Tátralomnici fejlesztések a 20. század elején

Az 1867-es kiegyezést követően a dualizmuskori Magyarországon felvirágzott az üdülő- és fürdőélet. A turizmus hazai megjelenése a 19. századra tehető, amikor már nem csak az arisztokrácia, hanem a polgárság számára is elérhetővé váltak a különféle kikapcsolódási formák. Ekkor az Osztrák-Magyar Monarchiában karakteres fürdőélet alakult ki. Az első világháborúig a belföldi turizmust szinte kizárólag a fürdőlátogatás jelentette. A gazdaság fellendítése miatt elsődleges cél volt a hazai turizmus segítése, emiatt az állam élénken felkarolta az ügyet. Másrészt az infrastruktúra kiépítése miatt is nagyban függött a turizmus az államtól. A Tátrai fürdő-és sportélet felvirágoztatásában is nagy szerepet játszott a kormányzat. Tanulmányom célja a tátralomnici fejlesztések rövid bemutatása a 20. század első felében.
A legkorábbi tátrai üdülőt, Ótátrafüredet 1797-ben alapította gróf Csáky István, a terület tulajdonosa, aki vadászpihenőt és kápolnát építetett a területre.
Elsőként a vasút kiépítése kellett a Tátra szépségének felfedezéséhez. A térségben 1871-ben nyitották meg a Kassa-Odenbergi magánvasutat. A későbbiekben, 1896-tól a Csorbatói Fogaskerekű Vasutat is ez a társaság üzemeltette.
A turizmus megindulásának további alappillére volt a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) megalakulása 1873. augusztus 10-én Tátrafüreden. Az MKE élete szorosan kötődött a fürdőélethez, ugyanis a fürdőbevételek egyharmada az Egyesületet illette. Az MKE megalakulása után fellendült az útépítés és a menedékházak építése, melyek egyre nagyobb forgalmat generáltak a térségben. Az MKE megbízásából 1876-ban német nyelvű, majd 1882-ben magyar nyelvű Tátra-kalauzt is kiadtak, 1877-ben pedig négyezer példányban adtak ki Tátra térképet. Az egyesület támogatta a Tátra tudományos feltárását is: megkezdődtek a barlang-kutatások, a tavak mélységének vizsgálata és a természeti környezet megfigyelése, ezzel szorosan összefüggve pedig kialakult a természetvédelmi mozgalom is, mely a meglévő környezet védelmére buzdított.
1892-ben az akkori földművelésügyi miniszter, gróf Bethlen András vett az állam részére tíz birtokot a Magas-Tátra déli oldalán, mellyel megalapozták a fürdő-és nyaralótelep létrehozását Tátralomnicon. A későbbiekben Darányi Ignác földművelésügyi miniszter is vásárolt számos telket, köztük a magas Tátra egyik legszebb pontjánál, a Csorba-tónál. Az így létrehozott turistaparadicsommal az idegenforgalmat próbálták fellendíteni, melytől számottevő jövedelmet reméltek. Az első gőzvonat 1895. szeptember 1-én futott be Tátralomnic állomásra.

