Munkatársaink 2023. december 8-án részt vettek a Fiatal Sporttudósok XI. Országos Kongresszusán, amely a Magyar Sporttudományi Társaság szervezésében, a Magyar Sport Házában volt megtartva. Munkatársaink a IV. szekcióban mutatták be e-posztereiket. Az alábbiakban a kongresszuson elhangzott előadások absztraktjait és e-posztereit közöljük.

Kormány Ákos:

A munkásolimpiák világa

Bevezetés

A 19. század végén meginduló olimpiai mozgalom a 20. század elejére új irányzattal bővült. A nemzetközi munkásmozgalom vezetői, gondolkodói számos pontban kritizálták, kerültek összetűzésbe vagy tartották elfogadhatatlannak a polgári olimpia eszmeiségét és az általa akkor képviselt értékeket. Úgy vélték, hogy az olimpiákon a magasabb társadalmi osztályhoz tartozók felülreprezentáltak, kötelékében pedig egyaránt felbukkan a rasszizmus, a szexizmus és az antiszemitizmus is. Ezen okokból kifolyólag nem hittek abban, hogy az olimpia ebben a formájában képes embereket és népeket egyesíteni, ahogyan abban sem, hogy az antik világ, sport szépségéről vallott elveit sikerült volna a gyakorlatba átültetni. Helyette inkább a nemzetek közötti háborúzás egy szelídebb válfajaként működött. Ezért a nemzetközi munkás sportszövetség elhatározta egy új olimpiai sorozat elindítását, amelyre azonban az első világháború kitörése miatt csak az 1920-as években kerülhetett sor.

Anyag és módszerek

Kutatásaimhoz felhasználtam a munkásolimpiával kapcsolatban fellelhető levéltári iratanyagokat, illetve visszaemlékezéseket. Ezen kívül fontos forráscsoportot jelentett a korabeli sajtó folyóiratai, különös tekintettel Népszavára. Továbbá vizsgáltam forrásértékű kiadványokat, egykorú fényképeket és a nemzetközi szakirodalom már feltárt eredményeire is támaszkodom.

Eredmények

Az első világháborút követően megrendezett munkásolimpiák azonban elhelyezhetők egy nemzetközi keretrendszerben is, ahol a diplomácia, az érdekek és világnézetek ugyanúgy fontos szerephez jutottak és meg is osztották azt. Ennélfogva a két világháború között rendeztek hivatalos, nem hivatalos munkásolimpiákat és spartakiádokat is. Jelen előadás homlokterébe viszont elsősorban a hivatalos munkásolimpiák állnak, amelyből összesen hatot – 3 nyárit és 3 télit – rendeztek meg. A magyar sportolók viszont mindössze két téli és egy nyári játékon vehettek részt.

A munkásolimpiák világához szervesen hozzátartozott, hogy a polgári rokonrendezvénnyel ellentétben sokkal kevésbé szóltak a sportokról vagy az egyéni sportolókról. A fókuszt minden esetben egy világnézet társadalmi megjelenítése kapta. Ebből kifolyólag az ilyen olimpiákat a versenyek mellett egy komplett programsorozat tette teljessé. A kötelező bevonulás, megnyitó- és záróünnepségek adta keretek mellett az olimpia ideje alatt voltak például fáklyás felvonulások, kiállítások, demokrácia melletti demonstrációk, gyermek előadások/műsorok, dal- illetve hangversenyek is.

Következtetések

A sajátos elvek mentén és különleges légkörben lebonyolított munkásolimpiák azonban nem minden esetben tudták tartani magukat az előzetesen kitűzött célokhoz, sikerük mégis töretlen volt. Talán éppen ennek a kettősségnek köszönhető, hogy jellegükről a mai napig nem született konszenzus. Ezek az események tulajdonképpen ellenolimpiának vagy reformolimpiának tekinthetőek-e? Továbbá az is érdekes kérdés, hogy a második világháborút követően a keleti blokk miért nem ápolta ennek a sportrendezvénynek a hagyományát.

