A májusi „A hónap műtárgya” rovatunkban ezúttal a margitszigeti úszóéletbe és a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda történetébe pillantunk bele. Ehhez pedig az uszoda tervezőjének és későbbi névadójának látványtervét hívjuk segítségül.

A Margitsziget és az úszás kapcsolatának egyik legrégebbi emléke az 1839. évi úszókirándulás, amit a Pesten tartózkodó Henrik bordeauxi herceg és Lewis herceg kezdeményezett. Csónakjaikkal alig érték el a sziget partjait, máris a Dunába vetették magukat és leúsztak rajta egészen a Pesti uszodáig. A következő évektől fogva Pest-Budán nagy divatja lett a kiúszásnak, ami a Margitszigettől a Csepel-szigetig való leúszást jelentette. Ennek volt a nehezített változata a Vác és a Margitsziget közötti táv megtétele, amelyre először 1881. június 10-én került sor. A győztes Emanuel Bachmeyer 6 óra 20 perc alatt ért célba. Ezek a távok a 19. század második felére némileg csökkentek, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Margitszigeti kis nyúlványától valamelyik Duna-uszodáig tartottak. Az ilyen és ehhez hasonló dunai úszások kezdetben az arisztokrácia elfoglaltsága volt, majd egyre fokozatosabban kapcsolódott be a polgári középosztály is.

A fiatal és az idős Hajós Alfréd – az 1896-os első olimpián két aranyérmet szerzett úszásban, köztük Magyarország első olimpiai aranyérmét is. Civilként építészként dolgozott. Pályakezdőként Alpár Ignác és Lechner Ödön tervezőirodájában vállalt munkát. Első önálló stadiontervét 1913-ban készítette el, 1924-ben pedig Lauber Dezsővel közösen alkotott uszodatervükkel a párizsi szellemi olimpia építészet kategóriájában ezüstérmet nyert.

A szervezett úszást a Magyar Atlétikai Club (MAC) hozta el a szigetre, akik már 1882-től kezdve rendszeresen rendeztek itt úszóversenyeket. Ezek során a Margitsziget hol a táv kezdő, hol a végpontjaként szerepelt. Azzal pedig, hogy 1894 szeptemberében a Magyar Úszó Egyesület (MUE) első komolyabb nyilvános bemutatkozása alkalmára rendezett nemzetközi versenyre is a Margitsziget partjai mentén került sor, a sziget lényegében a magyar úszósport egyik bölcsőjévé is vált. 1895 szeptemberében szintén itt, a Margitsziget baloldali ágában folyt le az első (nem hivatalos) magyar úszóbajnokság. A 2000m-es távot Deutsch Gyula teljesítette a leggyorsabban, de ezen a megmérettetésen indult a későbbi kétszeres olimpiai bajnok Hajós Alfréd is.

Az egyik Duna-uszoda, háttérben a Margitszigettel

A 19. század végére a 20. század elejére megjelenő és elszaporodó Duna-uszodák miatt a szabad vízi úszás szinte teljesen megszűnt. Ezt a folyamatot a társadalom és egyben a sport polgárosodása csak tovább indukálta. Ebben az időszakban a Margitszigethez legközelebb eső ilyen létesítmény a budai Margit uszoda volt, amely közvetlenül a Margit híd lábánál volt található. Azonban az uszodát nem sokkal később elköltöztették. 1912-ben pedig már a Lánchíd lábánál lebegett a Duna felszínén.

Az 1920-as évekre az úszás komoly magyar sikersportággá vált, és mellé a Komjádi Béla vezette vízilabda is felnőtt. A magyar vizes sportok további fejlődése szempontjából pedig az évtized végére létszükségletté vált egy téli edzésre alkalmas fedett sportuszoda megépítése. A közvélemény ezt a kezdeményezést olyannyira támogatta, hogy a kirobbanó gazdasági világválság ellenére a kormányzat kiemelt figyelmet fordított a projektre. 1929 legelején még arról szóltak a tervek, hogy az uszoda a Gellért fürdő mögött kaphat helyett, csakhogy se a telek fekvését, se a méretét nem tartották megfelelőnek és a jövőbeni fűtés kérdése is komoly problémának tűnt. Így az ötlet néhány hónap alatt lekerült a napirendről. Helyette következő helyszínekként a Lukács- és a Császár-fürdő környéke merült fel, mielőtt áprilisban végleges döntés nem született a Margitszigetről.

Az uszoda tervének nagy pártolója Klebelsberg Kuno, vallás és közoktatásügyi miniszter volt, így nem meglepő módon a projekt finanszírozását nagyobb részben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Székesfőváros (1-1 millió pengővel) vállalta magára, míg kisebb részben a Szent Margit Gyógyfürdő Rt. A pályázati tervek elkészítésére és magára az építkezésre is rendkívül rövid határidő állt rendelkezésre, ráadásul az erre a célra fordítható keretösszeg is igen karcsú volt. A tervpályázatot végül Hajós Alfréd nyerte meg, amit 1929 szeptemberében jelentettek be. Az övé volt az egyetlen olyan pályázat, amely minden tekintetben megfelelt a támasztott elvárásoknak. A rövid határidő betartását csak segítette, hogy Hajós az 1924-es és az 1928-as szellemi olimpiákra készített uszodatervei miatt már korábban behatóbban foglalkozott a témával.

