Téli olimpiák – 1998 – Nagano

Az 1994-es, 17-ik rendhagyó téli ötkarikás játékok után a következő versenyt négy évvel később, 1998-ban rendezték meg. Nagano városa már többször készült arra, hogy a téli olimpia házigazdája legyen, de 1972-ben Szapporóval szemben ezt még hazai pályán elbukta. Japánban a téli játékok megrendezésének ötlete azonban az 1980-as évtizedben újra felmerült, amire Nagano mellett, Asahikawa, Yamagata és Morioka is pályázott. A helyszín kiválasztását a Japán Olimpiai Bizottság szavazáson döntötte el, ahol a lehetséges jelöltek közül győztesként Nagano került ki. A távol-keleti szigetország szándékának komolyságát jelezte, hogy a szavazás után a pályázati bizottságot átszervezték, amelynek élére a japán miniszterelnök állt.

Az 1998-as téli olimpia megrendezésére Nagano mellett az olaszországi Aosta, a spanyolországi Jaca, a svédországi Östersund, az Egyesült Államokban található Salt Lake City, valamint a Szovjetunió kaukázusi városa, Szocsi pályázott. A rendező város kiválasztására 1991. június 15-én, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 97. ülésszakán, Birminghamben került sor. Szocsi időközben visszalépett, és a változatos eredmények miatt összesen öt szavazást is rendeztek, amelyből az egyik az első fordulóban kialakult kiesők közötti holtversenyt döntötte el. Nagano azonban mind a négy fordulót megnyerte, így kétség sem férhetett hozzá, hogy a téli ötkarikás játékokat 1972 után újra Japánban rendezik.

A versenynaptárban ezúttal már nem hat, hanem nyolc sportág szerepelt: a biatlon, bob, jégkorongozás, korcsolyázás, síelés és szánkózás mellett a curling és a snowboardozás is bemutatkozhatott. Előbbi az 1988-as és 1992-es játékokon még csak bemutató szám volt, 1998-ban azonban a téli olimpiák hivatalos programjába is bekerült. Érdekesség még, hogy a jégkorongozást is átalakították, ugyanis feloldották azt a régi szabályt, hogy a tornán csak amatőrök vehetnek részt. Az erőviszonyokat a profik beengedése jelentősen megváltoztatta, míg a hölgyek körében először rendezhettek olimpiai jégkorong versenyt. A szervezők végül összesen 68 versenyszámot indítottak, amire 72 ország 2177 sportolója kvalifikálta magát.

Magyarországot ezúttal 17 résztvevő, négy sportágban (biatlon, bob, korcsolyázás és síelés) képviselte. Küldöttségünk legnépesebb delegációját a korcsolyázók adták; az 1998-as játékokon nyolc versenyzőt indítottak. Bozsik Anna és Panyik János biatlon, Egyed Krisztina pedig korcsolyázásban harmadik olimpiáján vehetett részt, míg Frankl Nicholas a biatlon váltó csapatának másodszor lehetett tagja. Egyed Krisztina 1000 méteres gyorskorcsolyázásban megjavította négy évvel korábbi 34-ik helyét és 40 indulóból 23-ik lett. Műkorcsolyázásban Sebestyén Júlia első olimpiáján a 28-ből 15-ik helyet szerezte meg, míg Vidrai Szabolcs a férfiak között ugyanebben a számban 13-ik lett, amivel a magyar delegáció legjobb eredményét érte el.

Nemzetközi tekintetben az osztrák Hermann Maier az óriás-műlesiklás során hatalmasat bukott, két védőhálót átszakítva a mély hóban ért földet. A vérfagyasztó bukfencet a versenyző egy karcolás nélkül úszta meg, ezzel a később szállóigévé vált „Herminator” nevet érdemelte ki. Maier az óriás-műlesiklás után a szuper óriás-műlesiklás számát is megnyerte. Ez volt az első téli olimpia, amelyet a nézők az interneten keresztül, élőben is követhették.

A jégkorongot gyökeresen átalakították és a csoportküzdelmek előtt nyolc csapat előselejtezőt vívott. Őket két csoportra osztották és a „rendes” csoportkörbe azok győztesei jutottak tovább. Az előselejtezőkben erős mezőny alakult ki, ahol a korábbi negyeddöntős Szlovákia hiába előzte meg Olaszországot és Ausztriát, a továbbjutást az első olimpiáján szereplő Kazahsztánnal szemben nem tudta kivívni. A másik csoportot is egy volt szovjet tagköztársaság nyert meg. Téli olimpián Fehéroroszország szintén először szerepelhetett, és a második csoportkörbe a német, francia valamint házigazda japán csapatokat maga mögé utasítva ment tovább.

