Téli olimpiák – 1956 – Cortina d’Ampezzo

Az 1956-os téli olimpia plakátja

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1956-os nyári és téli játékok helyszíneiről az 1949-es római kongresszuson hoztak döntést. A nyári helyszín rendezéséért Melbourne, Buenos Aires, Mexikóváros, és Detroit jelentkezett. Végül egy szavazaton múlt, hogy nem Argentínába került az esemény. A voksolása eredménye: Melbourne 21 szavazat, Buenos Aires 20 szavazat, Mexikóváros 9 szavazat, Detroit 4 szavazat. A pályázó téli helyszínek Cortina d’Ampezzo, Montreal, Colorado Springs, és Lake Placid voltak. A döntés végül kifejezetten egyhangú lett. Cortina d’Ampezzo 31 szavazattal megkapta a rendezés jogát, Montreal 7, Colorado Spring 2, Lake Placid 1 szavazatot kapott.

Cortina d’Ampezzo látképe

Az Alpok Dolomitok nevű hegycsoportjában fekvő, akkoriban mintegy 6 ezer fős kisváros számára komoly vállalás volt egy ilyen szintű esemény megrendezése. A szervezők a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felé sokáig azt kommunikálták, hogy az előkészületek a legnagyobb rendben zajlanak, de az Il Giornale d‘Italia című lap 1954 januárjában már jelezte, hogy komoly problémák merültek fel. A településen csupán 3500 fő elszállásolása megoldható az akkori állapotok szerint, pedig a versenyzők, a kísérők, és a versenyek lebonyolításához szükséges személyek miatt legalább 4 ezer fő elhelyezését kellett megoldani. Másik gondot a közlekedés jelentette, mivel a városba vezető egy sínpáros vasút akkora embermennyiség kiszolgálásához nem volt elegendő. A szervezők végül az olasz kormány segítségét kérték, amely a sportfogadásból származó adóbevételek átcsoportosításával oldotta meg a beruházás financiális hátterét.
A téli játékok előtt egy évvel egy nemzetközi síverseny rendeztek Cortina d’Ampezzo-ban, amelyet az olimpia főpróbájának szántak. A résztvevők véleménye szerint a rendezőség nem mindig állt a helyzet magaslatán, és több olyan hibát elkövetett, amelyeknek az olimpián nem szabadna majd előfordulnia. Legnagyobb problémát az jelentette, hogy az olaszoknak nem sikerült a pályákat megfelelően lezárnia, emellett a technikai berendezések sem működtek megbízhatóan. A korabeli beszámolók állításai szerint gyakran előfordult, hogy „civil” síelők keresztezték a versenyzőket a pályán, míg az egyetlen alpesi szám, a lesiklás negyedóra késéssel kezdődött, mert a rendezőség nem próbálta ki az időmérő berendezést a versenyszámot megelőzőn, és az elromlott szerkezet javítása csúsztatta a programot. Mindezeken túlmenően több panasz hangzott el amiatt is, hogy a sportolókat és a versenybírákat nem minden esetben tudták időben a versenyek színhelyére szállítani. A szervezők ígéretet tettek, hogy ezeket a hibákat a téli játékok idejére orvosolni fogják.

A gyorskorcsolyapályát karbantartó forróvizes hordó

A játékok megnyitására végül 1956. január 26-án került sor. 32 ország vonult fel, köztük az a Szovjetunió, amely első alkalommal vett részt a téli olimpián. Érdekesség, hogy az NSZK és az NDK Egyesült Német Csapat néven közös színekben indította a versenyzőt. Hazánkat egy szombathelyi testvérpár, Nagy Marianna, és Nagy László képviselte, akik acélkék kabátban, és szürke sínadrágban vonultak fel. A megnyitóbeszédet Giovanni Gronchi, Olaszország akkori elnöke tartotta, míg a sportolók olimpiai esküjét Giuliana Minuzzo, az 1952-es téli játékok női lesiklásának bronzérmese mondta, aki a női versenyzők közül elsőként tehette ezt meg. Végül az olimpiai lángot Guido Caroli gyorskorcsolyázó gyújtotta meg.

Az 1956-os téli olimpia megnyitójának részlete

Guido Caroli a láng meggyújtása előtt

A négy évvel korábbi, oslói eseményhez képest két versenyszámmal bővült a program. A 3×5 kilométeres női sífutóversennyel, és a 30 kilométeres férfi sífutással Mindkét számot szovjet javaslatra vették fél a programba. Összességében így 8 sportág 24 versenyszámában mérkőztek meg a sportolók. Az éremtáblázaton végül 7 arannyal, 3 ezüsttel, és 6 bronzzal a debütáló Szovjetunió végzett.

A második Ausztria, a harmadik Finnország lett. Magyarország a táblázat 12. helyén végzett, mert a Nagy Marianna–Nagy László műkorcsolyapáros remek szereplést bemutatva a négy évvel korábbi játékokhoz hasonlóan ismét a 3. helyen végzett. Az ő eredményük azért is fontos, mert a Regőczy Krisztina–Sallay András műkorcsolyapáros 1980-as szerepléséig, azaz 24 éven át ők számítottak az utolsó érmeseinknek a téli olimpiákon.

A 3. helyet szerző Nagy Marianna–Nagy László műkorcsolyapáros

Bár hazánkat hivatalosan csak a Nagy-testvérek képviselték Cortina d’Ampezzo-ban, azonban román színekben két magyar nemzetiségű versenyző is rajthoz állt. Árvay Margit a sífutás 10 km-es számában indult, de végül kizárták a versenyből.

Hasonlóan járt Simon Julianna is, aki a 3×5 km-es női váltóban tagja lehetett, de végül ő is a kizárás sorsára jutott.

Az 1956-os téli játékokról a Filmhíradó az alábbi felvételt közölte a magyar nézőknek:

Iváncsó Ádám