László Laura:

Egy elfeledett olimpiai bajnok – Faragó Pál sakkfeladványszerzőről

Bevezetés

Az előadás Románia első olimpiai bajnokáról, a magyar születésű Faragó Pál sakkfeladványszerző nagymesterről (1886–1970) szól, s főként Faragó magyarországi sikereire, magyar sakkpublicisztikai tevékenysége és rovatvezetői munkásságára fókuszál, kísérletet téve a téma felfrissítésére, áttekintésére, s a világraszóló eredményeinek magyar vonatkozásainak kiemelésével. Teszi mindezt azért, mert Faragó napjainkban igen kevés figyelmet kap, s főként magyar viszonylatban mondhatók gyérnek a rá utaló hivatkozások. Ez sok tényezőre vezethető vissza: a sakksportág kevésbé jól reprezentált hazánkban; a feladványszerzés mint zsáner a sakksporton belül is periférikusnak számít; illetve hogy Faragó nem magyar, hanem román színekben lett olimpiai bajnok 1936-ban, valamint olimpiai bronzérmes 1952-ben. A feladványszerző olimpiák emellett rendszerint nem különálló eseményként, hanem egy klasszikus sakkolimpia kísérőrendezvényeként valósultak meg, nélkülözve a rendszerességet, valamint a műfajban az olimpián túl is számos rangos nemzetközi megmérettetés létezik, elhomályosítva némileg az olimpia presztízsét.

Anyag és módszerek

Néhány válogatott szakirodalom: Bottlik Iván: „Tanulmányszerzésünk kiemelkedő alakja, Faragó Pál (1886-1970)”; Magyar Sakkélet 1954/3, 1986/4; Magyar Sakkvilág, 1936/12, 1949/7, 2013/2; Négyesi György–Honfi György: Magyar sakk-feladványszerzők antológiája; Döry Jenő–Nádasi Tamás: A magyar sakk arcképcsarnoka. 100 éves a Magyar Sakkszövetség 1921–2021; Mitkovics János: Magyar sakkszerzők – Arcképek és művek. Módszer: fókuszba állított témára vonatkozó passzusok ismertetése és elemzése.

Eredmények és következtetések

Az előadás felhívja a figyelmet Faragó munkásságára és a recepció kitágításának szükségességére, hogy az olimpiai bajnok méltó helyet kapjon a honi sporttörténeti emlékezetben, és a magyar sakk-kultúra meghatározó fejezetei között. Jogosnak látszik ez az igény attól függetlenül is, hogy más nemzet színeit képviselte az ominózus világversenyeken – hiszen itthonról indulva, magyar sakk- és tudósképzést magába szívva ekkor is a magyar kultúra és a magyar sakkozás hagyományait reprezentálta, s vitte tovább nemzetünk hasonló dicsőségére. Az előadás megvilágítja, hogy Faragó szakmai érdemeinek teljes körű feltárása monográfiák és elemzések sorát kívánja meg. Faragó életútjának főbb állomásainak bemutatása után olimpiai sikereit és magyar nyelvű publicisztikai tevékenységét fejti ki.

Nagy Gergely:

Az üvöltő húszasok. A honi labdarúgás kivándorlása az Egyesült Államokba az első világháború utáni évtizedben

Bevezetés

A nagy háború a kultúra és a technikai fejlődés területén is éreztette a hatását, ugyanis a harcok emberek millióinak keserűséget okozó találmányok – mint a cipzár, az élelmiszer tartósítása vagy a szögesdrót – a mindennapi élet részévé váltak, míg a mozgókép megjelenése, a repülés és hajózás forradalma, a tömegsportok elterjedése, a zenei élet és a divat átalakulása a szabadiős életet formálta át. A világtörténelem számtalan társadalmi változása során azonban először történt olyan, hogy azt nem Európa, hanem az Egyesült Államok diktálta. Az első világégés utáni évtized kulturális forradalmát a történetírás „Roaring Twenties-nek” (őrült húszasok), „années folles”-nek (örült évek) vagy „Goldene Zwanziger Jahré”-nak (arany húszas évek) ami első sorban az amerikai nemzet sajátosságának tartanak, de a tömegsport népszerűségében, azon belül is a labdarúgásban ez a jelenség fordított utat járt be. A közhiedelemmel ellentétben, a labdarúgó sport az Egyesült Államokban is gyökeret vert, és az 1920-as évtizedben, az ide érkező bevándorló, főleg budapesti magyarok segítségével nagy népszerűségnek örvendett. A labdarúgás napjainkban az USA-ban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, de nem egy modern folyamat kezdetét láthatjuk, hanem a tengerentúli labdarúgósport fejlődésének újabb lépcsőjét, amelynek első aranykora az 1920-as évtizedekben felfutó amerikai „futball őrület” volt.

Anyag és módszerek

Az 1920-as évtized amerikai sporttörténetéről szóló digitális forráskiadványok és visszaemlékezések.

Eredmények

A magyar és első sorban budapesti labdarúgó szakemberek milyen hatást gyakoroltak az első világháború utáni Egyesült Államok első „futball aranykorára”.

Következtetések

A nagy háború utáni évtized magyar kivándorlói kulcsfontosságú szerepet játszottak a tengerentúli labdarúgás napjainkig tartó fejlődésében.