Magyarországon az 1940-es évek második felében megkezdődött a sportélet teljes körű átszervezése. A mintát a szovjet sportrendszer adta, ahol a szakszervezetek és egyes ágazatok saját, központosított klubhálózatot alakítottak ki, felszámolva vagy átnevezve a korábbi időszak egyesületeit. A folyamat eredményeként hamar kiépültek azok a sporthálózatok, amelyek nevei még ma is ismerősen csengenek a sportbarátok számára: Bányász, Dózsa, Építők, Honvéd, Kinizsi vagy Spartacus. A földművelési és erdőgazdálkodási szektort meglepően sokáig kihagyták mind a sportéleti, mind a szakszervezeti tagosítást érintő folyamatokból. Végül 1952 januárjában alakult meg a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete (MEDOSZ), majd április 20-án Mezőhegyesen jelentették be a Traktor Sportegyesület megalakulását.

A klub alapítói a vidéki, elsősorban a falusi lakosság sportéletének fellendítését tűzték ki célul. A hálózat keretében megalakuló egyesületek a mezőgazdasági és erdészeti üzemek dolgozóira építettek, de településenként változó volt, hogy a helyi infrastruktúra milyen szakosztályok felállítását tette lehetővé. Elsődlegesen a labdarúgás, a torna és az atlétika terjedt el, de jobban felszerelt sporttelepeken megjelent a kosárlabda, a röplabda, az asztalitenisz, vagy a lovassportok is. A Traktor SE Országos Szervező Irodája nagyratörő tervekkel rendelkezett. A tagegyesületekkel való kapcsolattartás miatt 1952 végére országszerte 140 szervezőirodát kívántak létrehozni, több mint 4400 dolgozót akartak bevonni a mozgalomba, s olyan sportágakat kívántak felkarolni, mint a birkózás, az ökölvívás, és a kézilabda. A cél eléréséhez számos területen sporttelepfejlesztéseket terveztek. A Munkára, harcra kész (MHK) tömegsportmozgalomhoz csatlakozva valóban sikeresen tudták mozgósítani a vidéki lakosságot, amit az is mutat, hogy 1952 novemberében a Traktor sportkörök részére kiírt alapfokú országos csapatbajnokságon több mint 60 tornászcsapat vett részt. A létszámnövekedés azonban nem jelentett egyet a minőségi sportolási lehetőségekkel. Még a korszak sajtóbeszámolóiban is előfordultak olyan önkritikus megjegyzések, amelyek a megfelelő termek és a képzett szakoktatók hiányáról szóltak. A Traktor sportkörök bővüléséhez emellett fontos hozzátenni, hogy a falvakban ekkor már több szakszervezet is aktívan tevékenykedett. A Bányász, a Kinizsi, a Spartacus, vagy az Építők hálózata is kiterjedt volt, és nem egy helyen előfordult, hogy néhány év leforgása alatt egyes települések sportkörei többször is szakszervezetet váltottak. A bővülés lendületét és számait ezért némi óvatossággal kell kezelni, mert nem minden esetben állt friss alapítás ezek mögött.

A Bács-Kiskun megyei Vaskút sporttelepe az 1950-es években

A Traktor Sportegyesületek a sporton túl a termelési propagandából is kivették a részüket. Megemlíthető a békési Traktor versenyzőinek felhívása az ország valamennyi sportköre felé, hogy sportbrigádok létesítésével gyorsítsák meg az aratási és cséplési munkák bevégzését. A garai Traktor sportolóipedig Kálóczi elvtárs sportköri elnök kezdeményezésére vállalták a fagyveszély idején, hogy éjjelente kimennek a gyapotföldekre és a táblák közt tüzelni, illetve füstölni fognak, hogy megóvják a gyapotot a fagykártól.

A mozgalom fejlődése az első évben rendkívül gyors volt. 1953 januárjában már 150 tagegyesülettel rendelkezett országszerte, amelyekben 12.000 sportolót tartottak nyilván. A szakosztályok közül elsősorban a lovassportok terén értek el kiemelkedő eredményeket. 24 egyesületben összesen 800 versenyzővel rendelkeztek ekkor és több országos bajnoki címet is begyűjtöttek. 1952-ben és 1953-ban az összetett fogatversenyt Sztanyi Sándor (Debreceni Traktor SK) nyerte, míg 1953-ban a síkversenyben Madácsi László (Óháti Traktor SK), a gátversenyben Diósi Sándor (Gyöngyösi Traktor SK), a 100 Km-es távlovaglásban Kedvessi János (Tiszaszentimrei Traktor SK) végzett az első helyen. A Traktor SE jelentős fejlődést ért el a birkózó-, és ökölvívó-szakosztályok kiépítésében is, amelyek már mintegy 1300 fiatallal ismertették meg a sportágat. Emellett terjedőben volt a súlyemelés is, amelyhez azonban számos helyen hiányoztak a megfelelő sportszerek, így a fiatalok jobb híján pörölyökkel, nehéz kalapácsokkal és kocsikerekekkel edzettek. A hálózat szervező-, és toborzó-munkájában szorosan együtt kellett működniük a DISZ megyei bizottságaival, amely azonban sok helyen nem ment gördülékenyen így növelte a feszültséget a sportegyesületek és az ifjúsági szervezet apparátusa között.

