Hónap műtárgya rovatunk áprilisi cikkében egy igazi ritkaságot mutatunk be, amely a hazai motorsport emlékét őrzi.

A 19. század második felében lezajló „második ipari forradalom” a gazdasági világ mellett a társadalmi életre is nagy hatást gyakorolt, így az emberek mindennapjaiban is radikális változásokat hozott. Az európai- és amerikai kontinensen a sportolás és a testmozgás „reneszánszát” élte, de az olyan klasszikus, már ókorban is ismert mozgásformák, mint a birkózás, futás és a csapatsportok elterjedése mellett olyan új sportágak is létrejöttek, amelyeket az akkori technikai vívmányok hívtak életre.

A 19-20. század fordulójának egyik legjelentősebb találmánya a belső égésű motorok megjelenése és elterjedése volt. Az automobilok, motorkerékpárok és repülők megjelenésével párhuzamosan a „motorsportok” is megjelentek. A motorsportokat azért írtuk idézőjellel, mert a kortárs nyelvezetben ez még gyűjtőfogalomnak számított és nemcsak a motorkerékpárok, hanem minden motorral működő szerkezet sportjait fedte. A szakágak a 20. század elején kezdtek szétválni és a motor(kerékpár)sport képviselői 1904-ben saját nemzetközi szervezetett alakítottak, Nemzetközi Motor Szövetség néven.

Az 1900-as párizsi olimpián már rendeztek autó- és motorversenyeket

Hazánkban már 1900-ban rendeztek olyan versenyt, ahol gépjárművek is feltűntek. Magyarországon ekkoriban a kerékpársport hatalmas népszerűségnek örvendett, a fővárosi millenáris Velodrom mellett közel húsz hasonló vidéki sportkomplexumot húztak fel. A velodromok látogatói körében a labdarúgás mellett a kerékpár versenyek számított a legnépszerűbbnek. Nem meglepő tehát, hogy a hazai motorsportok a kerékpározásból „nőtték ki” magukat. Három kerekű motorosok már a 19. század végén is indultak kerékpáros versenyeken, majd elkezdték megszervezni a saját szövetségeiket és versenyeiket. Az elsők az automobilosok voltak, hosszú szervezés után 1900. novemberében szövetséget alapítottak, egy évvel később június 16 és 23-a között egy kiállítással egybekötött versenyt is megtartottak. 1904-ben megtartották az első „léghajó üldözéses” versenyt is, ennek lényege az volt, hogy az autósoknak egy adott pontról felszálló léghajót kellett utolérni, és a leszállás helyére elsőként beérkezni.

Dedics Ferenc (a kép jobb szélén) és barátai motoros kiránduláson, 1907.

A sorból a motorkerékpárosok rajongói sem maradhattak ki. 1906-ban Král Sándor, Beszédes Jenő, Ruttner Kálmán, Légárdy Ottó és Hódossy Jenő megalapították a Magyar Motorkerékpározók Egyesületét, első versenyüket a 102 kilométeres Budapest–Dunakeszi–Vác–Acsa–Aszód–Gödöllő–Cinkota–Budapest útvonalon tartották meg. Az első világháborúig számos versenyt szerveztek, köztük egy 1907-ben a János-hegyre tervezett hegyi futamot, de erre végül csak az 1920-as évtizedben került sor. A hazai motorsportok iránti növekvő népszerűséget az első világháború sem tudta megakasztani. Hazánkban nem volt jelen motorgyártás, de az Egyesült Államokból és Franciaországból behozott járművekre a magyar kormányzat kereskedelmi szerződésekkel teremtett kedvező feltételeket. A két világháború közti időszakban „gomba szám szaporodtak” a fővárosi és vidéki versenyek, külön-külön, együttesen vagy más korabeli népszerű sportokkal együtt. A fővárosban a „legkedveltebb” verseny helyszín a Svábhegy volt – amely az 1930-as EB egyik helyszíne is volt – de angol mintára megrendezték az első hosszútáv versenyeket is.

A Magyar Tourist Trophy startja 1925-ben

A második világháború után hatalomra kerülő kommunista kormányzat a hazai sportéletet teljesen átalakította. A munkás-kommunista ideológiát valló hatalom a tömegsportra a társadalmi élet- és gondolkodás fontos alakítójaként tekintett, éppen ezért számos egyesület vagy sportág esett áldozatul a felülről irányított átalakításoknak. A háborús károk és a hiánygazdaság ellenére a hatalom döntése alapján a motorsportot tömegsporttá kívánták alakítani, míg az autósportokat „parkoló pályára” helyezték. Az egyesületek motor szakosztályaiknak igazolt versenyző száma, valamint a motorkerékpárok száma is folyamatosan növekedett. Hazai és nemzetközi versenyeket is folyamatosan tartottak, ezek egyikéről mutatunk be egy korabeli plakettet.

(Az FTC 1949-ben rendezett motoros versenyének tiszteletdíja

A plakett a Ferencvárosi Torna Club 1949-es motorversenyének tiszteletdíja.  A IX. kerületi klub autó- és motoros szakosztálya az 1930-as harmincas években szerveződött meg. Bár a szakosztály az 1940-es évtizedben anyagi gondokkal küszködött, a háború után az FTC motorosai három magyar bajnoki címet szereztek. Az elsőt még 1946-ban Horváth I Károly, aki a kerékpárosok szentélyében, a Millenárison nyerte meg a kismotorosok országos bajnokságát, aztán 1948-ban Gutschy Károly a salakmotorosok 500 ccm-es géposztályában, végül pedig 1949-ben Gody László a túrabajnokság oldalkocsis motorkerékpáros számában lett első, ahol az utasa Gabrosek Lajos volt.

Az FTC 1949-ben a városligeti kiskörben több mint harmincötezer néző előtt rendezte meg nemzetközi motorversenyét is. Plakettünk, amelyet múzeumunk éremtári gyűjteménye őriz, a Ferencvárosi Torna Klub a versenynek a tiszteletdíja. Téglalap alakú márvány plakett, amelyen egy motorozó alakot ábrázoló kis szobor látható. Felül fémből zöld-fehér zászló és „FTC” felirat, valamint vaskerék. Alul fémtáblán felirat: „F.T.C. TISZTELETDÍJA 1949.” A plakett alapját márványból a szobrot alumíniumból öntötték, magassága 15 cm, hossza 13 cm.

Az FTC 1949-ben rendezett motoros versenyének tiszteletdíja

Nagy Gergely