A HÓNAP MŰTÁRGYA – JANUÁR

E havi rovatunk kapcsán a régi idők Tátrájának síéletében teszünk rövid barangolást.
A tátrai síélet megalakulásában nagy szerepet játszottak a vasúti fejlesztések, valamint a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE), mely 1873. augusztus 10-én alakult meg Tátrafüreden. Az MKE megalakulása után fellendült az útépítés és a menedékházak építése, melyek egyre nagyobb forgalmat generáltak a térségben. Az MKE megbízásából 1876-ban német nyelvű, majd 1882-ben magyar nyelvű Tátra-kalauzt is kiadtak, 1877-ben pedig négyezer példányban adtak ki Tátra térképet.
Kezdetben a fürdőkultúra és a nyári sportok fejlesztése volt a cél a Tátrai térség infrastruktúrájának kialakításakor. 1906 óta azonban már a téli szezonokra is megnyitották a nyaraló övezeteket, ekkor lendültek fel a téli sportok (bob, skeleton, tobogán, korcsolyázás és lábszán), melyek gyakorlására pályákat létesítettek. A Tátrában dr. Szontagh Miklós, Újtátrafüred alapítója volt az, aki először tartotta a téli szezonban is nyitva létesítményeit vendégei számára.
A tátrai villamos hálózat kiépítése 1911-ben kezdődött meg az Ó-Tátrafüred-Tátralomnic közötti szakasz kiépítésével. Egy évvel később a vonalat meghosszabbították a Csorba-tóig. Az útvonal mellett jellegzetes favázas állomásházakat és váróhelységeket építettek.
1909-ben Lauber Dezső kezdeményezésére bobpályát építettek Tátralomnicon. A hegyen ekkor már rendszeresen rendeztek bob-, ródli- és skeleton versenyeket. Az egyedülálló pálya villamos felvonóval rendelkezett, melynek csúcsán a Gertrud-menedékház szállásolta el a sportolókat. 1910-től 1914-ig minden évben Tátralomnicon rendezték meg a magyar bob bajnokságot.

Tátraszéplak környéke a nagyobb síversenyeknek adott otthont. Itt rendezték meg az első magastátrai nemzetközi síversenyt 1911. február 4-5. között. 1912-ben a Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége (MOTESZ) rendezte a versenyeket, majd egy évvel később a Magyar Sí Szövetség. Az első világháború utáni versenyeket a Kárpátegyesület (1918 után Karpathenverein) rendezte, 1921-től az akkor megalakult Csehszlovákiai Német Síegyletek Szövetségével (HDW). Így egyre bővült a versenyzők köre, a magyar, német, osztrák és szlovák mellett főleg cseh és lengyel síelőkkel.
A legelső versenyen egy 6 km hosszú lesíklópálya várta a versenyzőket, melyet egy évvel később már 9 kilométeresre bővítettek. A pályát évről-évre módosították, 1914-ben például a rajtot is áthelyezték a Sziléziai menedékháztól Tátraszéplakra, a távot 10 kilométeresre növelték, ezúttal már egy 300 méteres emelkedővel. Ez volt az első verseny, ahol a start és a cél ugyanazon a helyen volt. Az első ugrósánc a Vöröspatak árkában épült, közvetlenül Tátraszéplak alatt. Ez a pálya azonban rengeteg kívánnivalót hagyott maga után, így dr. Guhr Mihály Tátraszéplak fölött, a Kis Kereszthalmon építetett egy újabb sáncot 1912-ben. 1912-1923 között az ugróversenyek állandó helyszíne volt a Kereszthalom sánc. 1923-ban dr. Guhr Mihály a Felkai-völgyben építetetett ugrósáncot, mely innentől az ugróversenyek állandó helyszínéül szolgált egy kisebb átépítés után.

Az első világháború miatt a nemzetközi síverseny 3 évig szünetelt, csak 1918-ban rendezhették újra meg. A hóhiány miatt azonban csak „szűkségpályákon” küzdhettek meg a versenyzők. Mégis ehhez az évhez köthető az első staféta verseny (Serényi-emlékverseny) megrendezése, melyet a későbbiekben is rendre kiírtak. Az 1919-es év ismét verseny nélkül maradt, 1920-ban folytatták a nemzetközi megmérettetéseket, melyek a 20-as és 30-as évek népszerű síversenyei voltak. Az utolsó bejegyzéseket a Karpathenverein nemzetközi tátrai versenyéről a Nemzeti Sport hasábjain olvashatjuk 1938. februárjában. Az egyesületet 1945-ben feloszlatták.

E havi hónap műtárgya sorozatunk ezúttal egy apró emléket mutat be a magastátrai nemzetközi síversenyekről. Az 1927-es versenyről egy rézből készített síléc alakú díj gazdagítja a Sportmúzeum gyűjteményét, melyen jól olvasható a rendező Karpathenverein neve mellett a helyezés: sífutás II. osztály második díja. Méretei: 15×0,7 cm. Leltári száma: 2015.169.1.1. Az apró tárgyhoz tartozik egy apró barna papírdoboz, fekete bársony béléssel.

A díjat feltehetően a 3 km-es versenyben nyerte a korabeli kiváló felvidéki síelő, Magyarország örökös síbajnoknője, Eleőd Anikó, aki az 1948-as téli olimpián 38 évesen képviselte Magyarországot. Érdekesség, hogy a tátrai síversenyeken először csak 1918-ban versenyezhettek nők. A körmöcbányai születésű Eleőd Anikó hosszú éveken keresztül állandó indulója volt a tátrai versenyeknek,1937-ben a műlesiklásban aratott főlényes győzelmet.