A HÓNAP MŰTÁRGYA: ÁPRILIS

A felvidéki magyar sportélet a 19. század utolsó harmadától rohamos fejlődésnek indult és számos izgalmas életpályát termelt ki a sportolók, az edzők, és a sportvezetők között egyaránt. A hónap műtárgya rovatunk áprilisi számában egy napra pontosan 90 évvel ezelőttre datált oklevelet mutatunk be, amely Moravek Gyulának, a Pozsonyi Torna Egylet elnökének a klub örökös tiszteletbeli elnökké választásáról tanúskodik. De pontosan mivel is érdemelte ki ezt a megtiszteltetést?

Moravek Gyula egy pozsonyi evangélikus polgárcsaládba született. A város evangélikus líceumában ismerkedett meg a tornával, amelyet Gottl Adolf, a Pozsonyi Torna Egylet egyik alapítója oktatott. Vélhetően az ő hatására lépett be az egyesületbe, amely az oklevélben szereplő leírás szerint 1892-ben történt. Moravek Gyula ekkor már joghallgató volt, akinek az egyesületi tagság a kapcsolatépítés szempontjából is előnyös helyzetet biztosított, mivel a PTE a pozsonyi értelmiség egyik legfontosabb közösségi szervezete volt a századforduló környékén. A fiatal Moravek lassan építgette a karrierjét, így az 1898-ban befejezett tanulmányai után előbb a pozsonyi királyi ítélőtábla, majd pozsonyi pénzügyigazgatóság gyakornoka lett, végül 1901-től a város polgármesteri hivatalának apparátusába került fogalmazóként. A következő évben választmányi tag lett a PTE-ben, s ettől kezdve az egylet irányításában aktív szerepet kellett vállalnia. Tevékeny részese lett a Pozsonyi Torna Egylet első aranykorának, amely a századfordulótól az első világháború kitöréséig tartott. A háború alatt a városi tanács számított a munkájára, így nem vonultatták be katonának. Szerepet játszott a város élelmiszerellátásának koordinálásában, és munkájának elismeréseként a fogalmazói pozíció mellett tiszteletbeli aljegyző, majd tiszteletbeli tanácsnok címeket kapott.

A háború után közreműködött a csehszlovákiai magyar sportélet, és a PTE újraindításában, valamint a magyar lakosság érdekeinek védelmében politikai pályára lépett, és alpolgármesteri kinevezést kapott. A PTE elnöki pozícióját 1924-ben vette át Jankó Zoltántól. Az egylet ekkorra már súlyos anyagi gondokkal küzdött, és a szakmai munka minősége erősen visszaesett. Olyan sportágakban is végzetesen lemaradtak a riválisaikhoz képest, ahol korábban ők számítottak úttörőnek. Ilyen volt a labdarúgás, vagy a korábban nagy népszerűségnek örvendő atlétika, amely szakosztály a megszűnés szélére került, de a legnagyobb hagyományokkal bíró tornát is csupán 7 sportoló űzte ekkor. Az ezt követő időszakot joggal lehetne moraveki konszolidációnak nevezni, mert a PTE az évtized végéig nemcsak felszámolta az adósságállományát, hanem eredményes sportszakmai munkát valósított meg, amelynek keretében újraépítette az utánpótlás-nevelését is. Ebben a munkában tevékeny részt vállalt az elnök két fia, ifj. Moravek Gyula, és Moravek István is. Az egylet fejlődését mutatja, hogy amíg a háború előtt 230 fős taglétszámmal bírt a PTE, addig 1927-re már több mint 700 fő tartozott a klub holdudvarába.

Moravek munkássága azonban nemcsak helyi, hanem országos szinten is meghatározó volt. A két világháború közti Csehszlovákiában egy merőben egyedi, nemzetiségi alapon szerveződő sportélet alakult ki, így a magyarságnak is szüksége volt egy olyan szervezetre, amely összefogja az egyesületeket, és megszervezi a bajnokságokat. A felvidéki magyarok 1926-ban kezdték meg az előkészítő munkát, és végül 1928. január 10-én Ótátrafüreden tartották meg a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség alakuló közgyűlését. A CSMTSZ elnökének Révay Istvánt, alelnökének Moravek Gyulát választották meg. A szövetség fő célkitűzése az volt, hogy a magyar klubok számára lehetőség szerint minden olyan sportágban indítsanak országos bajnokságot, amelyben kellő számú jelentkező biztosítható. Mivel addig csak a labdarúgásban volt ilyen szervezett magyar liga, ezért ez egy komoly vállalás volt Révay Istvánék részéről, de a CSMTSZ néhány év leforgása alatt elérte a kívánt célt.

A Moravek Gyula vezette PTE összesen 7 szakosztállyal rendelkezett (atlétika, asztalitenisz, birkózás és ökölvívás, labdarúgás, torna, úszás és vízilabda, valamint vívás), amelyek közül kettőben országos szinten is meghatározónak számítottak. Elsőként az úszókat és vízilabdázókat érdemes említeni, akik Stahl Lajos szakmai irányítása mellett a Grössling fürdőben csehszlovák bajnokok sorát nevelték ki. Közülük a csehszlovák vízilabda válogatott tagjaként Neményi Béla az 1924-es, Steiner Pál és Kroc Rudolf az 1928-as, míg Schmuck Károly az 1928-as és az 1936-os nyári olimpián is részt vett. A PTE úszószakosztályához kapcsolódó érdekesség, hogy Kőnigh György, az MTK egykori játékosa, későbbi nemzetközi játékvezető, és a Központi Sportiskola vízilabda-szakosztályának egyik alapítója a PTE keretei között, Stahl Lajos irányítása mellett kezdte el az úszást.

Moravekék másik sikersportága az asztalitenisz volt, amelyben szinte egyeduralkodónak számítottak a magyar bajnokságban, de sikerült csehszlovák bajnoki címet is szerezniük. A klub legjobb játékosai Simboch Béla, Léderer Frigyes és Révész Ferenc voltak. Nemzetközi viszonylatban ugyan nem tudták felvenni a versenyt a legjobbakkal, azonban a klubon belüli nevelőmunkát dicséri, hogy náluk kezdte karrierjét a későbbi kilencszeres világbajnok Sidó Ferenc, aki az első bécsi döntést követően költözött át családjával Magyarországra.

Moravek Gyula az előrehaladott korára való tekintettel 1938 áprilisában lemondott a klubelnöki pozíciójáról. A következő évek politikai változásai egyre kevésbé tették lehetővé, hogy a PTE folytassa a korábban megszokott magas színvonalú szakmai munkát, majd 1945-öt követően az újjáalakult Csehszlovákiában feloszlatták a magyar identitású sportklubokat, így a Pozsonyi Torna Egylet is megszűntették.

Iváncsó Ádám

Méret: 39,5×26,7 cm

Technika: kézzel festett

Készítő: Völkel József (1882–1939), pozsonyi festő, képzőművész

Moravek Gyula díszoklevél

Moravek Gyula díszoklevele
A jobb alsó kép a PTE egykori sporttelepén a lelátóval kiegészített klubházat mutatja

A Moravek-család

A Moravek-család. Középen Moravek Gyula, mellette az idősebb fia, Gyula, aki a birkózó és ökölvívó-szakosztályt vezette, míg a fiatalabb fiú, István, az atlétika-szakosztály vezetője volt