Téli Olimpiák – 1932 – Lake Placid

Az 1932-es téli olimpia plakátja

Az Amerikai Egyesült Államokban, New York állam északi részén, az Adirondack-hegységben megrendezett első tengerentúli téli olimpia Lake Placid-ban kapott helyett. A nagy távolság miatt csak 17 ország vett részt a játékokon, ahol ezúttal az amerikai és kanadai versenyzők voltak létszámfölényben.

Ezúttal 4 sportág (bob, jégkorongozás, korcsolyázás és síelés) 14 versenyszámában mérhették össze tudásukat a résztvevők. Ezen túl curling és kutyás szánok futásában rendeztek bemutatókat is.

A gyorskorcsolya versenyeken itt indították el egyszerre a sportolókat (korábban párban indultak), ezzel emelve a küzdelem látványosságát. Az újítás sokaknak nem tetszett, hiszen a gyorsaságon túl a verseny agresszív lett, megjelent a nem túl sportszerű kikönyöklés. A többszörös olimpiai bajnok finn klasszis, Clas Thunberg emiatt vissza is lépett a versenyzéstől.

Clas Thunberg dedikált fotója

A síugrás helyszíne is veszélyesebb lett, a pálya meredek volt és a végén tó várta a versenyzőket. Így aki nem tudott kellően lelassulni, az úszással fejezte be az ugrását.

Az amerikai négyes bobcsapat nyert el az aranyérmet. Egyik tagjuk, Eddie Eagen az 1920-as antwerpeni nyári olimpián szintén olimpiai aranyérmet nyert boxolásban. Eddie Eagen ezzel mindmáig az egyetlen sportoló, aki mind téli, mind nyári olimpián aranyérmet tudott nyerni.

Eddie Eagen (a kép közepén áll)

Orgonista Olga olimpiai útlevele

 

Rotter Emília így emlékezett az olimpiára:

„Az 1931. évi magyar bajnokság és a berlini világbajnokság első helyének megszerzése után a közvélemény jogosan várta el tőlünk, hogy az 1932. évi olimpiát is megnyerjük. Anyagi okok miatt sokáig bizonytalan volt az olimpián való részvételünk. Végül társadalmi gyűjtéssel és bemutatókkal összejött a pénz.

Több mint két héttel az olimpia megnyitása előtt indultunk az Amerikai Egyesült Államokba, Lake Placidba, a III. Téli Olimpiai Játékok színhelyére. Liverpoolig vonattal, majd onnan január 21-én a Duchess of York nevű hajóval utaztunk tovább. Mielőtt a nyílt tengerre kiértünk volna, még kétszer kikötöttünk, így egy teljes napot veszítettünk.

A tulajdonképpeni indulás 22-én, déli egy órakor volt Glasgow külső kikötőjéből, szép, napsütéses időben. A harmadik napon azonban a tenger egyre nyugtalanabb lett, és mi egyre rosszabbul éreztük magunkat. A negyedik nap kitört a vihar. Dr. Minnich Jenő, a küldöttségünk vezetője mindnyájunkat ágyba parancsolt. Az egész napot a kabinunkban töltöttük, és nem tudtunk enni semmit. Rettenetes vihar dühöngött az óceánon, a legkomolyabb tengeri betegségben szenvedtünk valamennyien. Különösen Orgonista Olgát és párját, Szalay Sándort, valamint engem viselt meg a háborgó tenger. Társam, Szollás Laci aránylag jól megúszta ezt a napot.

Másnap a hullámok megszelídültek, és a hatodik napon, 26-án már újra jó idő volt. A hajóút hetedik, utolsó napján a kapitány bolondestét rendezett, ami azt jelentette, hogy a rendezvényen mindenkinek valamilyen jelmezbe kellett öltöznie. Nekünk nem nagy kedvünk volt rész venni ezen, mivel a hajóút nagyon megviselt bennünket. A nyolcadik napon teljesen leromlott kondícióban érkeztünk Amerikába, Halifaxba. Alighogy befutott a hajónk, sürgönyt hoztak számunkra, amelyben az amerikai magyarság köszöntött bennünket megérkezésünk alkalmából. Halifaxból vonaton utaztunk Lake Placidba.

