A hónap műtárgya sorozatunkban olyan ritkán látott műtárgyakat szeretnénk bemutatni a múzeum gyűjteményéből, amelyek jeles eseményekhez, sportolókhoz, kiemelkedő sportteljesítményhez köthetők, vagy éppen funkciójuk miatt rendelkeznek említésre méltó sporttörténeti értékkel. Június hónapban az első magyar olimpiai bajnoknak, Hajós Alfrédnek egy oklevelét választottuk, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetségétől kapott kiemelkedő építészeti munkásságáért, különösen a Nemzeti Sportuszoda megtervezéséért.

Hajós Alfréd 1878-ban egy budapesti kispolgári zsidó család sarjaként, Guttmann Arnold néven látta meg a napvilágot. Négyéves korában édesapja vitte el úszni, de más sportágakban is tehetséget mutatott: atletizált és focizott is. Alig tizenhárom éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt. A tragédiának nagy szerepe volt abban, hogy a kamasz kiválóan megtanult úszni. 17 éves korában elhatározta, mindent elkövet, hogy az első újkori olimpiai játékokon résztvevő lehessen. Megnyerte a Magyar Úszó Egyesület versenyét 100 méteren, majd Bécsben (nem hivatalos) Európa-bajnok lett. Az olimpiai válogatóversenyek úszóviadalait 1896. március 9-én rendezték a Rudas fürdő medencéjében. Győzelmével Hajós Alfréd vívta ki magának a lehetőséget, hogy induljon az olimpia úszóversenyein. Bár a Magyar Úszó Egylet versenyzője volt, a Budapesti Torna Club anyagi támogatásával juthatott ki az olimpiára.

Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok

Célját túlteljesítve nemcsak rajthoz állt az 1896-ban Athénban rendezett első modern olimpiai játékokon, hanem a Zea-öböl 11 fokos, hullámzó tengervizében megrendezett versenyen meg is nyerte a 100 méteres és az 1200 méteres gyorsúszást, ezzel megszerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét. Az 500-as távon csak azért nem indult, mert az közvetlenül a 100 méter után következett, ő pedig erejét az 1200 méteres távra tartalékolta. Sikerei ellenére hamar felhagyott az úszással és érdeklődése inkább a labdarúgás felé fordult. Játszott az 1897. május 9-én megrendezett első nyilvános labdarúgó-mérkőzésen, majd 1901-ben és 1902-ben bajnokságot nyert a BTC csapatával. 1902. október 12-én szerepelt az első válogatott labdarúgó-mérkőzésén is. Kipróbálta magát játékvezetőként, majd a 1906-ban a labdarúgó válogatott szövetségi kapitányaként is. Az Magyar Labdarúgó Szövetség, az Úszó- és a Tornaszövetség társelnöke, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja is volt.

Hajós a Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, majd pályakezdő építészként először Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában dolgozott. 1907-ben önálló irodát nyitott és hamar keresett építésszé vált. Számos olyan épületet tervezett, amely ma már városképi jelentőséggel bír, mint a Római katolikus gimnázium Lőcsén, a Magyar Általános Hitelbank palotája Szabadkán, vagy az Aranybika Szálló Debrecenben. A sport iránti szeretete építészként is megmutatkozott. 1922-ben az ő tervei alapján épült meg az Újpesti Torna Egylet Megyeri úti stadionja, majd az 1924-es nyári olimpiai játékok művészeti versenyében egy Lauber Dezsővel közösen készített stadiontervvel második helyet ért el.

Nemcsak sportolóként, hanem építészként is kivívta a kortársai elismerését. Nem volt tehát meglepő, amikor 1930. március 12-én a Nemzeti Sportuszoda tervpályázatán őt hirdették ki győztesnek. Március 17-én Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter ünnepélyes kapavágásával meg is indult a beruházás. A feszes ütemtervet sikeresen tartották, így december 4-én már próbaversenyeket rendeztek az új uszodában, december 7-én pedig ünnepélyes keretek között, egy nemzetközi úszóversennyel megnyitották a világ első, nézőtérrel is ellátott fedett uszodáját.