A Nemzeti Sportuszoda építése

Klebelsberg Kuno 1930. március 17-én tette meg az első ünnepélyes kapavágást. A kivitelezést a Stabil Részvénytársaság kapta meg, a munkálatokat Sorg Antal irányította, míg a statikus terveket Gergely Jenő készítette. Az építkezésen éjjel-nappal több száz munkás dolgozott, hogy a decemberi nyitásra minden elkészüljön. Átadásakor, mind befogadóképessége (kb. 3000 fő), mint alapterület (2200nm) szempontjából Európa akkori legnagyobb fedett uszodája lett, amelynek tribünös kialakítása is kuriózumnak számított. Formái és technológiai megoldásai később Európa számos újonnan épült uszodájához szolgált mintaként. Két medencéje és három ugrótornya a lehetséges árvízveszély miatt az első emeleten kapott helyet. Úszóvizét kezdetben a margitszigeti termálforrásból és a Duna hideg vizének keverékéből biztosították. Az azóta műemlékké vált épület váza klinkertéglával borított vasbeton, tetőszerkezetét öt darab, 31 méter fesztávú, ellipszis ívű szintén vasbeton gerenda tartja, külső modern megjelenését antik elemek színesítik. Az átadóünnepségen Klebelsberg mellett megjelent Sipőcz József, Budapest főpolgármestere és Horthy Miklós kormányzó is, aki Hajós Alfrédnak munkája elismeréséül kormányfőtanácsosi címet adományozott.

Az uszoda működése első években anyagilag is kifizetődő volt. 1933-as beszámoló szerint szűk két év alatt 115 versenyt rendeztek benne, és közben negyedmillió pengő tiszta jövedelmet termelt. Ez az anyagi biztonság is hozzájárult ahhoz, hogy az első bővítésére már 1937-ben sor kerülhetett. Ehhez a terveket Csonka Ferenc építész és Csonka Pál statikus biztosították. A kivitelezést ismét Sorg Antalra bízták, amely során az uszoda egy szabadtéri versenymedencével és egy műugrómedencével, illetve a hozzá tartozó műugrótoronnyal bővült. A külső terület új tribünjei egyszerre akár 5000 néző befogadására is alkalmasak voltak.

• Balra: Nemzeti Sportuszoda a megépülése után
• Jobbra: 1942-es magyar-olasz női úszóverseny az uszodában

A megnyitó utáni első nagy megmérettetést az 1932-es los angelesi olimpia jelentette. 1931. május 12-én a Magyar Úszó Szövetség (MUSZ) már itt rendezte meg első olimpiai előkészítő versenyét. Az indulók közül Bárány István és Tóth Ilonka érte el a legfigyelemreméltóbb eredményeket. Előbbi száz méteren új magyar és Európa csúcsot úszott, míg utóbbi 300 méteren 7,8 másodperccel javította meg az országos rekordot. Rajtuk kívül az „A” vízilabda válogatott is veretlenül zárta a mini-tornát. Ugyan mikor a Sportuszoda építése napirendre került, még Bárány Ferenc volt az ország elsőszámú úszója, a létesítmény működésének első évtizedének legnagyobb sztárja mégis Csik Ferenc és az első aranykorát élő vízilabda válogatott lett. Csik egy 1933-as úszóversenyen tűnt fel a Margitszigeten. 100 méter gyorson alig lépte túl az egy perces időt. Két évvel később, a szigetre érkező amerikai világrekordert, Peter Ficket győzte le egy nemzetközi úszóverseny alkalmával. Sikerei már a berlini aranyat is előrevetítették. Az 1937-es évet követő esztendők a Sportuszoda és az úszás kapcsolatának egyik fénykorának tekinthető. Ekkoriban csaknem hét magyar úszóbajnokságot rendeztek, amelyeknek legnagyobb sztárjai Csik Ferenc, Gróf Ödön, Lengyel Árpád és Ács Ilona voltak.

Csik Ferenc, a Sportuszoda első nagy felfedezettje

A második világháború a margitszigeti úszóéletben is új fejezetet nyitott. A megrongálódott épület renoválása már 1945-re befejeződött. Az uszodát ekkor gróf Teleki Géza kultuszminiszter vette át, és úszóversenyekkel, illetve vízilabda mérkőzésekkel nyitották meg. A háborút követő korszak egyik jellemző vonása volt a női úszók előretörése. Az őrségváltásnak mintegy előszelének tekinthető az, hogy ezen az átadón Székely Éva 100m-es mellúszásban világrekordot ért el.  A csúcspontja pedig minden idők legsikeresebb magyar olimpiája, az 1952-es helsinki játékok voltak. Az úszás lett a legeredményesebb sportág 50 megszerzett ponttal, és ezek közül mindegyik női versenyszámban született. Aranyérmet nyert Gyenge Valéria, Székely Éva, Szőke Katalin és a 400×100-as női gyors váltó is, amit további két ezüst és egy bronz követett.