A legjobb nyolc között nem rendeztek azonnal egyenes kiesés szakaszt, hanem a tornához ekkor csatlakozó Oroszországot, Csehországot, Finnországot, Kanadát, Svédországot és Egyesült Államokat, a fehérorosz és kazah csapattal kiegészítve két négyes kvartettre osztották. Ezekből mindenki továbbjutott, a végső helyezések arról döntöttek, hogy az egyenes kieséses szakaszban ki-ki kivel játszik. A két csoportot az oroszok és kanadaiak nyerték meg, míg a két újonc az utolsó helyen zárt, miközben Csehország és a címvédő Svédország a második, az USA és Finnország harmadik lett. A negyeddöntőkben az NHL profi játékosaival kiegészülő amerikaiak a regnáló világbajnok csehekkel szemben az első harmad után még 1-0-ra vezettek, de a cseh csapat fordítani tudott és végül 4-1-re győzött. A két újoncot – Fehéroroszországot és Kazahsztánt – Oroszország és Kanada egyaránt simán 4-1-el ejtette ki, míg a skandinávok harcában a címvédő svédeket két gól nélküli harmad után, az utolsó játékrész nagy csatájában, Finnország 2-1-re verte.

A hatszoros olimpiai bajnok Kanada 1952 óta készült hetedik címére, de a mérkőzése kimenetelét a világbajnok csehekkel vívott elődöntő rendes játékidejében nem tudta eldönteni. Gól is csak a harmadik játékrészben esett, mindkét oldalon egy-egy, majd a másik hálójába a csapatok a hosszabbításban sem találtak be. A büntetőpárbajt idegekkel a csehek bírták jobban, így a hetedik kanadai bajnoki cím még váratott magára. Amíg a kanadai–cseh mérkőzésen gólínség volt, a másik ágon, az oroszok és a finnek összecsapásán, a közönség gólparádét láthatott. Az adok-kapokból végül az oroszok jöttek ki jól: skandináv szomszédjukat 7-4-re múlták felül. A bronzmérkőzést Kanada 3-2-re elbukta, míg a csehek hatalmas csatában az utolsó harmadban szerzett egy találattal, 1-0-ra múlták felül az oroszokat, így a világbajnoki cím mellé az ország első olimpiai aranyérmét is megszerezték.

A hölgyek körében megrendezett első jégkorong tornának hat résztvevője volt, amelyeket egy csoportba osztottak. A körmérkőzések során az Egyesült Államok minden meccsét megnyerte, mögötte Kanada végzett, így a döntőt is ők játszhatták. Mögöttük Finnország és Kína következett, a bronz medál tehát kettejük között dőlt el, míg a csoportban elért eredményei alapján Svédország ötödik, a házigazda Japán az utolsó, hatodik helyen zárt. A bronzmérkőzésen az első harmadban a kínai csapat még 1-0-ra vezetett, de a másik két játékrészben a finnek három és egy gólt gurítottak, így végül a dobogó harmadik foka fölényes 4-1-es győzelmükkel övék lett. A döntőben az észak-amerikai nemzetek csatájában 0-0-ás első játékrész után az USA a második harmadot 1-0-ra, a harmadikat pedig 2-1-re nyerte, így 3-1-es végeredménnyel a sportág első női olimpiai győztese lett.

Az „éremcsatát” 1992 után újra Németország nyerte, sportolói 12 arannyal együtt összesen 29 medált gyűjtöttek. Mögöttük Norvégia, ezúttal 10 elsőséget szerezve, a négy évvel korábbi második helyét megismételte. Az 1994-es győztes Oroszország Naganóban csak harmadik lett, utána Kanada és az Egyesült Államok 6-6 arannyal végzett, de a kanadai versenyzők több ezüstöt és összességében több érmet gyűjtöttek, így megelőzték szomszédjukat. A legjobban szereplő ázsiai nemzet japán lett: a házigazdák öt aranyéremmel a hetedikek lettek, a hatodik Hollandia éppen csak megelőzte őket. A dél-korai delegáció ezúttal három aranyérmet szerzett, amivel lecsúszott a kilencedik helyre. A 18. téli olimpiát Ausztria a 8-ik, Olaszország a 10-ik helyen zárt.

Magyar résztvevők és eredmények