Dr. Szontagh Miklós könyve a Magas-Tátráról

Szontagh Miklós 1896-os Tátrakalauza részletesen leírja az újonnan létrehozott fürdőközpontot. Ekkor a „szanatórium”, vagyis a nagy fürdőház mellett már két szálloda, kávéház és vendéglő, összesen 101 szobával várta az érkezőket. E mellett persze számos magánkézben lévő villa is épült a területen (pl. báró Liptay Béla, vagy báró Orczy Agatha villája), ráadásul erdőőri ház is létesült. Már ekkor állt a tátralomnici versenytér istállókkal, ahol július vége és augusztus eleje között rendszeresen rendeztek lóversenyeket. Egyéb sportolási lehetőség volt ekkor a galamblövészet és a tenisz. A település környékén pedig számos kisebb-nagyobb túraútvonal közül választhattak a kirándulók. Ezen felül hangversenyekkel és táncmulatságokkal várta az állandó zenekar a kikapcsolódni vágyókat. Így láthatjuk, hogy igen hamar pezsgő élet alakult ki Tátralomnicon.
1903. január 18-án megalakult a Magyarországi Szálló- és Fürdővállalat Részvénytársaság, melynek célja a magyarországi fürdő- és nyaralótelepek fejlesztése volt, kiemelten a tátrai régióban. A Nemzetközi Vasúti Hálókocsi társaság szerződést kötött a földművelésügyi minisztériummal a részvénytársaság létrehozásának érdekében. Így a társulat igazgatótanácsi tagjai között megtaláljuk Neef Alfonzt is, aki a Hálókocsi Tanács igazgatója volt. A korabeli sajtó ugyanakkor hangsúlyozta a részvénytársaság magyar jellegét azzal, hogy a 6 igazgatótanácsi tag közül 5 magyar volt. A Magyarországi Szálló- és Fürdővállalat Társaság azonban nem működött sokáig, 1909-ben már felszámolás alá került.
Az Európai Hálókocsi Társaság jókora összeget fektetett bele a Szentiványi-Csorbató és a Tátralomnici fürdő-és nyaralótelep létrehozásába, így részükre, illetve az érdekeltségükbe tartozó Magyarországi Szálló- és Fürdővállalat Részvénytársaság részére bérbe adták a területeket, így megkezdődhetett a szállodák építése.
1907-ben Tátralomnicon már három szálloda állt, uszodával, gyógyintézettel, vasútállomással, parkkal. Ezen túl húsz villa is épült, valamint egy római katolikus és egy református kápolna. A turistaparadicsom rendkívül korszerű volt, hiszen már vízvezetékkel, villamos világítással, továbbá lóversenytérrel és teniszpályával várta a kikapcsolódni vágyókat. A kincstár 1908-ban lovaglóutat építetett Tátralomnic felől a Kőpataki-tóhoz. Ezen túl számos sétálóutat építettek, valamint egy öt kilométer hosszú, önmagába visszakanyarodó kocsiutat, melyet Betlhen-körútnak neveztek. A Szentiványi-Csorbatónál lévő központ pedig öt szállóval, vasútállomással várta a vendégeket. Itt is fürdő, vízvezeték és csatornázás, valamint villamos világítás gondoskodott a kényelemről.
A fentiekből láthatjuk, hogy a Tátra fejlesztésénél kezdetben a fürdőkultúra fellendítésére és a nyári kikapcsolódásra helyezték a hangsúlyt. 1906 óta már a téli szezonokra is megnyitották a nyaraló övezeteket, ekkor lendültek fel a téli sportok (bob, skeleton, tobogán, korcsolyázás és lábszán), melyek gyakorlására pályákat létesítettek. A Tátrában dr. Szontagh Miklós, Újtátrafüred alapítója volt az, aki először tartotta a téli szezonban is nyitva létesítményeit vendégei számára.
Érdekesség, hogy Csík Imre földművelésügyi miniszter 1907-ben a Turisták Lapja hasábjain kifejtette, hogy olcsóbb szállodákat is szükséges építeni, hogy nagyobb rétegek számára tegyék elérhetővé a Tátrában való üdülést. Ennek érdekében a későbbiekben bevezették a tiszti üdülést és olcsóbb panziókat is létesítettek.
Csík Imre 1910-ben Svájcba utazott, akkor még főerdőtanácsosként, hogy a külföldi berendezkedéseket és sportpályákat tanulmányozza.
Csík, a tátrai fejlesztések ügyében végzett munkájáért megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét 1917-ben. Kezdetben a liptóujvári erdészeti hivatal vezetője volt, innen került a földművelésügyi minisztériumba. Itt főerdőtanácsosként megkapta a tátrai kincstári erdőbirtokok vezetését. Ő kezdeményezte Darányi Ignác miniszterelnöknél a Tátralomnici gyógyfürdő magyar kézbe vételét a Nemzetközi Hálókocsi Társaságtól. Csík így a Tátra felügyelője címet kapta és további fürdők kerültek igazgatása alá: a Felvidéken Fenyőháza és Ránkfüred, Erdélyben pedig Radnaborberek, Vizakna és Herkulesfürdő.
Tátralomnicon Csík Imre irányításával hatalmas fejlesztések indultak (1906-1918): útépítés, hegyi úthálózat kiépítése, villamosvasút építés a könnyebb megközelíthetőség érdekében, hiszen ezáltal is remélték a turistaforgalom fellendülését. Menedékházakat építettek, például a Nagy Tarpatakvölgyi Menedékházat. A tátrai villamos hálózat kiépítése 1911-ben kezdődött meg az Ó-Tátrafüred-Tátralomnic közötti szakasz kiépítésével. Egy évvel később a vonalat meghosszabbították a Csorba-tóig. Az útvonal mellett jellegzetes favázas állomásházakat és váróhelységeket építettek.
A századelőn a Tátrában élénk sportélet jött létre köszönhetően a fejlesztéseknek. A tátralomnici Palota Szálló volt a Tátra Club központja, melyet a Tátrában nyaraló főrangú családok tagjai alapítottak azzal a céllal, hogy fellendítsék a tátrai sportéletet. A Club számos versenyt rendezett. 1909 júliusában például atlétikai, galamblövő, golf és tenisz versenyt is tartottak. A résztvevők kedvezményes ellátást kaptak a Palace Hotelben, ezzel is könnyítve a versenyen való indulást. A Palace Hotel melletti kis tavon télen korcsolyázhattak is a vendégek.

