Az olimpiai falu fejlődése: 1960-tól 1988-ig

Ma már természetesnek vesszük az olimpiai falu létét, de az első olimpiákon még nem törekedtek egy minden igénynek megfelelő, kikapcsolódási lehetőségekkel ellátott komplexum megalkotására. Három részes cikksorozatunkban tekintsük át röviden a nyári olimpiák falvainak történetét és érdekességeit a kezdetektől napjainkig. A második részben a Rómától Szöulig tartó időszakot vesszük górcső alá.

1960-ban Rómában 7000 ember fogadására képes olimpiai falut építettek többemeletes házakkal.[1] A forgalmas út mentén épülő falu egyik oldalán a férfiak, az út túloldalán a nők kaptak helyet. A hatalmas építkezés ellenére mégsem lett hely mindenkinek, így 1959-ben úgy kalkuláltak, hogy legfőképpen az atlétákat tudják majd elszállásolni az új épületekben.[2]

Négy évvel később Tokió rendezte az olimpiát. A magyar csapat egy háromemeletes épületben kapott szállást, kivéve a kerékpárosokat, akik a 44 kilométerrel arrébb lévő kerékpáros faluban kaptak helyet. Az első napokban az érkezők életét megnehezítette a tájfun az állandó esővel. A sportolók esernyővel egyensúlyozva kölcsönbiciklikkel próbáltak megoldani a közlekedést a szeszélyes időjárásban, amíg meg nem indultak a hivatalos buszjáratok.[3]

Az olimpiai faluban lakó labdarúgóink arra panaszkodtak, hogy helyben nincs edzési lehetőségük. Van ugyan atlétikai pálya, de azt nem használhatják, így minden nap órákat kell utazniuk, hogy készülhessenek. A rendezés tehát most sem volt hibátlan, ráadásul Tokióban, a tízmilliós nagyvárosban többen el is tévedtek edzésről hazafelé tartva. Rideg János, a birkózózok gyúrója az olimpiai klubtól hazafelé tartva rossz felé kanyarodott. Hosszasan kereste a megfelelő utat, de végül feladta és egy önkéntes rendőrhöz fordult, aki készségesen visszaszállította autóval az olimpiai faluba. „A magyarok körében rögtön él is terjedt a leleményes mondás: „Fáradt vagy? Mondd, hogy eltévedtél, s kocsin érkezhetsz haza.”[4]

Az olimpiai falu Tokióban (1964)

1968 minden tekintetben szokatlan olimpiát hozott. A helyszín Mexikó, magashegyi viszonyokkal. Ezúttal minden eddiginél jobban ügyeltek az akklimatizáció fontosságára. Több, mint 100 résztvevő országot vártak a rendezők a faluba. A Népsport csak nyúlfarknyi hírekben jellemezte a szálláson tapasztalható problémákat:

Hiánycikk lett Mexikóban a tükör. Az olimpiai falu hölgy tagjai sok időt töltenek azzal, hogy szobájuk egyetlen tükre előtt sorukra várnak, így hát megrohamozták az üzleteket.

A legfőbb gond a mosás az olimpiai falu több mint 7000 lakója számára. Alán Jay, az angolok kitűnő vívója így panaszkodott, amikor szennyes ruhával a hóna alatt a mosodát kereste: „Nem várhatom, hogy minden holmimat a lányok mossák ki! A mosoda pedig túlterhelt, így hát kénytelen vagyok megbarátkozni ezzel a munkával…”[5]

A tudósításokból azt is megtudjuk, hogy a falun belül most is külön kaptak helyet a női sportolók. A hölgyek rendszeresen megünnepelték egymás születésnapját a táboron belül, így jó hangulatban egymást érték a születésnapi uzsonnák.[6]

1972-ben München már 9000 versenyző és 3000 kísérő fogadására készült. Az olimpiai falu ezúttal az események, stadionok közelében kapott helyet, a régi repülőtéren Oberwiesenfeldben, hogy ne kelljen az olimpikonoknak sokat utazniuk, így ráaggatták a „rövid utak olimpiája” kifejezést. Ezúttal is külön helyezték el a férfiakat és a nőket. 1971-ben 1600 női atléta részvételével számoltak. Egy részüket egy 18 emeletes toronyházban, másik részüket pedig kétszintes épületekben tervezték elszállásolni. A „nők faluja” épületeiből diáknegyedet terveztek kialakítani az olimpia után, míg a „férfiak falujának” lakásai drágább lakónegyedet képeznek majd a tehetősebb münchenieknek. [7] A falut érintő korábbi hagyomány is kezdett megingani Münchenben:

„Az eddigi szigorú olimpiai hagyománytól, amely szerint kerítéssel választották el a nők faluját a férfiakétól, ezúttal valószínűleg eltérnek. Még nem végleges a döntés, de a csapatok közös megbeszéléseit és a férfiak falujában lévő létesítmények használatát igen körülményessé tenné, s nem utolsósorban szükségtelennek is tartják ezt a nem éppen haladó szellemű olimpiai hagyományt.”[8]

Már a korábbi olimpiákon is megfigyelhető volt, hogy az olimpiai falu építésénél ügyeltek arra, hogy a későbbiekben is el tudják adni a lakásokat, vagy más módon, például diákszállásként, kollégiumként üzemeltessék a sporteseményre felépített szállásokat. Egyes olimpiák falvai szociális intézmények lettek, így történt a következő városokban: Helsinki, Melbourne, Róma, Mexikóváros és Moszkva. Tokió falvát ezzel ellentétben lebontották. Amerika mindig más irányvonalat képviselt, ugyanis Los Angelesben és Atlantában sem épült külön olimpiai falu, 1984-ben három egyetem, 1996-ban pedig a helyi műegyetem adta a szállást a sportolóknak.[9]

