A hónap műtárgya rovatunk keretein belül ezúttal egy pontosan 115 évvel ezelőtt megrendezett sportesemény, a magyar jégkorongozás illetve a bandy őskora kerül a fókuszba. Ezeken keresztül gyűjteményünk egy olyan darabját mutatjuk most be, amely többek között gróf Bethlen Istvánhoz, Magyarország 1921 és 1931 között hivatalban lévő miniszterelnökéhez is köthető.

A jégkorongozás, mint sportág kifejlődése valójában két egymástól teljesen elszeparált vonalon indult útjára. A ma ismert játék őse a kanadai Quebecben alakult ki, melyet seprűkkel és cipőben játszottak és korong helyett botokat használtak. Azonban hamar rájöttek, hogy ha a botot korongra cserélik, a seprűket ütőkre és a cipők aljára korcsolyát csatolnak, lényegesen felgyorsíthatják a játékot. Korai elnevezései – koronghoki vagy kanadai hoki – innen eredtek. 1890-es évekre a sportág átterjedt az USA-ba is.

Európában a bandy avagy jéglabda jött létre. A játék a 18. századtól kezdve fokozatosan alakult ki az északi országokban, majd innen átterjedt a kontinens egyéb területeire is. A 19. század első felében Angliát hódította meg, míg a másodikban német és holland nyelvterületeken is népszerű sport lett. Érdekes módon Oroszországba, ahol a földrajzi viszonyok igencsak kedvezőek voltak a téli sportok számára, csupán a század legvégén érkezett meg. (Külön érdekesség, hogy ezzel szemben az oroszok saját magukat tartják a jéglabda feltalálóinak. Ezt arra alapozzák, hogy a 18. században létezett náluk egy hasonló játék, amelyet végül más északi országok átvettek és átalakítottak. Így később csak visszatért módosított formájában.) Az Osztrák-Magyar Monarchiába úgyszintén a század második felében kezdték el űzni, a magyar felén pedig legvégén.

Amerikai gyerekek bandyt játszanak – jég nélkül. 19. század közepe

A technikai fejlettség kezdetben a bandynek kedvezett. A kis labdával játszható sporthoz nem feltétlen szükségeltetett jég, hanem az edzéseket vagy akár a mérkőzéseket száraz útburkolaton is meg lehetett tartani. Ehhez képest a jégkorong jó minőségű jégfelületet és lehetőség szerint, minél jobban elhúzódó hideg téli időszakot igényelt. Azonban ahogy Európa-szerte egyre több mesterséges jégpálya jött létre a jégkorong is egyre népszerűbb lett. Végül a kisebb pályán játszott, intenzívebb kanadai hoki világszinten kiszorította a bandyt, amelynek így a nyári és tavaszi változata, a gyeplabda lett népszerűbb.

Magyarországon a bandy elsősorban a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) keretein belül kezdett kibontakozni, de az elhanyagoltabb sportágak közé tartozott. 1903-1904 fordulóján Apponyi Henrik határozta el a „hockey” fellendítését és erre mágnások és főurak 15 főből álló csoportját sikerült összetoboroznia, továbbá megnyernie a BKE vezetőségét, hogy a betonpályát hetente 3-4 alkalommal délutánonként használhassák. E csoport tagjai közé tartozott többek között ifj. Andrássy Gyula, Atzél Elemér, Bethlen István, Wenckheim gróf, Vécsey báró és két Eötvös bárónő. Az első mérkőzésre 1907 februárjában került sor a BKE mágnásai illetve BKE azon tagjai között, akik egyúttal a Magyar Atlétikai Club tagjai is voltak. A két félidős meccset végül a mágnások nyerték 6-4 arányban. Külön érdekesség Aczél Elemérné részvétele volt, aki a mágnások kapuját védte.

Az előző szezon sikere után a BKE 1907 decemberében lázas munkával látott hozzá az új idény előkészületeinek és a sportág fellendítésének újabb szakaszához. A holtszezon alatt a hoki játékosok külön öltözőt kaptak, beszerezték a költségesebb kellékeket és a Vajda-Hunyad vár alatt állandó pályát létesítettek. Új csapatok szervezése mellett stratégiai fontosságú jelentőséggel bírt külföldi csapatokkal való barátságos mérkőzések tető alá hozása. Miközben az is eldöntetett, hogy a magyar színeket a BKE reprezentatív csapata fogja képviselni ezen párharcok alatt. Az első ilyen mérkőzésre 1908. január 26-án vasárnap került sor és a BKE 14-0-s sikert aratott a Wiener Trainig Eis Club felett. A második megmérettetést a Sportovni Club Slaviával jelentette, akikkel szemben a magyar csapat 5-2-es vereséget könyvelhetett el. A tudósítások szerint a prágai alakulat végig technikai fölényben játszott és megérdemelt sikert aratott.

A sorban harmadik mérkőzést 1908. február 9-én, a városligeti tavon játszották, a prágai németek Deutsche Eishockey Gesellschaft elnevezésű egyesülete ellen. A BKE összeállítása a következő volt: Fabricius (kapus), Ságody, Hevessy, gróf Bethlen István, gróf Csáky István, gróf Csáky Béla és Lauber, mint kapitány. A meccset végül a BKE nyerte 3-1 arányban, a két Csáky és Lauber 1-1 góljával. „11 óra 30 perckor kezdődik a mérkőzés. Eleinte igen óvatosan játszik mindkét csapat, a vendégek több goalütéshez jutnak és az első félidő 1:0 végződik a németek javára. Újra kezdés után a magyarok jutnak fölénybe a rossz jégen kifáradt ellenfelek fölött és a három magyar csatár, gr. Csáky B., gr. Csáki J. és Lauber, mindegyike 1-1 szép goalt lő. Második félidő 3:0 a magyarok javára.” (Pesti Hírlap, 1908. február 11.)

 A hónap műtárgyának választott, átlagosan 33 centiméter átmérőjű koszorú ennek a mérkőzésnek állít emléket, mint a prágai német egyesület által Budapestre hozott ajándék. A rajta található felirat a dátumon kívül a Deutsche Eishockey Gesellschaft német nyelvű baráti üdvözletét hirdeti.

A Deutsche Eishockey Gesellschaft egy későbbi, 1914-es vendégjátéka Budapesten

Bethlen István ugyan miniszterelnökként már felhagyott az aktív sporttal, de nem vesztette el érdeklődését a sportág iránt. Figyelme viszont neki is a háború után rohamosan terjedő kanadai típusú hoki, vagyis a jégkorong felé fordult. 1925-ös első hivatalos jégkorong mérkőzés után, 1926-ban készült el Európa első műjégpályája a Városligetben, amelynek jegén már 1929-ben Európa-bajnokságot rendeztek. De még ezelőtt, a Magyar Korcsolyázó Szövetség szervezeti keretein belül megalakult, a Nemzetközi Jégkorong Szövetséghez kapcsolódó magyar jégkorong szövetség is (1927). A magyar jégkorongozás tehát Bethlen miniszterelnöksége alatt bontakozott ki igazán. Azonban még említést kell tennünk fiáról, ifj. gróf Bethlen Istvánról (1904-1982), aki maga is sportoló, válogatott jégkorongozó volt, és négy világbajnokságon képviselte Magyarországot.

A kanadai Kimberley Dynamiters vendégjátéka a magyar válogatott ellen a Városligetben, 1937 (Fortepan / Császy Alice)

Kormány Ákos