A Tátralomnici Palota szálló. Kép forrása: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum/Erdélyi Mór cége

A Tátra Club, a golf első hazai, 1902-es bemutatója után elhatározta, hogy golfpályát épít a nyaralóhelyen. A pálya építésének megtervezésére nem mást kérték fel, mint a Club titkárát, Lauber Dezsőt. Lauber a Magyar Olimpiai Bizottság titkára volt, számos sportágban versenyzett a Magyar Athletikai Club és a Pécsi Atlétikai Club színeiben. A pálya elkészülte után itt rendezték meg Magyarország első golfversenyét. 1912-ben pedig megrendezték az első golfbajnokságot.

A Tátra Club programja a Budapesti Hírlap hasábjain 1913-ban

Tátralomnic téli sporttelepének hirdetése 1910-ből, az Új Időkben

A 4200 méter hosszú tátralomnici bobpályát szintén Lauber Dezső kezdeményezésére építették 1909-ben. A hegyen rendszeresen rendeztek bob-, ródli- és skeleton versenyeket. Az egyedülálló pálya villamos felvonóval rendelkezett, melynek csúcsán a Gertrud-menedékház szállásolta el a sportolókat. 1910-től 1914-ig minden évben Tátralomnicon rendezték meg a magyar bob bajnokságot. A bobpálya sajnos az első világháború után tönkrement, így bobpálya a Tátrában egyedül Tátrafüreden működött tovább.

Tátralomnic hirdetés az Új Időkben, 1914-ből

A szánkópályát Szánthó Zénó liptóújvári erdőmérnök tervezte.
A Tátrában és az erdélyi hegyvidékeinken is megfordultak ismertebb magyar sportolóink, például Dr. Rácz Vilmos atléta, Fuchs Jenő négyszeres olimpiai bajnok kardvívó és Kehrling Béla teniszező, aki számos más sportágat, így a bobozást is űzte. Dr. Rácz Vilmos pedig rendszeresen indult a Tátrában megrendezett ródliversenyeken, melyeken gyakran diadalmaskodott.

