Téli olimpiák – 1960 – Squaw Valley

Az 1960-as téli olimpia plakátja

Az 1960-as téli játékok helyszínéről 1955-ben, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság párizsi ülésén döntöttek. Az esemény megrendezéséért az amerikai Squaw Valley, az osztrák Innsbruck, a német Garmisch-Partenkirchen, svájci St. Moritz jelentkezett. A szavazás első köréből az amerikai és az osztrák város jutott tovább, majd a végső döntésnél Squaw Valley két szavazat különbséggel, (32:30) legyőzte Innsbruckot. A döntés világszerte megdöbbenést okozott, mert mind a sportolók, mind a közvélemény számára is ismeretlen volt a győztes helyszín.

Ez nem véletlen. Ugyanis a Kalifornia államban, a Sierra Nevada hegységen belül, a Tahoe tó közelében található Squaw Valley 5 évvel korábban még nem is létezett. A terület egy vadregényes táj volt, amelyet 1942-ben Wayne Poulsen, amerikai síelő vásárolt meg. A következő években Poulsen egyik üzlettársa, Alexander Cushing, ügyvéd javasolta, hogy a területet alakítsák át egy télisportközponttá. Az alapvető infrastruktúra, és néhány sípálya elkészüléséhez szükséges költségeket részben Cushing, részben Laurance Rockefeller, amerikai milliárdos finanszírozta. A terület még nem volt alkalmas egy téli olimpia megrendezésére, ennek ellenére amikor Cushing 1954-ben meghallotta, hogy az Egyesült Államok ismét jelentkezni kíván egy téli olimpia rendezésére, minden kapcsolatát latba vetette, hogy Squaw Valley megelőzze a sokkal alkalmasabb Lake Placid-et, és a Colorado államban fekvő Aspent.

A következő évben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntnökeit is ambiciózus tervrajzokkal, és makettekkel győzte meg, mivel a versenypályák, a szálláshelyek, és az egyéb kiszolgáló létesítmények közül még alig létezett valami. Végül Kalifornia állam teljes mellszélességgel a projekt mögé állt, és a 20 milliós összköltségből mintegy 8 millió dollárt állami forrásból költöttek a beruházás megvalósítására. 1958 novemberére a versenypályák, és a létesítmények jelentős része már állt. Készen volt az olimpiai falu, a sajtóépület, valamint átadták a forgalomnak azt az országutat is, amely a nevadai Renoból vezetett a versenyek színhelyére. A jelentések szerint 30 000 nézőnek tudtak szálláshelyet biztosítani a versenyhelyszínek 40-50 mérföldes körzetében. A gyorsan haladó beruházás ennek ellenére a lakosság egy jelentős részének a rosszallását is kiváltotta, mivel egy magántulajdonban lévő területet fejlesztettek fel állami tőkéből.

A rendelkezésre álló költségvetés dacára a szervezők igyekeztek spórolni. Amikor kiderült, hogy 8 ország venne részt a bobversenyen, akkor kijelentették, hogy ennyi indulóért nem fognak építeni egy vadonatúj pályát, így a téli olimpia egyik ikonikus versenyszáma kimaradt az 1960-as programból. Bekerült azonban a férfi biatlon, amely 1924-ben katonai síjárőr (military patrol) néven már szerepelt a Chamonix-ban tartott játékokon, valamint bemutató sportágként ott volt az, 1928-as, 1936-os, és 1948-as téli olimpiák programjában is. Emellett bekerült a női gyorskorcsolya is, amelyben négy számot (500 m, 1000 m, 1500 m, 3000 m) is megrendeztek. Összességében így 8 sportág 27 versenyszáma került be a végleges olimpiai programba.

A szervezők mindenből a lehető legtöbbet akarták kihozni. Az volt a céljuk, hogy ez legyen az első téli játék, amelyet a televízión keresztül, élőben is lehet követni. A CBS társaság vállalta is a közvetítés technikai hátterének megteremtését, míg az IBM az eredmények közléséhez szükséges számítástechnikai feltételeket biztosította. A szervezőbizottság tartott tőle, hogy kevés lesz az esemény idején a hó, ezért 1959 decemberében a területen őshonos paiute indiánok néhány tagját bérelték fel, hogy táncukkal bírják rá az isteneket a havazásra. Ez végül olyannyira jól sikerült, hogy 1960 januárjában a túlzott havazás már a játékok zavartalan lebonyolítását veszélyeztette.

Az IBM adatgyűjtő központja

Az 1960. február 18-án tartott megnyitó, majd a 10 nappal későbbi záróünnepség megrendezésére a szervezők Walt Disney-t kérték fel, így ennek megfelelően a korábban megszokotthoz képest grandiózusnak tekinthető külsőségek közepette nyitották és zárták a játékokat. Az esemény megnyitóbeszédét az akkor még alelnök Richard Nixon tartotta, a sportolók olimpiai fogadalmát Carol Heiss műkorcsolyázónő mondta el, míg a lángot Ken Henry olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó gyújtotta meg.

Walt Disney (balra) a megnyitó- és záróünnepségen dolgozik

A játékok megnyitására végül 1956. január 26-án került sor. 32 ország vonult fel, köztük az a Szovjetunió, amely első alkalommal vett részt a téli olimpián. Érdekesség, hogy az NSZK és az NDK Egyesült Német Csapat néven közös színekben indította a versenyzőt. Hazánkat egy szombathelyi testvérpár, Nagy Marianna, és Nagy László képviselte, akik acélkék kabátban, és szürke sínadrágban vonultak fel. A megnyitóbeszédet Giovanni Gronchi, Olaszország akkori elnöke tartotta, míg a sportolók olimpiai esküjét Giuliana Minuzzo, az 1952-es téli játékok női lesiklásának bronzérmese mondta, aki a női versenyzők közül elsőként tehette ezt meg. Végül az olimpiai lángot Guido Caroli gyorskorcsolyázó gyújtotta meg.

Jégkorong mérkőzés az olimpiai csarnokban

A helyszínen tekintette meg a versenyeket dr. Alois Lugger, annak az Innsbruck-nak a polgármestere, amely nagyon szerette volna megnyeri az 1960-as téli olimpia rendezési jogát, de végül a 4 évvel későbbit ítélték oda számukra. Szavaiból egyszerre sugárzott az elismerés, és az ellenszenv:

„Az bizonyos, hogy Squaw Valley fantasztikus szórakozási lehetőségeket biztosít a versenyzők számára. Innsbruck majd lemond erről. Ha felesleges pénzünk marad azt is a sportra áldozzuk. A sportra áldozzuk, mert a sporttal szerzett pénzt a sport érdemli meg, és nem azok, akik a sporttal akarnak pénzt szerezni.”

Bartha Magdolna és Sajgó Pál

A versenyek során hazánkat 3 sportoló képviselte: Sajgó Pál biatlonban a 26. helyen, míg a sífutás 15-km-es számában a 34. helyen zárt; Sudár Tamás síugrásban a 41. lett; míg a legjobban teljesítő versenyzőnk Bartha Magdolna volt, aki a női sífutás 10 km-es kiírásában a 23. helyen végzett. Így 1928 óta ez volt az első téli olimpia, amelyen magyar versenyzőnek nem sikerült dobogóra állnia.

Sudár Tamás, és a magyar származású filmsztár, Tony Curtis

Az összetett éremtáblázaton a Szovjetunió végzett az élen, mögöttük az NSZK és NDK versenyzőiből álló Egyesült Német Csapat, míg harmadikként a házigazda Egyesült Államok zárt.

Iváncsó Ádám