Átadásakor Európa legnagyobb fedett úszócsarnokának számított a maga 33 m hosszúságú és 18 m széles úszómedencéjével. Vizét kezdetben a margitszigeti termálvízforrás, valamint a Dunából szivattyúzott hideg víz keveréke biztosította. A medence körül 2500 néző befogadására alkalmas nézőteret, az épület körül 800 fürdőzőre elegendő öltözőhelyiséget építettek. Minden szempontból méltó otthona lett a világszínvonalú magyar úszó- és vízilabdasportnak.

Hajós Alfréd terve a Nemzeti Sportuszodára és a Palatinusra

Hajós Alfréd elkötelezetten támogatta a Nemzeti Stadion építésének ideáját, és maga is számos stadiontervet készített az évtizedek során. Az elsőt 1913-ban Villányi Jánossal közösen alkotta meg a régi lóversenytér telkére, amely a mai Dózsa György út, Thököly út, és Stefánia út közötti területre tervezett. A következő munkáját 1919-ben alkotta meg, amely görög és magyaros elemeket ötvözött, s helyszínként arra Margitszigetre szánta, amelyet 1919. március 28-án nyitottak meg ingyenesen a főváros lakossága előtt. Az 1930-as évekre a stadionépítés ügye heves vitákat váltott ki az építésztársadalmon belül, amely végül három elismert építész, Borbíró Virgil, Hajós Alfréd, és Maróti Géza tervcsatájában teljesedett ki. Az 1930-as évek második felében egyre radikalizálódó politikai élet őt sem hagyta hidegen. Sportsikereinek köszönhetően a zsidótörvények hatálya alól kezdetben mentességet élvezett, de a nyilasuralom idején már bujkálnia kellett. A szintén olimpiai bajnok Halassy Olivérrel közösen zsidó sportolókat igyekezett bújtatni.

Hajós Alfréd családja körében, előtte az olimpiai szalagjaival

Budapest ostroma után több középület, például a Vajdahunyad várának és a Tőzsdepalotának a helyreállítási munkáit vezette. A Nemzeti Stadion kérdése azonban továbbra sem hagyta nyugodni. 1946 februárjától újra a régi lóversenytérre összpontosított, és számos tervet dolgozott ki az Istvánmezei út, a mai Stefánia út és a Dózsa György út által határolt területre. A Centrális Stadion munkacímre hallgató létesítmény tervezésére a főépítészi megbízást végül mégsem ő, hanem Dávid Károly kapta. Dávid munkáját a tervek elkészítésében Juhász Jenő és Kiss Ferenc, míg a statikai tervezés terén Gilyén Jenő segítette. A korábbi stadionkoncepciók áttanulmányozása után a döntnökök a Hajós által is kiszemelt régi Lóversenytér mellett tették le a voksukat. Az építkezés 1948-ban kezdődött, és időnként lelkes önkéntesek, köztük az Aranycsapat tagjai is bekapcsolódtak a munkába. A megnyitó ünnepséget 1953. augusztus 20-án tartották, Avery Brundage, a NOB elnökének a jelenlétében. A megnyitón díszvendégként Hajós Alfréd is részt vett, aki számára ez egyszerre volt egy álom beteljesülése és keserű csalódás, mert élete munkájaként tekintett a Nemzeti Stadion megtervezésére, ennek ellenére még szakértőnek sem kérték fel a megvalósuló projekthez. Két évvel a stadion megnyitása után távozott az élők sorából.

Hajós Alfréd élete utolsó éveiben is aktívan dolgozott

1967-ben egykori lakásában (Báthory utca 5.) kezdte meg működését a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, akkor még Testnevelési és Sportmúzeum néven.

Iváncsó Ádám