Szánkozó társaság és egy elegáns hölgy vendég. Kép forrása: Fortepan/ Schoch Frigyes
Szánkozó társaság és egy elegáns hölgy vendég. Kép forrása: Fortepan/ Schoch Frigyes

Szánkozó társaság és egy elegáns hölgy vendég. Kép forrása: Fortepan/ Schoch Frigyes

A Budapesti Hírlap már 1913-ban a főrangú társaságok kedvelt téli üdülőhelyeként jellemzi Tátralomnicot:

„Lapunk vasárnapi számának Társaságból című rovatában, a cikk írója megemlékezett a társaság téli szórakozásáról, a mely a hóval födött tájékok, hegyvidékek felé viszi a szórakozni, mulatni vágyó közönséget. Ezzel kapcsolatban természetesen szóba került Tátralomnic is, a mely ilyenkor, hóhullás idején, valóságos Mekkája a főrangú társaságnak.”1

 

Síelők Tátralomnic alatt, feltehetően az 1930-as években

A Csorba-tó a korabeli korcsolyázás fellegvára lett. Nemzetközi korcsolya versenyeket is tartottak jegén, például 1900-ban itt tartottak európai gyorskorcsolyázó bajnokságot (500 méter), valamint nemzetközi gyorskorcsolyázó versenyt (5000 méter). A versenyek helyszíne eredetileg a budapesti Városligeti tó lett volna, de a szokatlanul enyhe időjárás miatt a Csorba-tó lett az új helyszín. A tavon később bandy (jéglabda) és jéghoki versenyeket is rendeztek.
Az első világháború új kihívások elé állította a tátrai sportéletet is. A hegyen megjelentek a katonai sítanfolyamok, melyek nem várt tömegeket hoztak a hegyre:
„A Magas Tátra összes menedékházait és legtöbb fürdőhelyét katonai sítanfolyamok foglalták el az egész télen át s így a hegység hangos volt a zajtól a második háborús télen is. Az összes völgyek állandóan jártak voltak és a csúcsok közül is nem egy látott annyi embert hátán, mint még soha. Egyáltalában elmondható, hogy az öreg Tátra még sohasem látott akkora embertömegeket bércei közt, mint e télen. Állandóan körülbelül 3000 katona szántogatta a havat a Tátra magyar részén, nem is számítva a telepek fürdővendégeit és a tiszti üdülőtelepek lakóit.”2

Részlet a Turistaság és Alpinizmus magazinból, 1916

1916-ban Tátralomnic a tavaszi időszakban is nyitva maradt a rengeteg látogató miatt. A sajtó azzal indokolta a szokatlanul nagy érdeklődést, hogy a háború elzárta az utazók elől a tengerpartokat. A szokatlan embertömeg ellátása ekkor még nem okozott gondot.

Dr. Csépcsányi Tibor rajza a Tátráról. Csépcsányi a Turistsaság és Alpinizmus lap főmunkatársa és a Magyarországi Kárpát Egyesület tagja volt, 1916-ban a nagyszebeni csatában megsebesült, majd a kolozsvári kórházban életét vesztette, mindössze 30 évesen.