A New York állam északi részén lévő település az első pillantásra kellemes benyomást keltett bennünk. Megérkezésünk után, hosszas keresés után megfelelő lakást találtunk, amely egészen közel volt a műkorcsolyázó-versenyek színhelyéhez, a Jégpalotához. Az olimpia szervezői a megnyitóünnepség előtt néhány nappal egy hatalmas luxusklubban ismerkedési estélyt rendeztek a résztvevőknek. Sokan voltak, de mi nem nagyon ismerkedtünk, siettünk haza. A versenyig nem is mentünk sehová, csak gya­koroltunk a jégpályán. Az edzések után pedig nagyokat sétáltunk.

A megnyitó közeledtével egyre több aláírást kértek tőlünk, és adtunk is noteszekbe, kis papírdarabkákra. Ez a népszerűség egyrészt azért volt, mert a páros műkorcsolyázás az érdeklődés középpontjában állt, másrészt nagy esélyesként indultunk ebben a küzdelemben. De nem egyedüli favoritként, ugyanis az 1928. évi olimpiai bajnok francia Joly – Brune páros friss Európa-bajnoki címmel érkezett Lake Placidba. Úgy gondoltuk, a hazai légkörben versenyző amerikai Loughran – Badger páros, valamint a kanadai Wilson testvérpár – amelynek férfi tagja az egyéni versenyben a 4. helyen végezve mutatta be felkészültségét – egyenrangú ellenfelei lehetnek mindkét párosunknak.

A versenyen Lake Placid közönsége nagy szeretettel fogadott és a legjobbaknak kijáró tapssal jutalmazott bennünket. Sajnos ez, meg a kitűnő gyakorlatunk kevésnek bizonyult. A francia páros hatalmas lendülete és az amerikaiak hazai környezete elegendő volt ahhoz, hogy megelőzzenek bennünket. A pontozóbírók véleménye az volt, hogy kűrünk sok akrobatikus elemet tartalmazott. Mivel versenyünk az olimpia utolsó napján volt, másnap már utaztunk Montrealba, a világbajnokság helyszínére.”

Szalay Sándor, Orgonista Olga, Minnich Jenő, Rotter Emília, Szollás László

Rotter Emília kezdetben egyéniben műkorcsolyázott, majd áttért a páros számra. Első partnere Szabó Gyula volt, majd 1929-től versenyzett dr. Szollás Lászlóval, akivel 1931-1936 között megszakítás nélkül országos bajnokok lettek. Párosuk négy évvel később is bronzérmet szerzett a Németországban megrendezett téli olimpián.

Rotter Emília és Szollás László

                                                                                                                      Manhercz Erika

Forrás:

A fehér olimpiák. In: Természetjárás – Turista Magazin. 22. évfolyam, 2. szám. 1976.02.01. 12-13. o.

Herzog Tamás: A téli olimpiák története. A nemzetek és a sportolók a havas-jeges játékokon. In: Élet és Tudomány. 2010/5. szám. 146-148. o.

Horváth István: Fejezetek a téli olimpiák történetéből. In: Képes Sport. 23. évfolyam, 2. szám. 1976.01.13. 18-19. o.

Ivanics Tibor: Magyarországot képviselték az olimpiai játékokon (1924-1936). In: A Magyar Olimpiai Akadémia Évkönyve 2008.

Kertész István: Téli olimpiák. In: História. 2005. 10. szám. 28-29. o.

Magyarok az Olimpiai Játékokon. 1896-2016. Magyar Olimpiai Bizottság. 2017.

Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink, Budapest, 2012. 303. o.