125 évvel ezelőtt lett olimpiai bajnok Hajós Alfréd

2021. április 12.

Az előző év decemberében emlékeztünk meg a 125 évvel ezelőtt alakult Magyar Olimpiai Bizottságról, amely hazánknak az első modernkori olimpiai részvételét készítette elő. Mai cikkünkben beszámolunk Hajós Alfréd athéni győzelmeiről, amelyeket 1896. április 11-én ért el, s amely hazánk első győzelmeit jelentette a játékok történetében.

Hajós Alfréd egy budapesti zsidó család gyermekeként, Guttmann Arnold néven látta meg a napvilágot 1878-ban. Apja Guttmann Jakab, édesanyja Löwy Rozália volt. Keresztnevét még gyerekkorában Alfrédra változtatta, míg vezetéknevét csak 1906-ban magyarosította Hajósra, de a közérthetőség kedvéért a cikkben Hajósként fogjuk őt említeni. Mintegy 4 éves volt, amikor édesapja levitte az Országház mellett horgonyzó dunai uszodába, hogy megtanulja az úszás alapjait. Itt Ruzich János, egy olasz-szlovén származású úszómester kezdett el foglalkozni vele, és másfél hónappal később már szabadon tudott úszni a mobil létesítményben. Visszaemlékezései szerint apja mindig is óvatosságra intette, és csak az ő felügyelete mellett szálhatott vízbe. Ez a félelem sajnos vészjósló volt, mivel Alfréd 13 évesen félárva lett, amikor az apja belefulladt a Dunába.

A családi tragédia ellenére az úszás továbbra is meghatározó szerepet játszott az életében. A fővárosban horgonyzó matrózoktól tanulta meg a váltott karú úszást, amely a korszakban elterjedt mell- és oldalúszó-ütem helyett lényegesen hatékonyabb volt. Hajós 1894-ben belépett a Magyar Úszó Egyesületbe és elkezdte a versenyzői pályafutását. Ő és a többi magyar úszó a matrózok technikáját tovább tökéletesítették. Az evezőlapátéhoz hasonló mozgást végezve, a karjukat kiemelték s azután a tenyér és a kar felületével szelték a vizet. Ezt a karmozgást újszerű lábütemmel is kiegészítették, így radikálisan megújították az úszás addigi technikai színvonalát.

Hajós egyike volt a korszak legtehetségesebb magyar versenyzőinek, Lindner Ernővel, Deutsch Gyulával, és Gräfl Károllyal (későbbi nevén Balatoni Károly Ignác) együtt. Ez a közeg lehetővé tette számára a folyamatost fejlődést, így mindössze 17 évesen, 1895-ben megnyerte a nemhivatalos Európa-bajnokságot is. Ennek ellenére egy évvel később az Athénba utazók között először nem akartak számolni vele, s végül Iszer Károlynak, a Budapesti Torna Club ügyvezető elnökének közbenjárására merülhetett fel a neve. A kiutazás előtt azonban volt még egy komoly akadály, hogy a klubja nem tudta finanszírozni a versenyzője költségeit, ezért Iszer azt a megállapodást kötötte a Magyar Úszó Egyesülettel, hogy a BTC átvállalja az anyagi terheket, de cserébe Hajós az ő színeikben fog szerepelni a játékokon.

