„A hónap műtárgya” sorozatunkban olyan ritkán látott műtárgyakat szeretnénk bemutatni a múzeum gyűjteményéből, amelyek jeles eseményekhez, sportolókhoz, kiemelkedő sportteljesítményhez köthetők, vagy éppen funkciójuk miatt rendelkeznek említésre méltó sporttörténeti értékkel. Október hónapban a magyar jégkorongtörténet egyik fontos trófeáját, a Cristofoli–Izsák vándordíjat választottuk, amely a sportág hőskorából, a magyar jégkorongbajnokság elindulása előtti időszakból származik.

A Cristofoli–Izsák vándordíj

A jeges sportok magyarországi meghonosítása a Budapesti Korcsolyázó Egylet érdeme, amelynek kezdeményezésére 1870. január 2-án nyitották meg a jégpályát a Városligeti-tavon. A BKE keretében a műkorcsolya, a gyorskorcsolya, és a bandy hamar népszerűvé vált. Utóbbi sportágat az 1920-as évektől elkezdte kiszorítani annak egyik válfaja, a jégkorong. A Magyar Országos Korcsolya Szövetség azonban sem a bandy, sem a jéghoki hazai koordinálását nem karolta fel, kevés egyesület híján pedig nem tudtak önálló szövetséget alapítani, és ezzel együtt bajnokságot sem indítani. Kezdetben ezért a Budapesti Korcsolyázó Egylet vállalta, hogy vándordíjak alapításával segíti a sportág hazai fejlődését. Ezeket a serlegeket vagy az alapítóról (Zsigmondy Géza), vagy tragikusan fiatalon elhunyt klubtagokról (gróf Csáky Béla, Ságody Ervin, Hevesi Kornél) nevezték el.

A városligeti jégpálya

A városligeti pálya 1927-es átalakítása nagy lökést adott a magyar jégkorong fejlődésének. Itt alakították ki Európa egyik legelső műjégpályáját, így a télisport élet már nem volt kitéve a változó időjárásnak, és ez a technológiai újítás lehetővé tette, hogy nagyobb tömegek ismerkedjenek meg a jéghokival. Még abban az évben tagjai lettünk Nemzetközi Jégkorong Szövetségnek, amelyben önálló magyar szövetség híján a BKE képviselte hazánkat. Emellett részt vettünk az 1927-es Bécsben rendezett Európa-bajnokságon, amelyen, bár mind az 5 mérkőzésünket elvesztettük, megindult a magyar jégkorong nemzetközi vérkeringésébe való bekapcsolódása. Egyre fontosabbá vált, hogy a játékosaink minél több mérkőzésen tudjanak edződni és ne csupán a BKE-re támaszkodjon a válogatott.

ifj. Cristofoli Vince korabeli reklámja a Vállalkozók Lapjában, referenciaként hivatkozva a műjégpálya bővítésre

A városligeti pálya bővítési munkálataiban részt vett ifj. Cristofoli Vince építőipari vállalkozó, aki Izsák Tiborral, a BKE egyik játékosával 1929 januárjában vándordíjat alapított. Az első híradások arról szóltak, hogy ezt egy nemzetközi tornának szánják, azonban az anyagi okok miatt végül megelégedtek a hazai mezőny csapataival. A szervezési feladatokat és a versenyszabályzat kialakítását a BKE vállalta magára. A torna körmérkőzéses lebonyolításban került megrendezésre, és szabályok szerint a háromszori megszakítás nélküli, vagy ötszöri, de nem folytonos kupagyőzelem után került a serleg végleg egy adott egyesület tulajdonába. Az első, 1929-es kiírásban a Budapesti Korcsolyázó Egylet, a Budapesti (Budai) Torna Egylet, a Ferencvárosi Torna Club, a Magyar Hockey Club, és a Középiskolai Sportkörök Országos Központjának csapata vett részt. Utóbbi társaság különösen érdekes, mert a KISOK 1928 óta szervezett jégkorongbajnokságot a budapesti középiskolák számára, így ez csapat alapvetően ennek a ligának a legjobb játékosaiból összeállított válogatott volt.

ifj. Cristofoli Vince korabeli reklámja a Vállalkozók Lapjában

A torna kezdete előtt a csapatoknak le kellett adniuk a játékosok névsorát, ami egy érdekes helyzetet teremtett. A magyar jégkorongsport egyik nagy tehetsége, a későbbi legendás játékos, Margó György több egyesület nevezési listájára is felkerült. Ennek az volt az oka, hogy a mindössze 16 éves Margó a KISOK bajnokságában játszott, de a tornát megelőzően a BBTE felnőtt csapatát erősítette, míg gyephoki játékosként az MHC színeiben szerepelt. Mindhárom csapat igényt formált a játékjogára, de a szervezők döntése értelmében a KISOK jogát ítélték a legerősebbnek.

A tornán végül beigazolódott a papírforma. A BKE mind a négy mérkőzését megnyerte 19 gólt szerezve és mindössze 2 gólt kapva. A második a BBTE, a harmadik az MHC, a negyedik a KISOK, az ötödik a Ferencváros lett. A végső győztest tekintve a következő két kiírás sem hozott változást. A BKE ekkoriban egyértelműen kiemelkedett a hazai mezőnyből. A harmadik tornagyőzelem után a Cristofoli–Izsák vándordíj végleg a BKE tulajdonába került.

Iváncsó Ádám