Száz éve született Szűcs Sándor

Ma száz éve, 1921. november 23-án született Szűcs Sándor, tizenkilencszeres magyar válogatott labdarúgó. Szülővárosában, Szolnokon a hat elemi elvégzése után először polgári fiúiskolában tanult, majd a géplakatos szakmát sajátította el, a MÁV Járműjavítóban. Inasévei alatt lelkesen rúgta a bőrt társaival, szabadidejében; tagja volt a tanoda focicsapatának is, így fedezte fel Wéber Lajos, a helyi vállalat csapatának akkori edzője. A saját nevelésű védőjátékos alig tizenhét esztendősen lépett először pályára a magyar bajnokságban. Tehetségére korán felfigyeltek, idővel többszörös ifjúsági válogatott lett. 1941. március 23-án, egy Jugoszlávia elleni barátságos mérkőzésen, a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Stabil teljesítménye és kirobbanó formája az Újpesti Torna Egylet szakembereinek figyelmét is felkeltette. A MÁV az 1940/41-es szezonban negyedik, az 1941/42-es idényben harmadik helyen végzett a bajnokságban. A szolnoki csapat – Szűccsel a soraiban – 1941-ben érte el sikerei csúcsát, amikor Magyar Kupa győztes lett, elnyerte a legjobb magyar vidéki csapatnak járó trófeát, valamint a Magyar Vasutas Bajnokságban is élen végzett. Ebben az évben felröppent a pletyka arról, hogy az UTÉ-hez igazol, végül erre csak 1944-ben került sor, miután a világháborús események miatt a MÁV pályája használhatatlanná vált; a sportélet és a MÁV labdarúgó szakosztályának munkája fokozatosan ellehetetlenedett.

Címlapon a magyar válogatott tagjaként, az 1943. május 16-i genfi győzelem után

 

Újpesti éveiben, a lila-fehérek csapatának oszlopos tagjaként három magyar bajnokságot nyert, többek között Szusza Ferenccel és Zsengellér Gyulával játszott együtt. Válogatottbeli szereplését látva igazi „kullancsként” jellemezte a szakma, és Gallowits szövetségi kapitány. Középhátvédként ő testesítette meg az ideális védő eszményképét, aki mellett az ellenfél csatárainak kevés mozgástér adatott. Akár az Aranycsapat tagja is lehetett volna, de élete más fordulatot vett.

Az UTE 1949-ben (Szűcs a sorban balról a negyedik helyen)

 

1948 nyarán az UTE Hévízen edzőtáborozott, ahol az ekkor már nős, kétgyermekes labdarúgó megismerkedett a szintén házas, népszerű táncdalénekesnővel, Kovács Erzsivel, aki éppen zongorista férjével, Boros Lászlóval turnézott a Balatonnál. A sorsdöntő találkozásból szerelem lett, az énekesnő elhagyta férjét, és bár kapcsolatukat igyekeztek titokban tartani, románcuk mégis hamar kitudódott. Ebben az időben az Újpest már a Belügyminisztérium kötelékeiben, Budapesti Dózsa néven szerepelt a magyar első osztályban; játékosai hivatalosan is egy fegyveres rendvédelmi szerv alkalmazásában álltak. Amikor a klub vezetősége tudomást szerezett a kapcsolatról, felszólította a játékost a „szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen”, házasságon kívüli viszony azonnali befejezésére. Annak ellenére, hogy a Dózsában továbbra is alapembernek számított, 1948 októbere után már nem szerepelt a nemzeti tizenegyben, ami feltételezhetően összefüggött a magánéleti problémákkal. A szüntelen igazoltatások, az internálás fenyegető rémképe miatt a pár 1950 szilveszterén elhatározta, hogy disszidál. Olaszországba készültek, Szűcs az AC Milánhoz szeretett volna elszerződni, mivel az olasz együttes korábban már érdeklődött iránta.

 

Kovács Erzsi

 

A határátlépés megszervezésében Kovács József – mint utóbb kiderült –, beépített ÁVH ügynök volt a segítségükre. A menekülési kísérletet az embercsempész jelentette, így az államvédelmi hatóság tisztjei tudomást szerezhettek a terv minden apró részletéről. Végül 1951. március 6-án hajnalban, egy Vas megyei településen letartóztatták őket, és a velük utazó másik párt. Valószínű, hogy az újpesti egyesületben is volt besúgó, aki jelentette a Belügyminisztériumnak, hogy Szűcs búcsúzkodó hangvételű szavakat intézett a csapattársaihoz. A szökés számos egyéb mozzanata is arra enged következtetni, hogy a hatalom csak a lebuktatásra alkalmas pillanatra várt. Az előzetes megbeszélések ellenére csak egy nappal később indulhattak útnak, mert Kovács József arról tájékozatta a két párt, hogy az autó, amivel mentek volna, lerobbant. Feltehetően a hatóság csak a következő napra tudta megszervezni a rajtaütést. A későbbi tanúvallomásokból kiderül, hogy Szűcsék úgy hitték, a határnál vették őrizetbe őket, valójában Nagytilaj attól mintegy 60 km-re fekszik. Tovább árnyalja a képet, hogy „segítőjük” arra kérte a rendőr főhadnagyi rendfokozattal rendelkező labdarúgót, hogy vigye magával – az egyébként soha nem használt – szolgálati fegyverét. Ez pedig később olyan súlyosbító körülménynek számított, amely a legszigorúbb büntetést vonhatta maga után.

