Az olimpiai falu fejlődése: a kezdetektől 1956-ig

Ezzel szemben 8 évvel később Los Angelesben a szállás, takarítás és egész napi élelem személyenként csak két dollárba, átszámítva 11 pengőbe került.[3]

Így tudósít az újdonságról a korabeli Magyar Hírlap:

„Egyik legérdekesebb alkalmi intézménye lesz a losangelesi olimpiának az Olimpiai falu. Itt akarják elhelyezni az összes olimpiai versenyzőket és sportbeli hozzátartozóikat. Az eszme nem uj, már a párizsi olimpia alkalmával megpróbálkoztak vele, de akkor megbukott az egész, mert a magánvállalkozó szállodások és a Párizs-környéki villatulajdonosok annyival olcsóbbak voltak, mint a hivatalos jellegű olimpiai falu, hogy végeredményben maga a rendező olimpiai bizottság fújta le az egész olimpiai falu tervezetet. Amerikában persze más а helyzet, mint Párizsban volt. Los-Angelesben már csak azért is lesz elegendő lakója az olimpiai falunak, mert az élet benn a városban, európai viszonyokat tekintve, rendkívül drága, úgy hogy előreláthatólag egyetlen európai nemzet sem fogja elkövetni azt a luxust, hogy másutt béreljen szállást, mint az olimpiai faluban. De az amerikaiak olimpiai faluja lényegesen más is lesz, mint a tervezett és nyomban meg is bukott francia falu volt. Los-Angelesben elsősorban a sportszempontokat tartják szem előtt.

A terv szerint az olimpiai falu a várostól mintegy 15—20 percnyire, erdősdomboldalon épül, ugyancsak lő percnyire lesz a stadiontól, valamint a Csendes Óceántól is. Egy négyzetkilométer területen épül, s ezt a területet kis, 7 és fél méter hosszú, 3 és fél méter széles házacskák népesítik be. Minden ilyen házacskában négy versenyzőt szállásolnak el, egy szóbában legfeljebb kettőt. A közös előszobából folyosó nyílik, ebből pedig jobbra-balra egy-egy hálószoba. Mind a két hálószobából egy-egy külön mosdó­és zuhanyfülke nyílik. Hogy teljes legyen a versenyzők nyugalma és kényelme, a házak és a szobák falait hangtompító anyagból építették.

(…)

A faluban senki más nem lakhatik, mint a férfiversenyzők és a legszorosabb sportkiséretük, vagyis a trénerek, maszszőrök, utimarsallok, attasék és csoport-vezetők. Lesz még ebben a faluban külön épület a szórakozásra, iró- és olvasó-,telefon-, rádió-szobákkal, lesz bank, utazási iroda, külön orvosi rendelő, posta-táviró, egyszóval minden, amire csak szükség lehet egy 2500—3000 lakosú,modern igényű kis városban.

Miután a falu meglehetős messze van a városban lévő olimpiai parktól, állandó autóbuszjárat lesz a falu és az olimpiai park között éjjel és nappal és ezek az autók viszik a versenyzőket a verseny-helyeikre is.”[4]

Olimpiai falu Los Angelesben (1932)

 

A fenti idézetből kitűnik, hogy kizárólag a férfi versenyzőket helyezték el az olimpiai faluban, holott ezen az olimpián már a hölgyek is szép számmal képviseltették magukat: az 1332 sportoló közül 126 női olimpikon vett részt a versenyeken.[5] A magyarok közül bronzérmet szerzett Bogen-Bogáthy Erna – akinek férje Gerevich Aladár többszörös olimpiai bajnok vívó -, egyéni tőrvívásban, valamint Dany Margit, aki 11. lett egyéni tőrvívásban.[6] A női olimpikonokat teljesen külön, az olimpiai parktól öt percnyire lévő Kalifornia Egyetem épületében „diáklakásokban” szállásolták el. Mivel az olimpiai faluba való belépést a külsősöknek és a női versenyzőknek is megtiltották, a férfiaknak pedig megtiltották a falu elhagyását, ezáltal teljesen elkülönítették a nemeket.[7]

A sajtó először 1930-ban adott hírt arról, hogy a rendező ország egy olimpiai falu építését tervezi. Ekkor beszéltek először arról, hogy a versenyzők számára fontosnak tartják a megfelelő, nyugodt környezet kialakítását, valamint a saját konyhát, mely biztosítja majd a résztvevők számára az otthoni megszokott diétás étrendet.[8] A korábbiakban egyik rendező országnál sem láttunk hasonló törekvést még. A terveknek megfelelően meg is valósult az elképzelés, amelynek a sportolók nagyon örültek. Piller-Jekelfalussy György szavait idézve: „Az olimpiai falu valamennyiünk részére olyan élményt jelentett, mely örök életünkre szólt. Keveredhettünk és barátkozhattunk itt mindenféle néppel, fajra, vallásra és bőrszínre való tekintet nélkül. Barátságok ezrei szövődtek! Úgy hiszem, az olimpia fennállása óta az olimpiai falu szolgálta a legjobban azt az eszmét, amelyért a modern olimpiákat életre keltették.”[9]

Négy évvel később Berlin is 5000 férőhelyes olimpiai falut biztosított a férfi olimpikonoknak és kísérőiknek, de a nőket továbbra sem engedték be a faluba. Ezúttal külön szállodákban kaptak helyet.[10]

Az 1936-os berlini olimpiai falu

 

