Az olimpiák első magyar bajnokai: 1896–1952

Magyarország az újkori olimpiák története során eddig összesen 178 aranyérmet tudhat magáénak. Vegyük is sorba az egyes olimpiák első magyar győzteseit, elsőként 1896-tól 1952-ig.

1896 – Athén

Az első modern kori olimpián a Budapesti Torna Club színeiben indult Hajós Alfréd (eredeti nevén Guttmann Arnold). Eredeti klubja a Magyar Úszó Egylet volt, de mivel az olimpiára csak atléták és tornászok kiutazását tervezték, így más színben kellett indulnia. 1896. április 11-én a Zea-öböl hideg (11 fokos) vizében a 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is első lett, ezzel megszerezve Magyarország első aranyérmeit. Érdekesség, hogy az 1200 méteres távon faggyúval kente be a testét, hogy megóvja a hideg víztől, így sikeresen célba ért, de a vízből már nem tudott egyedül kimászni, annyira elgémberedett.[1]

Hajós Alfréd

1900 – Párizs

Bauer Rudolf diszkoszvetésben nyert elsőként aranyérmet az atlétikának. Fordulásos dobótechnikájával forradalmosította a sportágat. Nem indult már több olimpián, sőt, evezésben, úszásban, tornában és vívásban ért el később eredményeket. A Budapesti Torna Club alapító tagja volt. Érdekesség, hogy ezen az olimpián nem kaptak aranyérmet a győztesek, mindenki különböző ajándékban részesült. Bauer egy díszes, ezüst cukortartót kapott győzelméért.[2]

Bauer Rudolf

 

1904 – Saint Louis

Halmay Zoltán az 50 és 100 yardos úszás bajnoka lett. Az ő nevéhez köthető az első, a Nemzetközi Úszó Szövetség által hitelesített világcsúcs: 1905-ben a 100 méteres gyorsúszásban 1:05,8-as rekordot ért el. Első nap fölényesen megnyerte Halmay a 100 yardos távot, de másnap az 50 yardos távot kétszer kellett megnyernie. Olyannyira nagy harcot vívott Scott Leary-vel, hogy csak egy fél karhosszal ért előbb a célvonalhoz. Az amerikai bíró Leary-t, a magyar Halmayt látta győztesnek, kettejük vitája dulakodásig fajult, ezért a zsűri elnök újraúszást rendelt el. Másodjára Halmay hattizedes előnnyel nyert, végig vezetve, a korabeli sajtó csak cápaként emlegette.[3]

Halmay Zoltán

 

1908 – London

Dr. Fuchs Jenő egyéni és csapatkardvívásban is első helyen végzett. A kortársak igencsak meglepődtek, ugyanis egy 1908-as próbaversenyen elért harmadik helyezésnek köszönhette olimpiai indulását, így szinte esélytelennek találták a dobogóra kerülését. A magyar csapat nagy megdöbbenésére ráadásul az angolok a vívó versenyeket az olimpiai stadionban, szabadtéren rendezték. A pást területe korántsem volt ideális, hengerelt kavicságyon kellett küzdeniük a versenyzőknek. Az elődöntőben már látszott, hogy Fuchs birkózott meg a legjobban a szokatlan talajjal. A döntő nyolcas mezőnyébe 7 magyar versenyző került be, így igencsak izgalmas volt a párharc. Végül Zulavszky Bélával küzdött meg az elsőbbségért.[4]

Az aranyérmes kardcsapat tagjai Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter és Werkner Lajos voltak.

dr. Fuchs Jenő

 

1912 – Stockholm

Július 1-én dr. Prokopp Sándor megszerezte a sportlövészet első olimpiai érmét. Az előző olimpián a sportlövők az utolsó helyen végeztek a hatos hadipuska csapatversenyben, így négy évvel később sem számítottak a kortársak nagyobb sikerre. Igencsak meglepődött mindenki, amikor a tartalékos Prokopp – aki előző nap be sem került a csapatversenybe -, a 300 méteres hadifegyveres versenyen 97 pontot ért el a 100-ból, ezzel megszerezve az elsőséget. Pedig az olimpiára is félig önköltséges alapon jutott ki, egy tartalékos sportlövész visszalépése miatt. A családi legenda szerint Prokopp anyai ágon Berkó Jánosnak, a híres tiroli mesterlövésznek a leszármazottja.[5]

dr. Prokopp Sándor

 

1924 – Párizs

Ismét a sportlövészethez köthető az első aranyérem, mégpedig agyaggalamblövésben szerezte dr. Halasy Gyula. A finn versenyzővel azonos eredményt ért el, így újabb összecsapásra került sor. Ezúttal Halasy összes találata sikeres volt, míg a finn egyet hibázott. Agyaggalamblövésben Lumniczer Sándort tartották legesélyesebbnek, akinek pont egy évvel korábban döntötte meg 94 találatos csúcsát 96-ra Halasy. Lumniczer ételmérgezést kapott Párizsban, így ugyan el tudott indulni a versenyen, de nem hozta legjobb formáját. Állítólag Halasy csak annyit mondott neki, hogy ne aggódjon, akkor az ő feladata lesz megnyerni a versenyt helyette. Krúdy Gyula az ország legnyugodtabb embereként jellemezte Halasyt. Az első világháborúban huszár főhadnagyként szolgált. Olyan súlyosan megsérült egy aknarobbanásban, hogy nyolc hónapig beszélni sem tudott. A sport segítségével épült fel és hosszas készülés és anyagi ráfordítás árán jutott a dobogóra 1924-ben.[6]

dr. Halasy Gyula

 

