160 éve alakult a Pozsonyi Hajós Egylet

A felvidéki magyar sportélet egyik legkorábbi egyesülete 1862-ben kezdte meg a működését, és 1940-ig tartó, mintegy 78 évet felölelő története során az angolszász eredetű evezősport egyik meghatározó képviselőjévé vált. A magyar sportevezés alapító atyjának gróf Széchenyi Istvánt tekinthetjük, aki egy 1823-as angliai útja során ismerkedett meg a sportággal, amely olyannyira megtetszett neki, hogy hazatérésekor hozatott magával egy hajót is. Ezzel az evezőssel 1827. május 16-án 3 óra 52 perc alatt teljesítette a Bécs–Pozsonyba távot két angol barátja, John Barneby, és Thomas Hallifax közreműködésével. Széchenyi életében az evezés egy egyre fontosabb szabadidős tevékenységgé vált. 1830-ban leevezett a Dunán Pest-Budától a Fekete-tengerig, majd 1834-ben egy magáncsónakdát alapított, amelyből 1841-ben létrejött az ország első evezős egylete, a Hajós Egylet.

Lapis András alkotása a Maty-éri versenypályán (Szegedi Olimpiai Központ)

 A pozsonyi fiatalság számára a gróf 1827-es túrája inspirálóan hatott, és a sportevezés egy meglehetősen sajátos előzménye alakult ki a városban. Az evangélikus líceum diákjai egy hajós társaságot alapítottak, és a tagdíjból egy közönséges teherhajót vettek, amelyet fa- és gabonaszállításra használtak. Az evezés számukra így egyszerre vált pénzkereseti lehetőséggé, és közösségépítő tevékenységgé. Végül a társaság pár évnyi működés után feloszlott, mert a Pozsonyban megjelenő gőzhajózás kiszorította őket a szállítmányozási piacról.

A szervezett keretek között űzött valódi sportevezés végül több mint 30 évvel később jelent a városban. Az 1861-ben alapított Buda-Pesti Hajós Egylet mintájára a pozsonyi arisztokrácia képviselői 1862. február 5-én megalapították a Pozsonyi Hajós Egyletet. Az elnök báró Wenckheim Viktor, az alelnök gróf Wenckheim Frigyes, a pénzárnok gróf Dessewffy Aurél, a jegyző gróf Teleki Endre lett. Ebből a névsorból is sejthető már, hogy a kezdeti években csupán főnemesi ranggal lehetett a PHE tagjává válni. Természetesen az egylet fenntarthatósága miatt a későbbiekben ezt a szabályt eltörölték. A PHE a Duna-gőzhajózási Társaságtól rendelte meg az első evezősét, amelyet az óbudai gyárban egy Spik nevű hajóépítő készített el. Ez egy 18–20 férőhelyes, vitorlás-evezős, 18 mázsás kirándulóhajó volt, amely a klasszikus versenyevezési célokra ugyan nem volt alkalmas, azonban az egyesület közösségépítő kirándulásaihoz tökéletesen megfelelt. A tagok Remény névre keresztelték, bízva az egyesület sikeres jövőjében.

Az alapítóelnök, báró Wenckheim Viktor (jobbra), egy 1876-os fényképen

A városi tanács is felkarolta a kezdeményezést, és a Duna jobb partján, a pontonhíd fölött egy kisebb földterületet adományoztak a PHE számára, ahol az egylet egy kikötőt alakított ki. A Buda-Pesti Hajós Egylet a következő éven a versenyevezés ügyének élére állva felszólította a PHE-t, a Tolna megyei, és a bécsi evezős klubokat, hogy angol hajók beszerzésével kezdjék meg a felkészülést egy regattára. A pozsonyiak élén ekkor már Zichy Lipót állt, aki 300 forintot ajánlott fel a vásárlásra, elődje, Wenckheim Viktor 100 forinttal egészítette ezt ki. A magyarországi egyletek hajóinak beszerzését gróf Széchenyi Béla, a Buda-Pesti Hajós Egylet tagja intézte.

1864 tavaszán a PHE tagjai megtartották az első háziversenyeiket a Duna Dévény–Pozsony közötti szakaszán. Az egypárevezős (szkiff) kategóriában Wenckheim Frigyes és Teleki Ede mérte össze erejét, amely előbbi győzelmével zárult. A négyevezősök között szintén két hajót indítottak. Az elsőben Dessewffy Aurél, Zichy Elek, Zichy Sándor, és Simonyi István ült, a másodikban Szent-Iványi Márton, Pottornyay Ede, Wenckheim Béla, és egy meg nem nevezett negyedik személy. Ennek a kategóriának a győztese sajnos a múlt homályába vész, amelyet már a PHE 25. évfordulójára készített évkönyv szerkesztője, Dr. Aixinger László sem tudott kideríteni.

A pozsonyiak felkészülése ennek ellenére jól sikerült, és a Pesten tartott regattán a kormányos négyevezősök versenyére egy Blanka nevű hajóval, és a következő összeállítású csapattal neveztek: Teleki Ede, Dessewffy Aurél, Wenckheim Frigyes, Zichy Sándor, és Wenckheim-Czinderi Béla (kormányos). Ellenfelük a Buda-Pesti Hajós Egylet volt, amelyet végül sikerült legyőzniük, megszerezve ezzel a klub történetének első sikerét.