A háború után az olimpiák is újraindultak, 1948-ban London adott otthont a világeseménynek. Eredetileg olyan tervek kaptak szárnyra, miszerint egy Londonhoz közeli reptérre építenek majd egy nagy olimpiai falut.[11] Végül azonban a résztvevőket 32 helyszínen szállásolták el, „olimpiai falvakban”. Az egyik ilyen helyszín volt a Richmond park, ahol a második világháború idején katonai barakktábor állt. Ezt a létesítményt alakították át az olimpikonok részére, így 1400 fő befogadására volt alkalmas. Minden faluban két konyhaépület is helyet kapott, ahol a csapatok szakácsai főzhettek. A részvevők ugyanis nem rajongtak az angol konyháért és a többség jelezte, hogy a saját szakácson túl az élelmiszert is „otthonról” hozzák. Azok az országok persze, akik nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel, azokat a közös konyha látta el étellel.[12]

Az 1948-as játékokra érkező versenyzők egyik szálláshelye 

 

1952-ben Helsinkibe sereglettek az olimpikonok. Ezúttal két olimpiai falu épült a fővárostól nem messze Käpyläban, és Otanimeiben.[13]

A magyar küldöttség néhány tagja Otaniemiben

 

1956-ban Melbourne-ben a nők még mindig teljesen el voltak különítve, már az olimpiai falun belül, szó szerint hét lakat alatt őrizték őket. Bepillantást ad a helyzetbe a korabeli sajtó:

„Az olimpiai faluban a nők egy drótkerítéssel elkülönített részen laknak. A női tábort éjjel-nappal szigorúan őrzi juhászkutyákkal a tábori őrség. Bejutni bizony nem könnyű dolog. Még a férjek sem látogathatják meg feleségeiket írásbeli engedély nélkül. Ahhoz pedig, aki ilyen engedélyt kap, a belépés után azonnal női kísérő szegődik és elkíséri a társalgó helyiségbe, ahol azután a keresett személlyel beszélhet. A szigorú kísérőnő azonban még a társalgóban sem téveszti szem elől a látogatót és amint befejeződik a látogatás, azonnal kíséri vissza is a kapuhoz. A női tábor szigorú fegyelmét az újságírók is kénytelenek tiszteletben tartani.”[14]

A kajakosok, kenusok és evezősök nem a heidelbergi faluban voltak elszállásolva, hanem Ballaratban, ahol a versenyeiket rendezik. Így helyben tudtak készülni a megmérettetésekre.[15]

Manhercz Erika

[1] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016.

[2] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016.

[3] Reggeli Hírlap. 40. évfolyam, 5. szám. 1931.01.08. 9. o.; Az Est. 22. évfolyam, 67. szám. 1931.03.22. 14. o.

[4] Dr. Szerelemhegyi Ervin: A  tizedik Olimpia. In: A Pesti Hírlap Naptára. 42. évfolyam, 1932. 291. o.

[5] http://olimpia.hu/nyari-olimpiai-jatekok/1932-los-angeles

[6] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016

[7] Kis Ujság. 44. évfolyam, 118. szám. 1931.05.27. 8. o.

[8] Olimpiai falu Los Angeles-ben. In: Szent György. 6. évfolyam, 23. szám. 1930.12.10. 541. o.

[9] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 98. o.

[10] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016.

[11] Népsport. 2. évfolyam, 99. szám. 1946.07.07. 4. o.

[12] Londonban megnyílt az első olimpiai falu. In: Kis Ujság. 2. évfolyam, 153. szám. 1948.07.07. 2. o.

[13] Szabad Ifjúság. 2. évfolyam ,158. szám. 1951.12.31. 6. o.

[14] Nemzeti Sport. 1. évfolyam, 6. szám. 1956.12.01. 3. o.

[15] Néplap. 13. évfolyam, 164. szám. 1956.07.13. 4. o.

Ma már természetesnek vesszük az olimpiai falu létét, de az első olimpiákon még nem törekedtek egy minden igénynek megfelelő, kikapcsolódási lehetőségekkel ellátott komplexum megalkotására. Három részes cikksorozatunkban tekintsük át röviden a nyári olimpiák falvainak történetét és érdekességeit a kezdetektől napjainkig. Az első részben a falu kialakulásától az 1956-os melbourne-i olimpiáig terjedő időszakot vesszük górcső alá.

1904-ben az amerikai Saint Louis-ban tartották az olimpiát, ahol a német futóbajnok, Johannes Runge elkeserítően nyilatkozott szállásukról: „Az, hogy ez hotel, az enyhén túlzás, helyette inkább istállót kellene mondani. Ebben a szörnyű rönkhodályban 500 egyágyas és 250 kétágyas, hátborzongató szoba van.” A szálláson túl az étkezésre, az „ehetetlen bölényhúsra” is panaszkodtak a résztvevők. A hiányos étkezés és a kialvatlanság persze rontotta a sportolók teljesítményét, akik sorra alul maradtak otthoni csúcsformájuktól. Gönczy Lajos például gyomorrontással küzdött, így csak 4. lett magasugrásban, helyből magasugrásban pedig ötödik.[1]

1908-ban Londonban a magyar küldöttség a British Museum mellett szállt meg. A stadion 25 kilométerre volt a szálláshelytől, így minden alkalommal földalattival utaztak a helyszínre.[2] Ez ma már persze elképzelhetetlen lenne, de akkor még közel nem volt annyi résztvevő és szurkoló az olimpián, mint manapság, az olimpiák szervezése is kezdetleges volt.

Az 1924-es párizsi olimpián már voltak kísérletek egy olimpiai falu létrehozására, de az akkor felkínált szállás költségeit sokallották a résztevők.

Az olimpiai falu ötletének debütálása az 1924-es párizsi olimpián