AZ 1958-as margitszigeti EB plakátja

A nagyobb világesemények megrendezése is az 1950-es évektől vette kezdetét. Először az öttusa VB-re került sor 1954-ben. Úszásban a legjobb eredményt Tasnády Károly érte el, aki harmadikként ért célba. Őt követte a hatodik helyen Szondy István és a tizenhetediken Benedek Gábor. A következő nagy versenyt az 1958-as úszó, műugró és vízilabda Európa bajnokság jelentette, aminek a Nemzeti sportuszoda adhatott otthont. Erre az EB-re a létesítményt Hajnádi György tervei szerint készítették fel, amely korszerűsítés magába foglalt egy új gyakorlómedencét is. 3 méteres férfi ugródeszkában Újvári László lett az aranyérmes, míg toronyugrásban Márton Jenő szerzett bronzérmet. Úszásban a világklasszis Ian Black és Katona József küzdelmét előzte meg a legnagyobb várakozás, végül 1500 méteres gyorsúszásban a brit győzedelmeskedett, míg Katona ezüstérmes lett. Rajtuk kívül jól szerepelt még Dobai Gyula, a 4x100m férfi vegyes váltó és a 4x200m-es férfi gyorsváltó. Az EB után tizenegy év szünet következett, majd ismét egy öttusa világbajnokság. Úszás számban Balczó András az ötödik, Bakó Pál a hatodik, Kelemen Péter pedig a hetedik lett.

Az 1950-es, ’60-as évek fellendülése után a Sportuszoda veszített a jelentőségéből, így közvetve a magyar úszósport súlypontja is máshová helyeződött át. Ezt részben létesítmény egyre kevésbé korszerű jellegének, míg másik részben az egyre szaporodó új modern, fedett uszodák számának növekedésével magyarázható. 1975-től keresztelték át tervezője után Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodának.

A Sportuszoda fedett csarnoka

A következő nagyobb felújításokra, modernizálásokra és bővítésekre a rendszerváltás után (2002, 2006, 2017) került sor. Ezek közül a legfontosabb a 2006-os átadást megelőző munkálatok voltak. A közelgő úszó EB megrendezése tűzte napirendre a sportuszoda újabb bővítését, amely ezúttal Keller Ferenc és Pálfy Sándor tervei szerint egy 50m-es versenymedencével, egy 25x25m-es, ugrótoronnyal ellátott medencével és további lelátókkal bővült. Ugyan az új részek nem különülnek el se fizikailag, se szervezetileg, de a 2004-ben elhunyt legendás magyar úszóedző emléke előtt tisztelegve az uszodának ezen részét Széchy Tamás után nevezték el. Az EB-n hazai oldalról a legeredményesebb férfi versenyző Cseh László lett, aki 200 és 400 m vegyes úszásban is első helyen végzett, míg 200 m háton a második helyen ért célba. A női mezőnyben Kovács Ágnes remekelt a mellúszó számokban elért három bronzérmével. Újabb vizes EB-re viszonylag hamar, már 2010-ben sor került. Ekkor a férfi mezőnyben ismét Cseh László diadalmaskodott két arannyal, de Gyurta Dániel is remekelt a 200m-es mellúszásban szerzett győzelmével. A nőknél a pályája elején tartó Hosszú Katinka tündökölt három megszerzett aranyéremmel. Jelenleg a margitszigeti úszó világesemények története a 2017-es FINA VB-vel zárult.

A Sportuszoda szabadtéri medencéi

Mára a teljes létesítmény-együttes nagyjából 80 ezer négyzetméternyi felületen terül el, összesen nyolc fedett, valamint szabadtéri medencével és a modern szabályozásoknak megfelelő műugró emelvénnyel rendelkezik. Az uszoda megalakulása óta napjainkig a magyar vizes sportok egyik központja. A világesemények mellett számos úszó, vízilabdázó, szinkron- és búvárúszó, műugró, öttusázó és triatlonos itt készült, illetve készül fel a versenyeire. Maga az épület pedig a sportéletben betöltött szerepe mellett egyben a XX. századi magyar építészet egyik meghatározó alkotása is.

Május hónap műtárgya a Sportuszoda belső látványterve. A szignó alapján a képet maga Hajós Alfréd, az uszoda tervezője és későbbi névadója alkotta meg. A csaknem 1 méter hosszú és 65 centiméter széles kép vegyes technikával készült. A tollvonások mellett ceruzával és krétával színezték ki.

Kormány Ákos