A Magyar Sport Napja

2001-től ünnepeljük hivatalosan május 6-án a magyar sport napját. Korábban ez a dátum a Magyar Athletikai Clubhoz volt köthető, melyet gróf Esterházy Miksa alapított. A kezdetekről így ír a korabeli sajtó:.
„Még egy éve nincs, hogy Viator (gróf Esterházy Miksa) az athletika eszméjét megpendítette, s a közönség rögtön oly helyesléssel fogadta, hogy ; egy ideiglenes választmány alakíttatott, mely kieszközölte, hogy a nemzeti lovarda helyiségét az egylet elnöksége csekély díjért az athletikai klubnak átengedte, ugy hogy márczius 15-ike óta a gyakorlatok itt már tényleg is folynak. Az egyletnek eddig nyolcz alapitó tagja van 2400 forint tőkével. Van továbbá 12 pártoló tagja és az eddig beérkezett adatok szerint több mint havmadfélszáz rendes tagja. Az egyletnek már most is vannak teljesen kiképzett athleta tagjai, ugy hogy május hónapban már nyilvános verseny lesz rendezhető és e versenyen már a bajnoki czimért is fognak küzdeni. E versenyre eddig gróf Esterházy Miksa két dijat adományozott.”[1]

gróf Esterházy Miksa (1837 – 1883)

 

A klub 1875. május 6-án tartotta első nyilvános atlétikai sportviadalát.[2] A nagyszabású versenyt a lipótvárosi Újépület kaszárnya udvarán rendezték meg. Az épület a mai Szabadság-tér területén állt egészen 1898-ig.

Az atlétikai klub első nyilvános fellépésére sokan voltak kíváncsiak, számos előkelőség megjelent, hiszen a Magyar Athletikai Club tagjai között leginkább a társadalom felsőbb rétegei, a mágnások, a nemesség és a felsőbb polgárság képviseltette magát.[3] A lelátók mégsem teltek meg teljesen. Emiatt akár a szokatlanul meleg, verőfényes napsütést is okolhatjuk, mely az ülőhelyek árnyékolásának hiányában okozott kellemetlenséget. A hölgyek ernyőik árnyékában figyelték az eseményeket.
A sorok között olyan magas rangú vendégek foglaltak helyet, mint Coburg Fülöp herceg és felesége Lujza, a belga királyi hercegnő, valamint báró Edelsheim-Gyulay Lipót főparancsnok. Gróf Esterházy Miksa amerikai felesége is a díszpáholyban kapott helyet. A közönség legnagyobb részét az új látnivaló után érdeklődő mágnásság, valamint a katonák tették ki.[4]

A verseny helyszíne

A kor élclapja, a Borsszem Jankó is erre kihegyezve jelenítette meg a versenyt, angol-magyar mulatságnak titulálva: „Mokány Berczi a dombszögi kaszinóban. Az athletikusok versenyéről.: Püf neki! Mán a dulakodás is nóbilis dolog. A verekedésnek is kijadták mán az ármálist. Lovaggá döngetjük mán egymást.[5] A Bolond Miska című gúnylapban is megjelent a verseny, mint a kölcsönös nyaklevesosztó mágnásgimnásium leáldozócsütörtöki viadala, olyan versenyszámokkal, mint az orr-fricska verseny, sántikálás fél lábon, ujj húzás, labdázás hárommázsás súlyokkal és a farkasszem nézés.[6]