1928 – Amszterdam

Augusztus 5-én Keresztes Lajos birkózó kötöttfogásban, könnyűsúlyban lett olimpiai bajnok, hatalmas fölénnyel nyert német ellenfele ellen. Négy évvel korábban már ezüstérmet szerzett az olimpián, ezzel megszerezve a birkózók első olimpiai ezüstérmét. 1924-ben csak tartalékként indulhatott az olimpián. A válogatóversenyek előtt ugyanis baleset érte. Vágóhídon dolgozott, ahol egy félresikerült mozdulatot követően szerszáma átszakította a lábizmát. A versenyekig nem gyógyult meg rendesen, de mégis ezüstérmet szerzett.[7]

Keresztes Lajos

 

1932 – Los Angeles

Pelle István tornász az 1932-es Los Angelesben megrendezett olimpiát páratlan sikerrel zárta. Egyéni műszabadgyakorlatban és lólengésben bajnok lett, korláton és összetett egyéniben pedig ezüstérmet szerzett. Ezen felül 4. helyen végzett összetett csapatban, akrobatikus ugrásban, nyújtón és lóugrásban. A Magyarországra hazatért sportolókat lelkes tömeg fogadta a Keleti Pályaudvaron. Az olimpikonok első útja az Ismeretlen Katona sírjához vezetett, ahol Pelle István helyezte el a kegyeleti koszorút az emlékműre. Horthy Miklós kormányzó a IV. osztályú polgári érdemkereszttel tüntette ki a bajnokot. Pelle a Torna Szövetségétől is elismerésben részesült, a Szövetség Nagy Aranyérmét nyújtották át neki. Sportpályafutását az 1930-as évekig folytatta. Jogi egyetemet végzett, de szerény fizetésének kiegészítéseként artista fellépéseket vállalt bel-és külföldön egyaránt.[8]

Pelle István

 

1936 – Berlin

A berlini olimpia kezdetén, augusztus 5-én három magyar sportolónk is aranyérmet szerzett: elsőként vívásban Elek Ilona, majd birkózásban Kárpáti Károly és Zombori Ödön. Fontos kiemelni, hogy Elek Ilona az első magyar női vívó olimpiai bajnok.

Elek Ilonának korán választania kellett, hogy a zongorázást, vagy a vívást választja, mert előbbihez laza csuklóra lett volna szüksége, ami kizárt a vívóknál. Végül az utóbbi mellett döntött és a világhírű olasz mester, Santelli Italo tanítványa lett. A berlini olimpián maga mögé utasította a német kedvencet, Helene Mayert, aki Amszterdamban lett bajnok, valamint Ellen Preist, aki Los Angeles bajnoka volt. A háború viszontagságai után Elek Ilona 1948-ban újra kijutott az olimpiára és ismét bajnok lett.[9]

Elek Ilona

 

1948 – London

Németh Imre atléta kalapácsvetésben 56,07 métert dobva július 31-én olimpiai bajnok lett, bár eredményével kissé elmaradt egyéni legjobbjától. Ez nem is volt csoda, ugyanis a kalapácsvetők pályája először nem készült el időben, majd versenyük kiderült, hogy ütközik a női gerelyhajítók versenyével, végül pedig az 50 kilométeres gyaloglás mezőnye is megérkezett a stadionba a verseny kellős közepén. A sokszoros huzavona után Németh már első dobásával is felülmúlta a mezőnyt. Végül csak a jugoszláv Gubijan közelítette meg, akkor szokatlannak számító háromfordulásos dobásával Németh eredményét, de ő mögötte maradt 54, 24 méteres dobásával.

A kalapácsvető bajnok 1953-ban az első igazgatója lett a Népstadionnak.[10]

Németh Imre

 

1952 – Helsinki

Az első sikereket a tornász lányok érték el: elsőként Korondi Margit felemáskorláton, majd Keleti Ágnes női talajgyakorlaton szerzett olimpiai bajnoki címet. Korondi négy éves korától tornázott. Ezen az olimpián összetett csapatban ezüstérmes lett, valamint bronzérmes lett összetett egyéniben, gerendán, talajon és a kéziszercsapat tagjaként. A csapat a legnehezebb szert, a buzogányt választotta. Sajnos Korondi elejtette a gyakorlat közben a buzogányt, amiért büntető pontot kaptak. Ha ez nincs, még egy aranyéremmel gazdagodott volna a női tornasport. Közvetlen az olimpia után sérül miatt felhagyott az aktív sportolással, de a következő olimpiára mégis sikerült visszatérnie, hogy ezúttal még egy aranyéremmel koronázza meg pályafutását.

Keleti Ágnes is négy éves korában kezdte a tornával való ismerkedését. Az 1948-as olimpiára már kijutott, de olyan súlyos sérülést szerzett edzés közben, hogy a versenyen már nem tudott elindulni. Az 1952-es bajnoki címe mellett ezüstérmes lett a csapattal, felemáskorláton és a kéziszercsapattal pedig bronzérmet szerzett.

Manhercz Erika

Korondi Margit

 

[1] Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok.

[2] URL: https://nagyhaboru.blog.hu/2012/08/09/bauer_rudolf_az_olimpiai_bajnok_atleta_es_a_lovagias_magyar_tiszt; Magyarország a XX. században. III. kötet. Babits Kiadó. Szekszárd. 1996-2000.; URL: http://vmek.niif.hu/02100/02185/html/601.html

[3] Magyarok az Olimpiai játékokon. 1896-2016. Budapest, 2017.

[4] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980)

[5] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[6] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[7] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[8] Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.

[9] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012.  Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012., Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.

[10] Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980); Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Szerk.: Rózsaligeti László. Corvina. 2012.; Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. Budapest, 2017.