1917-ben a nyári szezont még meghosszabbították, Tátralomnic október 1-ig várta a vendégeket, de ekkor már csökkentették a vasúti járatokat napi 4 vonatra. Ugyan a vendégsereg ekkor már apadóban volt, ugyanakkor már kezdett akadozni ellátásuk a készletek csökkenése miatt. Az élelmiszeren túl a tüzelő is fogytában volt. 1918. januárjában a téli idényre megnyitott kincstári birtokban lévő fürdők, így Tátralomnic számára is az országos közélelmezési hivatalt vezető miniszter biztosította a szükséges élelmiszereket. 1917. novembere óta dr. Dobay Sándor lett a tátrai állami fürdők és a magyar turisztika kormánybiztosa. Ténykedését sokan bírálták.
1918. február elején megrendezték a Magas-Tátrában az Országos síversenyt, amire a háború 1914-es kitörése óta nem volt példa. A staféta- és ugróversenynek, valamint az ifjúsági- és hölgyek versenyének is egyik megállója volt Tátralomnic.
1918-ban már arról cikkezett a sajtó, hogy az állam bérbe adná a tulajdonában lévő fürdőhelyeket. A gondolatot mindkét oldalról támadták. Ajánlatok is érkeztek, ugyanakkor a felkínált bérleti díjakat keveselték.
Az első világégés lezárulásával rengeteg kérdés merült fel hegyvidékeink sorsáról. A Magyar Kárpát Egyesület már 1918. decemberében tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy a magyarság által felvirágoztatott Tátrát, a fürdő- és sí központokat elcsatolják Magyarországtól. Érvelésükben arra hivatkoztak, hogy a területek elvétele olyan lenne, mintha az osztrákok elveszítenék Tirolt, vagy a svájciak az Alpeseket. Hangsúlyozták a Tátra gazdasági, kulturális és egészségügyi fontosságát, továbbá a szepesség hazafias érzelmeit. Tiltakozásuk azonban nem vezetett sikerre, a Tátrát a Felvidékkel elcsatolták a trinanoni békediktátum értelmében.
A Tátra az elcsatolás ellenére is kedvelt üdülőhely maradt, mely a költő, Szabó Lőrincet is megihlette. Duruzsolj, tátrai villamos című verse 1927-ben jelent meg a Pesti Napló hasábjain:

Duruzsolj, tátrai villamos
Duruzsolj csak, tátrai villamos,
duruzsolj s vidd sárga-fehér
fényburádat a gyönyörű
éjszaka csöndjében, szaladj
kanyarogva, fölfelé, havas
faluk s fenyőerdők
között, csavargó
kis sárga fény, föl a hegy
derekára-nyakára, duruzsolj
jó meleg éneket a jó meleg
bágyadásban, fejed fölött
lengesd meg a kanyarodók
nagy körsikolyát, a sínek
rohamriadóját:
duruzsolj, tátrai villamos,
szaladj és zsongd tele altató
énekeddel fájó fejemet,
mert a szomorúság
országából indultam én
ma reggel, és
most látom csak, hogy minden, amit
el akartam hagyni, velem
jött s itt van, becsomagolva nehéz
bőröndökbe, itt van, velem:
itt vagyok én,
ő, a másik, az a
másik, a másik, a mindig
szomorú koldus, akit
tegnap leszúrtam, itt van, velem,
a halott, én, áldozatom,
aki elől
menekültem és akit
nem mertem elásni, Dunábadobni: velem az a másik,
itt van, földarabolva, nehéz
bőröndbe zárva, velem
utazik, láthatatlanul,
meggyilkolt gyilkosom – óh
duruzsolj, tátrai villamos,
duruzsolj és vidd sárga-fehér
fényburádat a havas faluk
s fenyőerdők között, rohanj
föl, föl, rohanj,
sikoltó villamos-szék, rohanj
tovább-tovább a kanyarok
lengő sikolyában, föl a tél
ormaira, és az utolsó
tetők és állomás után
dobd le magadat, kivilágított
üvegsír, s dobj ki magaddal
az életből, valahova,
akárhova, boldog
halálba, hóba, feledésbe!

(Pesti Napló, 1927. április 3.)