Sajnálatos módon Münchenben történt az első halálos incidens az olimpiai faluban. Szeptember 5-én hajnalban a „Fekete Szeptember” nevű terrorszervezet tagjai behatoltak az olimpiai faluba és rátámadtak az izraeli küldöttségre. A palesztin támadók kétszáz bebörtönzött társuk kiszabadítását követelték, de Izrael nem kötött alkut. Csak tűzharc árán sikerült megállítani az elkövetőket. Az túszdrámában 11 sportoló és 5 terrorista vesztette életét. Az olimpia folytatódott, de a sajnálatos esemény kapcsán a biztonság kérdése egyre inkább felértékelődött.[10] Ezt érzékelteti az alábbi tudósítás:

„Az olimpiai falu hangulatát jól érzékelteti az angol atlétikai szövetség elnökének az a mondata, hogy az olimpián valami jóvátehetetlenül tönkrement”. A feszültséget, ami a fürstenfeldbrucki dráma nyomán betelepedett a falu szinte valamennyi szegletébe csak növelik az egymást követő telefonfenyegetések, amelyek pokolgépes merényleteket ígérnek különféle létesítményekben, szálláshelyeken.”[11]

A müncheni olimpiai falu (1972)

1976-ban Montrealban már szigorított intézkedések várták az érkezőket, a bepillantáshoz is külön engedélyt kellett kérni. A faluban egyszerre csak háromszáz külsős tartózkodhatott, és ahhoz is előző nap engedélyt kellett kérni, a látogatni kívánt csapat vezetőjétől is. Fehérdy Iván tudósítónak ugyan készségesen bemutatták a falut, de a biztonsági intézkedésekről már nem adtak bővebb tájékoztatást. Ezúttal 800 méterre az olimpiai parktól építettek két 19 emeletes fél piramis alakú építményt 980 lakással, melyben 11 ezer embert tudnak elszállásolni. A lakásokat nem lehetett zárni, kizárólag az éjjeliszekrényeket lehetett kulcsra zárni. Érdekesség, hogy a piramisok lakásainak vízellátását a későbbi használatra kalkulálták be, így a lakásokban található fürdőszobákon kívül a versenyhelyszíneken is biztosítottak a szervezők fürdési lehetőséget a fürdőszobai sorban állások elkerülésének érdekében. A női- és a férfiszállás már egy helyen volt, de továbbra is elkülönítették őket egymástól:

„A férfiak egyébként három, a nők pedig egy fél piramist foglalnak majd el a játékok alatt. Egymás szálláshelyeinek látogatása a NOB szabályainak megfelelően most is szigorúan tilos, ami különösen a nők szálláshelyének férfi látogatóira vonatkozik. Találkozásra egyébként is az úgynevezett nemzetközi központban nyílik lehetőség.”[12]

Az olimpiai falu Montrealban (1976)

1980-ban Moszkvában az Amerikaiak bojkottja miatt csak 80 ország vett részt az olimpián. Az olimpiai falu ezúttal ugyan messzebb volt a versenyek helyszínétől, de kitűnően megoldották a logisztikát. A faluban tizenhat emeletes panelházakban kaptak helyet a résztvevők.[13]

A moszkvai olimpiai falu (1980)

Négy évvel később Moszkva bojkottálta a los angelesi olimpiát, így ezúttal a magyarok is kimaradtak a szereplésből, de így is 140 országot kellett elszállásolniuk a szervezőknek.[14]

1988-ban Szöul rendezte az olimpiát. A biztonság kérdése ezúttal az egészségügyi kockázatokban is megmutatkozott. Az AIDS-től való félelem miatt az olimpiai faluba óvszer automatákat helyeztek ki és figyelmeztették a sportolókat az egészségügyi kockázatokra.[15]

Manhercz Erika

Az olimpiai falu Szöulban (1988)

 

[1] Pajtás. 13. évfolyam, 24-25. szám.

[2] Esti Hírlap. 4. évfolyam, 47. szám. 1959.02.25.

[3] Népsport. 20. évfolyam, 191. szám. 1964.09.27. 1. o.

[4] Népsport. 20. évfolyam, 194. szám. 1964.10.01. 1. o.

[5] Népsport. 24. évfolyam, 200. szám. 1968.10.09. 2. o.

[6] Ugyanott.

[7] Ország-Világ. 15. évfolyam, 37. szám. 1971.09.15.  18. o.

[8] Ország-Világ. 15. évfolyam, 37. szám. 1971.09.15.  19. o.

[9] Képes Sport. 2. évfolyam, 34. szám. 2004.08.24.

[10] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 204-205. o.

[11] Esti Hírlap. 17. évfolyam, 211. szám. 1972.09.07.  1. o.

[12] Népsport. 32. évfolyam, 145. szám. 1976.06.19. 8. o.

[13] Magyar Hírlap. 11. évfolyam, 19. szám. 1978.01.22. 16. o.; Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 234-235. o.

[14] Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. 252-253. o.

[15] Magyar Szó. 45. évfolyam, 266. szám. 1988.09.26. 1. o.