Korondi Margit (1932. június 24 – 2022. március 6.)

Életének 90. évében elhunyt Korondi Margit kétszeres olimpiai bajnok tornász.
A ma Szlovéniához tartozó Celjében született 1932. június 24-én. Édesapja Korondi (Kronstein) Ferenc volt, a BBTE magyar bajnok tornásza, aki testnevelő tanárként, valamint a BBTE, később a Vasas tornaszakosztályának edzőjeként dolgozott.
Ilyen családi háttérrel nem meglepő, hogy ő is hamar megismerkedett a sportággal. Későbbi visszaemlékezésében így írt a gyerekkori időszakáról: „Édesapám testnevelő tanár volt Budapesten. Az 1932-es olimpia idején egyike a legkiemelkedőbb magyar tornászoknak, de – lévén tanár – profinak számított, így nem indulhatott minden bajnokságok bajnokságán. Úgy hiszem: álmát bennem, velem akarta megvalósítani, mert már párhetes koromban lóbált, forgatott – egyszóval tornásztatott. Járni még alig tudtam, de a BBTE-be már tornászpalántaként érkeztem az ő jóvoltából. A II. világháború miatt 4-5 év kiesés következett, rendszeres edzésmunkába csak 1946 őszén foghattam bele”.
A háború miatt hiányzó éveket azonban sikerült gyorsan ledolgoznia, és édesapjával együtt a Vasasban folytatták a munkát. Első versenyén 1948-ben vett részt, és az ifjúsági másodosztályban az élen végzett. A következő évben már az ifjúsági elsőosztályban indult, ahol mind a budapesti, mind az országos versenyt megnyerte. A gyakorlatai olyan színvonalúak voltak, hogy bekerült abba a válogatottba, amely 1950 decemberében Szófiába utazott a bolgár–magyar versenyre. Keleti Ágnes és Tass Olga mögött összetettben szorosan a harmadik, gerendán és felemás korláton Keleti mögött a második lett.
1951-ben a főiskolai világbajnokságon, mint a TF versenyzője talajon aranyat, csapatban ezüstöt, egyéni összetettben pedig bronzot szerzett. Egyre nagyobb elvárásokat fogalmaztak meg vele szemben, amelyet csak tovább erősített, hogy az olimpia évében, 1952 májusában a Varsóban tartott a lengyel–magyar viadalon az egyéni összetett versenyt ő nyerte meg, mégpedig Keleti Ágnes előtt. Helsinkibe már úgy utazott, mint a mezőny egyik legesélyesebb versenyzője, amely elvárás végül beigazolódott, mert a magyar küldöttség egyik legeredményesebb tagja lett. Felemás korláton olimpiai bajnoki címet szerzett, csapatban második, gerendán, talajon, egyéni összetettben, és a kéziszer csapat tagjaként pedig harmadik helyen végzett.
Az 1952-es nyári játékokat követően három hónapos pihenőt tartott, és az újrakezdés során olyan súlyos sérülést szerzett, hogy 1955 őszéig nem tudott indulni versenyen. Elszántságának köszönhetően sikerült újra formába lendülnie, és a Helsinkiben, valamint Brüsszelben tartott nemzetközi versenyeken már imponáló teljesítményt nyújtott. Ennek köszönhetően a Melbourne-i játékok előtt fél évvel kiharcolta a csapattagságot. Végül Bodó Andreával, Keleti Ágnessel, Kertész Alízzal, Köteles Erzsébettel és Tass Olgával közösen a kéziszer csapat tagjaként aranyat, a tornacsapat tagjaként ezüstérmet szerzett. Ezzel pályafutása során 8 olimpiai érmet sikerült nyernie.
Ausztráliában eldöntötte, hogy az itthoni kaotikus helyzet miatt nem fog hazatérni. A Sports Illustrated magazin felkérését elfogadva amerikai körúton vett részt. Houstonban telepedett le, ahol szintén sporttal foglalkozott, úszóedzéseket tartott, valamint tornatanfolyamokat vezetett gyerekeknek. Később második férjével Los Angelesbe költözött. Testnevelő tanárként dolgozott, valamint szakcikkeket írt.
A rendszerváltást követően gyakran látogatott haza. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2011-ben a Magyar Tornasportért Díjat, valamint ugyanebben az évben az Elnöki Érdemrendet.
Korondi Margit hosszú betegséget követően március 6-án Las Vegasban hunyt el, de a magyar sporttársadalom csak mintegy másfél hónappal később értesült a hírről.

Korondi Margit az 1952-es olimpián