A Bólyi Traktor SE leány atlétika csapata

Visszás képet mutat a Traktor SE országos hálózatának korabeli működéséről, hogy miközben egyes falusi klubok alapvető felszereléshiánytól szenvedtek, addig a Bp. Traktor SE, amely főként a Földművelésügyi minisztérium apparátusából szerveződött, saját motorcsónak-szakosztályt hozott létre. A tagok ráadásul nemcsak rekreációs céllal űzték a sportágat, hanem versenyeztek is, aminek keretében az 1953-as és 1954-es országos bajnokság számos kategóriáját megnyerték.

1954-ben 174 sportkörrel rendelkezett a mozgalom, de az év végére a 300-as szám elérését irányozta elő számukra az Országos Testnevelési és Sportbizottság. Vélhetően a hálózat bővülését túl lassúnak értékelték, ezért az év folyamán új országos elnököt neveztek ki Kovács István személyében. Kovács egyik első nyilatkozatában kifejti, hogy a cél a széles sportválaszték kialakítása lenne. Bár korábban labdarúgó volt, azt kérte a hálózat területi elnökeitől, hogy: „Ne akarjanak tűzzel-vassal labdarúgó csapatot csinálni és ne abba öljenek minden pénzt, kedvet, fantáziát. hanem dolgozóink sportolási lehetőségeit biztosítsák, s a mennyiségi fejlődés amúgyis kitermeli a legjobbakat.” Nem is meglepő az irányvonalat látva, hogy a Traktor egyesületek az 1950-as évek futballbajnokságaiban sehol sem jutottak feljebb a megyei szintnél. Kovács követendő példaként inkább a Csongrád megyei Székkutast hozta fel, amelynek egyesülete atlétika, röplabda, asztalitenisz, sakk-, és kézilabda csapattal is rendelkezett ekkor. Ennek a tagegyesületnek volt a versenyzője Szenti Jusztina, aki 1955-ben az országos atlétikai bajnokság súlylökő számában második helyen végzett, és bekerült a magyar atlétikai-válogatottba is.

Szenti Jusztina (balra) a magyar atlétikai-válogatott tagjaként

Kovács István vezetésével a Traktor SE országos hálózata 1955-re már 245 tagegyesülettel és 40 ezer taggal bírt. Az állam támogatása révén 1955 áprilisában megkezdődött az egylet központi sporttelepének építése XIII. kerületi a Dagály utcában. A beruházás keretében egy 5 ezer férőhelyes lelátóval kiegészített labdarúgópályát, három teniszpályát, kézilabda- és röplabda-pályát, valamint zuhanyzókkal ellátott öltözőket építettek. A sporttelep már a nyár folyamán is alkalmas volt mérkőzések megtartására, de 1955 őszére a Bp. Traktor SE sportolói teljes mértékben birtokba vehették az új létesítményüket.

A Szeghalmi Traktor SE labdarúgócsapata

Bár a szakszervezeti sporthálózatok közül a Traktor a kevésbé eredményesek közé tartozott, néhány kiemelkedő versenyzőt nekik is köszönhet a magyar sportélet. Az 1952-ben olimpiai bajnoki címet szerző öttusázó, Szondy István díjugratóként a Bp. Traktor SE színeit képviselte. Szondy az 1956-os nyári játékokra kvalifikálta magát ebben a számban, de végül helyezetlenül zárt. Hasonlóképpen járt klubtársa, Somlay Lajos is. Az őket követő generációból Suti István nevét érdemes megemlíteni, aki a Felgyői Traktor SE-ben kezdte a pályafutását, majd tehetségét látva a Bp. Traktor SE igazolta le. Végül, mint a határőrség tagja, az Újpesti Dózsába került és 1960-ban részt vett római olimpián. Itt díjugratóként egyéniben 10., csapatban 16. helyen zárt.

Szondy István a Bp. Fáklya színeiben öttusázott, de a lovassportokat a Bp. Traktor versenyzőjeként űzte

A Traktor SE hálózata 1956-ban volt a csúcson. Országszerte 427 egyesülettel és 51 ezer taggal rendelkeztek. A forradalom, majd annak leverése után a szakszervezeti sporthálózatok közül több is átszervezés alá került, ami a MEDOSZ-t is érintette. A Traktor Sportegyesületeket hivatalosan feloszlatták és a MEDOSZ új elnevezést kívánt adni az átalakított kluboknak. Első ötlettől vezérelve a Hunyadit javasolták, de mivel a Hunyadi-család története nem igazán fért meg az osztályharcos politikai szemlélettel, ezt végül nem tették kötelezővé. Az egyesületek egy része a Hunyadit vette fel, más részük a MEDOSZ-t választotta, míg elenyésző számban néhány vidéki klub továbbra is ragaszkodott a Traktor elnevezéshez.

A Békés megyei Gyulán a MEDOSZ név mellett döntöttek

Iváncsó Ádám