Rovatunk augusztusi alkalmával egy közel 100 éves programfüzetet mutatunk be, amely egy hajdani nemzetközi vándordíjas atlétikai emlékversenyre készült. Az eseményt a Ferencvárosi Torna Club atlétika-szakosztálya szervezte, amely a club alapítóelnökéről, dr. Springer Ferencről nevezte el az évenként megrendezett tornát.

Ki is volt dr. Springer Ferenc? 1863. október 15-én, Budapesten látta meg a napvilágot egy német származású család gyermekeként. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd a jogi tanulmányait követően ügyvédi pályára lépett. Az 1890-es évek elejétől aktív politikai szerepet vállalt a Függetlenségi és 48-as Párt tagjaként. Munkája és közéleti tevékenysége miatt a IX. kerület ismert és elismert alakja volt, így nem volt meglepő, amikor 1899. április 15-én a megalakuló Ferencvárosi Torna Club első elnökének választották. A következő kicsit több, mint két évtizedben a magyar sportélet egyik legjelentősebb vezetőjévé vált. Aktívan közreműködött a Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-es létrejöttében, valamint az Üllői úton 1911-ben átadott falelátós Fradi-pálya felépülésében. Elnöksége alatt a ferencvárosi labdarúgók 8 magyar bajnokságot, 1 Magyar Kupát és 1 Challenge Cup-ot nyertek, mely utóbbi sorozat az Osztrák-Magyar Monarchia labdarúgókupája volt. 1920. október 29-én bekövetkezett halála után nagy űrt hagyott maga mögött a magyar sportéletben.

A Ferencvárosi Torna Club első elnöke: dr. Springer Ferenc

Springer Ferenc jelentőségét jól mutatja, hogy a Ferencvárosi Torna Club azóta is ápolja az egykori elnök emlékét. Már a halálát követő évben, 1921 augusztusában megrendezték a Springer Ferenc nemzetközi vándordíjas atlétikai viadalt, amelynek helyszíne az FTC Üllői úti sporttelepe volt. A versenyen a klasszikus atlétikai számok mellett egy összesített csapatrangsort is vezettek, ahol a dobogós helyezésekért kapott pontok után a legeredményesebb egyesület egy évre hazavihetett egy impozáns, ezüstből készült vándorserleget. A házigazda zöld-fehérek atlétái mellett a hazai mezőny legjobb klubjai: a MAC, az MTK és a BBTE rendszeres résztvevők voltak, emellett pedig német, osztrák és cseh versenyzők is gyakori vendégnek számítottak.

Az első három kiírás alkalmával a házigazda FTC uralta a mezőnyt, 1924-től pedig egy MAC–FTC párharc alakult ki, amelynek során a két klub felváltva nyerte az egyes évek összesített csapatversenyét: 1924-ben MAC, 1925-ben FTC, 1926-ban ismét MAC siker született. Az 1927-es tornát kétnaposra tervezték, amelyen külön versenyszámokban indultak a junior, valamint az I. és II. osztályú felnőtt atléták. Az esemény rangját az is emelte, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség ezt az alkalmat tekintette a közelgő Budapest–Párizs atlétikaiverseny válogatójának. Vagyis, aki ezen a tornán a saját kategóriájában győzelmet aratott, azt meghívták a főváros legjobbjait tömörítő keretbe. Ez az eredménykényszer ösztönzőleg hatott egyes indulókra, így Papp Györgyre, az FTC atlétájára, aki az 5000 méteres síkfutás számában új országos csúcsot állított fel.

A versenyen tehetséges fiatal sportolókon kívül rutinos, olimpiát megjárt indulókat is találunk. Egyikük Muskát László az MTK atlétája, aki az 1924-es párizsi nyári játékokon a 4×100 méteres váltó tagjaként a pontszerző 4. helyen zárt. A Springer Ferenc emlékversenyen a 110 méteres gátfutás számában ért elsőként célba. Muskát László pályafutása befejezése után a vendéglátóiparban találta meg a számítását. Ő volt az EMKE Kávéház utolsó tulajdonosa.

Az indulók között volt a klasszikus all-round sportemberek egyik utolsó klasszisa, Szepes Béla is. A kiváló gerelyhajító már ekkor is olimpikonnak számított, igaz 1927-ben még nem a nyári játékoknak köszönhetően, hanem az 1924-ben Chamonix-ban rendezett első téli olimpia révén, ahol a 18 kilométeres sífutás és az északi összetett síelés számában indult. Szepes Béla a sportolói tehetségét leginkább az atlétikában tudta kamatoztatni. 1925-től kezdve zsinórban hétszer nyerte meg a magyar bajnokság gerelyhajítás számát, majd az 1928-as amszterdami olimpián ugyanebben a számban ezüstérmesként végzett. Civil foglalkozását tekintve újságíró és sportkarikatúrista volt, aki ezen a területen is maradandót alkotott. 1965-től kipróbálta magát a szobrászként is, több sporttárgyú kisplasztika fűződik a nevéhez.

A Springer Ferenc emlékverseny legeredményesebb versenyzője a cseh Vilém Šindler volt, aki a 800 és az 1500 méteres síkfutás számaiban diadalmaskodott. A közép- és hosszútáv specialista Šindler egy rutinos versenyzőnek számított. 1925-ig a Sparta Prága színeiben atletizált, majd 1926-tól az SK Židenice versenyzője lett. A 800 és az 1500 méteres, valamint a 10 kilométeres síkfutás többszörös csehszlovák bajnoka volt, 800 méteren többször ő tartotta az országos csúcsot, emellett részt vett az 1924-es és az 1928-as olimpián. Sportpályafutása utolsó éveiben az SK Moravská Slavia Brno versenyzője volt, majd 1932-ben végleg felhagyott az atlétikával.