkor mindkét csapat maradt abban az osztályban, ahol az előző szezonban játszott.

A játékvezetőket és a partjelzőket az MLSZ jelölte ki, akiknek írásban kellett vállalniuk, hogy nem tagjai az adott mérkőzésen érdekelt kluboknak. Érdekesség, hogy a szövetség által bevezetett játékvezetői vizsgákat csak a tavaszi szezon befejezése után tartották meg. Az első bírók, akik valóban megfeleltek minden tekintetben a szabályoknak Herczok Ede, Pozsonyi Imre, Jónás Alfréd, Schuberth Ernő és Protsckó Mihály voltak.

A csapatok a meccsek költségeit közösen állták, és a nyereséget egyenlő arányban osztották meg. A tiszta jövedelem 10%-a az MLSZ-t illette. A játékosait minden csapatnak meghatározott időre neveznie kellett a szövetségnél. A futballisták egyszerre természetesen csak egy csapatnak lehettek a tagjai, de az átigazolásra már ekkoriban is volt lehetőség. Fontos megjegyezni, hogy az első szezon tavaszi idényében még engedélyezett volt, hogy egy játékos két egyesület színeiben is szerepeljen, ha azok nem azonos osztályban játszottak.

A sportág hőskorában az I. és II. osztály még csupán budapesti, illetve a főváros környéki egyesületekből állt. A vidéki csapatoknak 1904-től kezdve külön kerületi bajnokságokat szerveztek, így ez a megoldás megnyugtatta a Pozsonyi TE vezetőit, akik csatlakoztak az MLSZ-hez.

Az I. osztály résztvevői az első szezonban a Budapesti Torna Club, a Műegyetemi Football Club, a Magyar Úszó Egyesület, a Ferencvárosi Torna Club és a Budapesti Sport Club volt.

A II. osztályban a 33 FC, a Magyar Athletikai Club, a Budapesti Egyetemi Athletikai Club, Budapesti Athletikai Club, a Rákosszentmihályi Sporttelep, a Magyar Football Club, az Újpesti Football Club, és Ganz Wagongyári Tisztviselők Labdarúgó Tanácsa versenyzett egymással.

Iváncsó Ádám