A valódi versenyszámok a következők voltak: sík-és gátfutás, súlylökés, távolugrás és magasugrás, valamint ökölvívás. Az utóbbi versenyszámot két fordulóban rendezték meg. Az első párbaj győztesei: Balázsy Miklós és Fittler Kamill voltak. A végső párharcban a fiatalabb Fittler Kamill diadalmaskodott. Az első helyezett jutalma tiszteletdíj és ezüstérem volt, míg a második helyezett egy bronzéremmel gazdagodott.[7] Érdekesség, hogy Fittler Kamill (1853-1910) a továbbiakban nem alkotott maradandót az ökölvívásban, a képzőművészetben képezte tovább magát. 1893-ban az Iparművészeti Múzeum őrének nevezték ki, később pedig az 1896-ban megalakult Iparművészeti Főiskola első igazgatója lett, továbbá a Magyar Iparművész című folyóirat főszerkesztője. 1900-ban részt vett a párizsi világkiállítás magyar részének szervezésében.[8] Életében csak rövid kitérő volt az ökölvívás. Alpár Ignác írta róla, hogy „Nem küzdött sem díjért, sem elismerésért, sem babérért és mégis mindig ott volt a küzdőtéren.” Ezen a májusi versenyen mégis megküzdött az elsőbbségért.[9]

A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum gyűjteményét gazdagítja a Viator díj, melyet az ökölvívás győztesének ajánlott fel gróf Esterházy Miksa. A gróf két tiszteletdíjat ajánlott fel a versenyre: az ökölvívás és gyaloglás győzteseinek. Kezdeményezésével reményét fejezte ki arra, hogy mások is kedvet kapnak az adakozásra.[10]

A Viator-díj

A Viator írói álnév magát Esterházy grófot jelöli.[11] A névjegytartó tál egy oroszlánnal küzdő férfialakot, feltehetően Héraklészt (magyarosan Herkulest) ábrázolja a nemeai oroszlánnal.[12] A küzdő alakok alatt látható Héraklész híres olajfa buzogánya, mely ketté tőrt, amikor végezni akart az oroszlánnal.[13] A tárgy készítője és származása ismeretlen.

Múzeumunk gyűjteményében szerepel egy 1875 II. feliratú MAC bronzérem, mely feltehetően szintén a kontinens első atlétikai versenyéhez köthető. A második helyezettek közül a síkfutásban Hoffmann Ferencz, az ökölvívásban Balázsy Miklós, a gátfutásban pedig Vaisz Géza nyertek bronzérmet.[14] Az érem előlapi ábrázolásán egy futó atléta látható, így dr. Szabó Lajos múzeumigazgató valószínűsíti, hogy a síkfutás 2. helyezettje, Hoffmann Ferencz bronzérme lehet. Az érem származása ismeretlen, feltehetően gróf Esterházy Miksa Angliából hozatta.[15]

Manhercz Erika

Atlétika érem (1875)

 

Felhasznált irodalom

[1] Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 15. szám. 1875 április 14. 108. o.

[2] Nemzeti Sport. 2001, 12. évfolyam, 120. szám. 23. oldal, Magyar Közlöny. 2000.05.01

[3] Zeidler Miklós: A modern sport kezdetei Magyarországon. In: Századvég, Új folyam, 42. szám (2006). 95. o.

[4] Az athletikai klub ünnepélye. In: Fővárosi Lapok. 1875.05.08. 466-467. o.

[5] Borsszem Jankó. 8. évfolyam, 384. szám. 1875. május 9. 5. o.

[6] Bolond Miska. 1875. 16. évfolyam, 16. szám. 103. o.

[7] Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 1875. május 12. 137-138. o.

[8] Ketten az elsők közül. In: Sport kalendárium. Szekr.: Z. Vincze György  (Budapest, 1985). 131-132. o.

[9] Félisten az ezüst névjegytartón. In: Népsport. 31. évfolyam, 172. szám. 1975. július 23. 7. o.

[10] Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 1875. március 10. 75. o.

[11] Nefelejts. 1875. 17. évfolyam, 7. szám. 54. o.

[12] Fővárosi Lapok. 1875. 104. szám. 467. o.

[13] Németh György: Héraklész tizenkét munkája. In: Rubicon, 2017. 11. URL: http://www.rubicon.hu/ma_files/2017_11_014.pdf

[14] Vadász-és Versenylap. 19. évfolyam, 1875. május 12. 137-138. o.

[15] A kontinens első atlétikai versenyének érme. In: Olympiafila. I. évfolyam, 1. szám. 1998.03.07. 21. o.