Téli olimpiák – 1928 – St. Moritz

Az 1928-as téli olimpia plakátja

Az első, utólag téli olimpiának minősített Chamonix-ban megrendezett versenyek hatalmas közönségsikert arattak. Így 1925-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy ezentúl a téli olimpiai játékokat is megrendezik a nyári olimpiák évében, és hivatalosan is I. Téli Olimpiának ismerték el a korábbi francia sport heteket Ekkor még a téli olimpiát a nyári versenyek kiegészítőjeként tekintették. Így kezdetben egy ország rendezte mind a nyári, mind a téli versenyeket. Kivételt ez alól rögtön az 1928-as téli olimpia jelentett. A nyári versenyeket Hollandia bonyolította le, ahol azonban az időjárás nem adott lehetőséget a téli versenyek megrendezésére. Így 1928-ban a svájci St. Moritz adott otthont a téli olimpiának.

Most már a szervező ország, valamint a versenyzők is tudatosan tudtak készülni az olimpiára. Ezúttal öt sportág (bob, jégkorongozás, korcsolyázás, síelés és skeleton) 13 versenyszámában indult 25 ország összesen 464 versenyzője. Összességében a férfi versenyzők voltak túlsúlyban, hiszen csupán 26 női versenyző vett részt az eseményen.

Csoportkép a Városligeti Műjégpályán. A képen szerepel többek között az 1920-1930-as évek magyar országos gyorskorcsolya bajnokai közül: Ladányi Gedeon, Wintner István, Eötvös Zoltán, Kimmerling József és Hidvéghy László, valamint Ladányi E., Orczán László és Enyedi.

Az olimpia legnagyobb szenzációja a 15 éves norvég Sonja Henie volt, aki a magyar származású Szabó Hermát legyőzve lett olimpiai bajnok műkorcsolyában

Dedikált fekete-fehér sokszorosított felvétel Sonja Henie-ről. A kép 1929-ben készült Stockholmban. A kép Orgonista Olga hagyatékából származik.

Dedikált fekete-fehér sokszorosított felvétel Sonja Henie-ről. A kép 1929-ben készült Bécsben. A kép Orgonista Olga hagyatékából származik.

A szervezettek körülmények ellenére az időjárást azonban senki sem tudta befolyásolni. A szokatlanul enyhe tél minden versenyszámban megnehezítette a sportolók dolgát. A felolvadt jég és a kásás hó szokatlan körülményeket teremtett.

Magyarország ezúttal három sportágban képviseltette magát: Eötvös Zoltán gyorskorcsolyában, Szepes (Strauch) Gyula síelésben indult, valamint jégkorongcsapatunk is debütált.

Eötvös Zoltán

A jégkorongozók a jéglabdához voltak szokva, amely lényegesen eltért a jégkorongtól, leginkább a gyeplabdához hasonlítható. A jéglabdázás 1899-ben honosodott meg hazánkban, de az első nyilvános mérkőzést csak 1907-ben tartották meg. A legjobb csapatok között tartották számon a Budapesti Korcsolyázó Egylet csapatát, amely sorozatos sikert aratott osztrák, cseh és német klubcsapatok felett is.

Érdekesség, hogy a csapat átlagéletkora is viszonylag magas, 30 feletti volt. A játékosok sajnos a selejtezők során kiestek a küzdelemből.

A 18 kilométeres sífutásban Szepes (Strauch) Gyula képviselte hazánkat, aki a második hivatalos téli olimpián első zászlóvivőnk lett, hiszen a korábbi játékokon a rendező ország képviselői vitték a zászlókat. Gyula testvére, Szepes Béla is kiutazott a versenyre, de az edzésen nagyon csúnyán esett, megrándult a karja, feje és hasa is sérült, így a versenyen már nem tudott indulni. Szepes az olimpia alatt a Nemzeti Sportnak is tudósított, valamint rajzolta jellegzetes karikatúráit az eseményekről. Az edzésen történt sorozatos, köztük az olimpiai címvédő, Tullin Thams bukása arra késztette a szervezőket, hogy megrövidítsék a nekifutó pályát. Így csökkentek ugyan a bukások, viszont az ugrások is rövidebbek lettek.

A sífutás körülményei is borzalmasak voltak, Szepes Gyula 10 kilométernél adta fel a versenyt az eleve nehéz terepen, az olvadó hóban.

Legeredményesebb versenyzőnk Eötvös Zoltán volt, aki három versenyszámban is indult. 10. helyen végzett az 1500 méteres gyorskorcsolya távon, leelőzve számos skandináv riválisát. Az 500 méteres távon 19. lett, míg 5000 méteren a 20. helyen ért célba. Eredménye azért is figyelemre méltó, mert a versenyeket meglehetősen rossz jégen rendezték: a reggeli csípős fagyok ellenére napközben olvadásnak indult a jég, a hibákat számos zászló jelezte. Egyes versenyeket el is kellett halasztani a szokatlanul enyhe idő miatt.

Eötvös Zoltán (a kép bal oldalán)

Eötvös is korának klasszikus sportolója volt, mindenféle sportot űzött, amire éppen lehetősége volt: tavasszal futott, nyáron evezett és úszott, ősszel vadászott és vívott, télen pedig korcsolyázott. 16 éves korától rendszeresen sportolt, amiről testedzési naplót is vezetett.

Eötvös Zoltán portréja

                                                                                                                      Manhercz Erika

Forrás:

Jégkorongozás. In: A magyar sport kézikönyve. Szerk.: Sass Tibor – László István – Antal Zoltán. Budapest. 1960. 145-147. o.

Herzog Tamás: A téli olimpiák története. A nemzetek és a sportolók a havas-jeges játékokon. In: Élet és Tudomány. 2010/5. szám. 146-148. o.

Ivanics Tibor: Magyarországot képviselték az olimpiai játékokon (1924-1936). In: A Magyar Olimpiai Akadémia Évkönyve 2008.

Kertész István: Téli olimpiák. In: História. 2005. 10. szám. 28-29. o.

Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. Magyar Olimpiai Bizottság. 2017.

Magyar sísport 1913-1933. Szerkesztette: Hensch Aladár. Budapest, 1933. Magyar Sí Szövetség

Nemzeti Sport. 20. évfolyam, 32. szám. 1928.02.15. 1. o.

Nemzeti Sport. 20. évfolyam, 33. szám. 1928.02.17. 7. o.

Nemzeti Sport. 20. évfolyam, 34. szám. 1928.02.19. 7. o.

Pesti Hírlap. 50. évfolyam, 37. szám. 1928. 02.15. 20. o.

Színházi Élet. 1927. 5. szám. 85. o.