Manhercz Erika

Irodalom:
Ablonczy Balázs: Védkunyhó. Idegenforgalmi fejlesztés és nemzetépítés Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között. In: Történelmi Szemle. 50. évfolyam, 4. szám. 2008. 507-533.
A Magyar golf története 1902-től 1975-ig.
URL: https://hungolf.hu/szoveteg/magyar-golftortenet/magyar-golf-tortenete-1/ Utolsó lekérés: 2022.01.16.
A tátrai sportélet fejlesztése. In: Turistaság és Alpinizmus. 7. évfolyam, 11. szám. 1916-1917. 281- 284.
Bob. In: Magyar Sport Enciklopédia A-K. Budapest, 2002. 169-172. o.
Bödő László: Ki volt Lauber Dezső? In: Pécsi Szemle. 1. évfolyam, 1. szám. 1998. tavasz-nyár. 87-91. o.
Budapesti Közlöny. 51. évfolyam, 268. szám. 1917.11.20. 5. o.
Budapesti Hírlap, 20. évfolyam, 34. szám. 1900.02.04. 13. o.
Budapesti Hírlap. 107. szám. 1903.04.19. 8. o.
Budapesti Hírlap. 29. évfolyam, 163. szám. 1909.07.11. 17. o.
Csík Imre: A Magas-Tátra kincstári birtokairól. Térképvázlattal. In: Turisták Lapja. 19. évfolyam, 5-7. szám. 1907. május-július. 80-85. o.
Emlékek a télről. In: Az Érdekes Újság. 1. évfolyam, 2. szám. 1913.03.30. 38-39. o.
Katona Csaba: Magyar és cseh fürdők az Osztrák-Magyar Monarchiában. In: Limes – Tudományos Szemle. 21. évfolyam, 1. szám. 35-44. o.
Központi Értesítő. 47. szám. 1909. 1301. o.
Hencsei Pál: A műegyetemtől a sport élvonaláig. Budapest, 2007. 58-59. o.
Magyar Hírlap, 1929. 39. évfolyam, 25. szám. 1929. január 30. 10. o.
Magyarország. 16. évfolyam, 164. szám. 1909.07.13. 12. o.
Magyarországi Kárpátegylet évkönyve. I. évfolyam, 1874.
Nemzeti Sport. 1909. 7. évfolyam, 24. szám. 1909.06.12. 44-45. o.
Nemzeti Sport. 7. évfolyam, 51. szám. 1909.12.18. 20-21. o.
Nemzeti Sport. 17. évfolyam, 6. szám. 1925.01.11. 6. o.
Pesti Napló. 60. évfolyam, 164. szám. 1909.07.13. 14. o.
Sport-Világ. 16. évfolyam, 4. szám. 1909.01.23. 39. o.
Szerk.: Szikora Katalin A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 1993, Budapest, 1994, 100-102. o.
Schermann Szilárd: Szögescipők nyomai a Kárpátok bércein. Budapest, 1937.
URL: http://mhk.szofi.net/tatra/tatra05.htm
Utolsó lekérés: 2022.02.07.
Szojka, Ladislav: A tátrai villamos vasút története. In: Közlekedéstudományi Szemle. 41. évfolyam, 4. szám. 1991. 142-152. o.
Szontagh Miklós: Tátrakalauz. Utmutató a Magas Tátrába és a Tátravidéki fürdőkbe. Budapest. 1896. 110-112. o.
Turistaság és Alpinizmus. 7. évfolyam, 7-8. szám. 1916-1917. 200. o.
Turistaság és Alpinizmus. 8. évfolyam, 5. szám. 1917-1918. 1917.11.15. 109-111. o.
Turistaság és Alpinizmus. 8. évfolyam, 7-8. szám. 1918. január-február. 187-188. o.
Turistaság és Alpinizmus. 9. évfolyam. 6. szám. 1918. december. 138. o.
Turistaság és Alpinizmus. 10. évfolyam. 7. szám. 1919. január. 141-143. o.
Turistaság és Alpinizmus. 15. évfolyam, 3-4. szám. 1925. 61. o.
Turista Magazin. 114. évfolyam, 6. szám. 2003.06.01. 21. o.

1 Budapesti Hírlap. 33. évfolyam, 8. szám, 1913.01.09. 12. o.

2 Turistaság és Alpinizmus. 6. évfolyam, 10. szám. 1915-1916. 384. o.