A magyar úszók a Rudas fürdő medencéjében edzettek Athénra, de ami végül fogadta őket, arra nem igazán lehetett felkészülni. A magyarok hozzászoktak a Rudas fürdő 28 fokos medencéjéhez, azonban a versenyszámokat a Zea-öbölben, a mintegy 11 fok körüli hullámzó tengervízben tarották. Szerencsére Hajóséknak volt pár napjuk alkalmazkodni a körülményekhez, így 1896. április 11-én úgy állhatott rajthoz a 100 méteres gyorsúszás számában, hogy fel volt készülve a rá váró nehézségekre. Visszaemlékezésében így írt a versenyről: „A parti öltözőkből kis gőzösök szállítottak bennünket a rajthelyhez, ahol – úgy emlékszem – tizenhatan helyezkedtünk el a kötélbe fogódzkodva, egymás mellé. Közvetlenül mellettem balról szállt a vízbe az amerikaiak jelöltje, Williams, jobbról a harmadik az osztrák Herschmann volt. Pisztolylövés jelezte az indulást, s vadul nekivágtam a tarajos, húsbavágó hideg víznek… Észre sem vettem, hogy a vízben kifeszített kötél horzsolja mellemet, csak úsztam, úsztam… Azt sem tudtam, hányadik helyen vagyok. Még fel sem eszméltem, amikor a mindinkább erősödő moraj és a tömeg zúgása jelezte, hogy a versenyzők célba értek. Egyszerre csak a kiáltásokból „Zito I Hungáriái”, „Éljen Magyarország!” hangjai váltak ki…” Az eredményhirdetésnél a szervezők nem álltak teljesen a helyzet magaslatán, mert az osztrák himnuszt, a Gotterhaltét kezdték el játszani, majd a magyar delegáció tagjai leintették őket, s maguk énekelték el a bajnok tiszteletére a Himnuszt.

Hajós (Guttmann) Alfréd, Magyarország első olimpiai bajnoka

Hajós számára a következő szám az 500 méter gyors lett volna, de ez szinte azonnal a 100 méter gyors befejezése után indult, így nem volt ideje kipihennie magát. Inkább tartalékolta az erejét az 1200 méteres gyorsúszásra, amely emberfeletti kihívás volt a jéghideg és hullámzó tengervízben. Hajós végül 18 perc 22,2 másodperces eredménnyel elsőként ért a célba. Hogy ez a siker mennyit kivett az erejéből, azt ismét egy visszaemlékezéssel lehet a legjobban bemutatni: „A 10 fokos vízben azonban tagjaim annyira megmerevedtek, hogy a magam erejéből képtelen voltam a vízből kiszállni. A görög matrózok gyengéden átnyalábolva emeltek ki a vízből a fedélzetre, ahol melegített frottírköpeny várt rám. Ismét Iszer Károly üdvözölt elsőnek és utána Szokolyi Alajos borult a nyakamba”.

Hajós (Guttmann) Alfréd athéni érme, amely anyagát tekintve nem arany, hanem ezüst

Hajós mindössze 18 éves volt ekkor, így további sikeresek várhattak volna rá az úszásban, ennek ellenére többet nem indult nemzetközi versenyen. A korszak szokásaihoz híven kipróbálta magát több sportágban is, így a BTC, majd a magyar válogatott színeiben labdarúgóként is bizonyított. Az érettségi után a Műegyetemen tanult építészetet, s ezen a területen is kiemelkedőt alkotott. Számos épület fűződik a nevéhez, ezért most csak a legismertebbeket soroljuk fel. Az ő tervei alapján épült 1915-ben az Arany Bika Szálló Debrecenben, az 1924-es párizsi olimpián építészet kategóriában ezüstérmes lett egy futball stadion tervével, 1927-28 folyamán Mattyók Aladárral közös tervei alapján építették át a Millenáris Sporttelepet, majd 1930-ban az ő munkája alapján építették meg a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát, amely ma az ő nevét viseli.

Hajós Alfréd egyik első nagy alkotása, az Arany Bika Szálló

A margitszigeti Nemzeti Sportuszoda

Személyét övező megbecsülés miatt a zsidótörvények alól sokáig mentességet élvezett, de az 1944 őszi nyilas hatalomátvétel után már neki is bujkálnia kellett. A háború után kiépülő kommunista rendszer ugyan megkímélte őt, de mivel nem volt hajlandó részt venni az állami propagandaakciókban, ezért komoly lehetőséget már nem kapott. Utolsó alkotása a Kelenföldi Hőerőmű művelődési otthona volt. 1953-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól megkapta az Olympic Diploma of Merit kitűntetést, majd két évvel később, 1955. november 12-én hunyt el.

Iváncsó Ádám

A NOB által Hajós Alfrédnak adományozott Olympic Diploma of Merit