A Vasárnapi Újság illusztrációja az 1864-es pesti regattáról

A sikeres debütálás ellenére a következő évek versenyei nem a pozsonyiak győzelmeitől volt hangos. A legközelebbi versenysikerükre egészen 1881-ig kellett várni, amikor Feith Artúr a bécsi regattán az egypárevezősök kategóriájában végzett az élen. Ez a siker volt a nyitánya a PHE első fénykorának, amely az 1880-as évek első felére esett. Az egylet William James, és W. A. Barry személyében angol művezetőket alkalmazott a versenyzők felkészítésére. A már említett Feith Artúr mellett Vaymár István, Frank János, dr. Vida Géza, Mednyányszky Imre, dr., Gráf Vilmos, Scherz Aladár, a Pozsonyi Torna Egylet elnökeként is funkcionáló dr. Mossóczy István, és valamint a korszak közismert sportembere, Zmertych Iván fémjelezte a PHE ezen korszakát.

Zmertych Iván

A Pozsonyi Hajós Egylet a versenyzés, és a túraevezés mellett aktív szerepet játszott a város társasági életében is. 1874-ben az akkori elnök, gróf Zamoyski József Hajódal címmel saját himnuszt komponált a klubnak. 1894-ben Palugyay József lett az egylet elnöke, akinek a családja borkereskedéssel foglalkozott, valamint az ő tulajdonukban volt a Zöldfa nevű szálloda, amely az egylet társasági rendezvényeinek megszokott helyszíneként is működött. 1897-ben megnyitották a PHE saját klubházát, amelyet Rajmund Jeblinger, linzi építész tervezett.

A Pozsonyi Hajós Egylet társasági rendezvényeinek helyszíne, a Zöldfa nevű szálloda

 Az új, tágasabb klubház jó hatással volt a PHE sportszakmai munkájára is, így a századfordulótól kezdve ismét egy eredményesebb időszakot tudhatott magáénak az egylet. A rendszeres háziversenyek mellett eredményesen szerepeltek a hazai és bécsi regattákon is. A klub lendülete az első világháború kitörése miatt torpant meg, és egészen 1921-ig a PHE működése szünetelt.

Az 1914-es háziverseny kormányos négyes számának győztesei: Kiszel István, Reimann József, Nitsch Károly, Hörnes Ferenc, és középen a kormányos dr. Samarjay Emil

Az 1914-es háziverseny kormányos nyolcas számának győztesei: Heim Nárcisz (vezérevezős), Hubert Henrik (kormányos), Rósa Elemér, Reimann József, Nemessáni István, Tölg Gyula, Nitsch Károly, Hörnes Ferenc, Bacsák Gyula

 A Pozsonyi Hajós Egylet 1921-ben élet újjá a tetszhalott állapotból. Számos felvidéki magyar egyesülethez hasonlóan ők is nevet kellett, hogy változtassanak, így a monogram megtartása miatt Polgári Hajós Egyletként folytatták a működést. A tagság egy részének a harcokban való eleste, majd a határváltozások következtében történt elköltözések miatt a tagság létszáma jelentősen csökkent. Kiss Nándor testnevelő tanárt bízták meg az utánpótlásképzés koordinálásával, aki remek munkát végezve az 1920-as évek második felére egy nemzetközi szinten is versenyképes csapatot tudott kinevelni. A klub anyagi biztonságának megteremtésében pedig jelentős szerepet játszott a Palugyay-család, név szerint Palugyay Antal, aki 1926 – 1934 között töltötte be a klubelnöki posztot. Emellett szenvedélye volt az autóversenyzés, amelyet a Királyi Magyar Automobil Club keretein belül űzött.

Palugyay Antal a volánnál

Az 1930-as évek végén az újabb világháború előszele sajnos lassanként ellehetetlenítette a klub működését. Előbb 1938-ban, az első bécsi döntés következtében a Pozsonnyal szemközti Ligetfalu az egyesület ott álló klubházával együtt német fennhatóság alá került, ezért a PHE megfelelő infrastruktúra hiányában 1940-től felfüggesztette a működését, majd a második világháborút követően a csehszlovák hatóságok a kisebbségi egyesületeket, így a magyar identitású Polgári Hajós Egyletet is feloszlatták. A PHE klubháza sokáig mementóként állt a Duna-parton, mígnem Szlovák nemzeti felkelés hídjának építése miatt az 1960-as években lebontották.

A Pozsonyi Hajós Egylet egykori klubháza

Érdekesség, hogy az egylet történetét három generáción keresztül az Aixinger-család tagjai jegyezték le. Először dr. Aixinger László (1946–1904) írta meg a PHE 25. évfordulójára a jubileumi összefoglaló évkönyvet, majd a fia, ifj. dr. Aixinger László (1883–1944) folytatta ezt a munkát az 50. évfordulóra elkészített kötettel, legvégül pedig a legifjabb dr. Aixinger László (1909–1989) zárta le a klub történetének ismertetését a 75. évfordulóra írt kiadvánnyal. A három jubileumi kötetet végül a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás szerkesztésében, együtt is megjelenhetett 2019-ben, amelyhez Kacsinecz Krisztián írt egy kísérőtanulmányt. A PHE története iránt érdeklődők a kiadványt megvásárolhatják a Pozsonyi Kifli webshopjában.

Iváncsó Ádám