A magyar válogatott Torinóban, 1947. május 11-én (Szűcs balról a negyedik játékos)

 

A vizsgálatok során, immár Budapesten, mind a négyen tartották magukat ahhoz, hogy céljuk nem az ország elhagyása, hanem Kovács József illegális tevékenységének lebuktatása volt. Az énekesnő visszaemlékezése szerint a gyorsított eljárás alatt többször megkínozták őket, végül az asszony akkor tett beismerő vallomást, amikor meglátta Szűcs saját kézírásával lejegyzett üzenetét: „Mondjál el mindent, én is elmondtam mindent.”
A minden nyilvánosságot kizáró perben, amelynek során a vádlottak nem kommunikálhattak a védelmükre hivatalból kirendelt ügyvéddel, 1951. május 19-én hirdettek ítéletet. Míg az énekesnőt, és a másik párt több év börtönbüntetésre, Szűcs Sándort kötél általi halálra ítélték, mivel hazaárulás, fegyvercsempészés és csoportos szökés vádpontokban találták bűnösnek. A labdarúgó helyzetén egyértelműen rontott, hogy rendőrségi alkalmazottként kísérelte meg a tiltott határátlépést. Kovács Józsefet nem vonták felelősségre az ügyben betöltött szerepéért. Szűcs egészen a másodfokú, jogerős ítélet kihirdetéségig nem hitte el, hogy a kivégzést valóban végrehajtják, hiszen a korábbi években Lóránt Gyulát, Mészáros Józsefet, Kéry Károlyt és Egresi Bélát „csupán” internálták disszidálási kísérletükért. Amikor rájött, mekkora bajban van, sporttársainak üzent. Szusza Ferenc értesítette Puskás Ferencet és Bozsik Józsefet, a közbenjárás azonban későn érkezett: mire a játékosok bejutottak Farkas Mihály honvédelmi miniszterhez, Szűcs Sándor már halott volt. Farkas nem titkolta a két sportember előtt, hogy minden hasonló helyzetben ez a sors várhat arra, aki disszidálással próbálkozik.

Szűcsnek esélye sem volt a megmenekülésre, hiszen személyével a rendszer példát akart statuálni. Mivel a II. világháború után a magyarországi labdarúgásban megszüntették a profizmust, a játékosok – hivatalosan – csak civil foglalkozásukért kaphattak fizetést, továbbá az MLSZ 1947-től megtiltotta a válogatott keret tagjainak külföldre igazolását, így nagy számban „lógtak meg” ígéretes hazai labdarúgók egy-egy nyugat-európai profi szerződés reményében. A labdarúgó szövetségnek és a politikai vezetésnek egyaránt érdekében állt a folyamat megállítása, amelyhez kiváló alapot szolgáltatott a két híresség „közerkölcsöt sértő” életmódja, romantikus kapcsolata. Szűcs azért is lehetett megfelelő alanya egy ilyen eljárásnak, mert a vádpontok (a házasságtörés és a hazaárulás) még súlyosabbnak minősültek annak tükrében, hogy formálisan a rendvédelemnél szolgált. Az elrettentő akció elérte célját, hiszen az eseményeket követően, 1956-ig, egyetlen magyar válogatott labdarúgó sem próbálkozott szökéssel.

A Szűcs Sándorról készült karikatúra, Szepes Béla: Gólkirályok, labdaművészek.

A futballvilág hősei c. könyvében. Az, hogy Szűcs helyet kapott az 1957-ben

megjelent kiadványban, egyfajta „titkos” rehabilitálásként értelmezhető.

 

Bár a perrel kapcsolatos összes információt, és Szűcs halálát államtitokként kezelték, kivégzésének híre a labdarúgók körében ismert volt. A „Szűcs-per” dokumentumait, Szűcs Sándor sírjának pontos helyét a sportoló 1989-es rehabilitálásáig nem hozták nyilvánosságra. 1991-ben posztumusz alezredesi rangot adományoztak neki. Azóta Szolnokon labdarúgópályát, Újpesten iskolát neveztek el róla. A történetről 2005-ben dokumentumfilmet forgattak, 2013-ban pedig, Halálcsel címmel, drámát mutattak be az Újpest Színházban. Kovács Erzsi, fogsága idején, több alkalommal kapott álhíreket Szűcs állítólagos felbukkanásával kapcsolatban. 1954-ben, egy öngyilkossági kísérlet után szabadult a börtönből. Idővel folytatta énekesi pályáját, hazai sikerei után 14 évig szerepelt külföldön, immár engedéllyel. 1994 után számos díjjal ismerték el munkásságát. 2014-ben, 85 éves korában hunyt el Budapesten.

Csapó-Baranyi Réka

Felhasznált irodalom:

Glaub Krisztián: Sport és/vagy politika. Farkas Mihály és a Budapesti Honvéd labdarúgócsapata. In: Aetas. 30. (2015) 4. sz. 60.
Takács Tibor: Büntetőterület. Futball és hatalom a szocialista korszakban – Modern magyar történelem. Budapest, Jaffa, 2018.
A Szolnoki MÁV Sportegyesület jubileumi évkönyve. Szerk.: Varga Alexa – Varga Csaba. Szolnok, Szolnoki MÁV SE, 2010.
https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/993/szucs_sandor (letöltés ideje: 2021.11.03.)
https://www.szoljon.hu/kozelet/helyi-kozelet/szucs-sztori-kivegeztek-hogy-puskasekat-megfelemlitsek-3299707/ (letöltés ideje: 2021.11.18.)
https://www.szoljon.hu/kozelet/helyi-kozelet/szucs-sztori-kivegeztek-hogy-puskasekat-megfelemlitsek-2-resz-3302638/ (letöltés ideje: 2021.11.18.)
https://nfi.hu/hu/film/miert-egy-tragikus-szerelem-tortenete (letöltés ideje: 2021.11.19.)