A felvidéki sportélet a 19. század utolsó harmadától rohamos fejlődésnek indult és számos izgalmas életpályát termelt ki a sportolók, az edzők, és a sportvezetők között. A hónap műtárgya rovatunk júliusi számában egy 143 évvel ezelőttre datált kultuszminisztériumi megbízólevelet mutatunk be, amely Gisser Gyulának, Nyitra város egykori tornamesterének a munkásságáról tanúskodik. De pontosan ki is volt Ő?

Julius Gisser (magyar forrásokban Gisser Gyula) 1843. április 2-án született Kismartonban (Eisenstadt) egy osztrák-német családba. A bécsújhelyi katonai akadémián szerzett vívó- és tornamesteri képesítést, majd a katonai karrier helyett a pedagógusi pályát választotta.

1866-ban költözött Nyitrára, ahol az 1867/68-as tanévtől kezdve a helyi katolikus gimnázium testgyakorló tanára lett. Torna- és vívásoktatás mellett gyakran szervezett a gyerekeknek játékdélutánok és természetjáró túrákat, igyekezve őket sokoldalúan megismertetni a mozgáskultúrával. Az 1903/04-es tanév végéig oktatott, s pedagógusként generációk sorát nevelte a testmozgás űzésére és szeretetére. Tanítványai közül páran a magyar sportélet meghatározó szereplőjévé váltak. Krencsey Géza a századelő egyik legjobb magyar kardvívója lett, aki a Wesselényi Vívó Club és a MAC színeiben az országos bajnokságon egyéniben négyszer bronzérmes (1901, 1902, 1905, 1910), egyszer ezüstérmes (1904), egyszer pedig magyar bajnok (1910) lett. Szintén diákja volt Fischer Mór, aki nem sportolóként, hanem sportvezetőként alkotott maradandót, mint a Törekvés SE és a BVSC elnöke, a Magyar Labdarúgó Szövetség és a FIFA alelnöke.

Gisser Gyula tornatanítói munkássága azonban nemcsak Nyitra városát érintette. A Kultuszminisztériumtól kapott megbízatása révén az 1870-es évek elejétől a néptanítók számára tornászati póttanfolyamokat tartott. Egyes évfolyamonként akár több mint 60-70 főt is kiképzett, akik a Felvidék nyugati felének számos településéről érkeztek. A testnevelés és a sport ügyének terjesztése terén így túlzás nélkül kijelenthető, hogy egy teljes országrészre volt hatással.

Hamar aktív tagjává vált Nyitra közösségi életének. 1868-ban egyik alapítója és művezetője lett a Nyitra megyei Vívó és Torna Egyesületnek. A klub első elnöke Odescalchi Gyula volt, aki az 1848/49-es szabadságharc során a nemzetőrségben főhadnagyként szolgált, majd a forradalom bukását követően Svájcba menekült. Sok sorstársához hasonlóan ő is amnesztiában részesült, így hazatérése után az 1861-es és 1865-ös választásokon a Nyitra-zsámbéki választókerület képviselője lett, majd 1878-tól 1887-ig a nagytapolcsányi választókerület képviselőjeként ült az országgyűlésben. 1896-os haláláig a főrendiház tagja volt. Odescalchi 1882-ben elnöke lett a Nyitrán alapított Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületnek is, amely a magyarosítás elősegítését tűzte ki céljául. Ezen elv mentén működött a Nyitra megyei Vívó és Torna Egyesület is, amelynek az 1871–1872-es évkönyvében az alábbi kijelentés olvasható: „Egyletünk vég törekvéseit képezi a magyar haza javára harczképes polgárságot nevelni. Honleányaink, kik törekvéseinkben támogattak, igazolták, hogy a Magyarország iránti kegyelet és a hazaszeretet náluk mindenkoron áldozatkészségre talál.”

Az egyesület a sporton túl közösségépítő tevékenységekkel is próbálkozott. Táncmulatságokat tartottak, valamint sorsjátékot szerveztek, amelynek a megnyerhető tételei a nyitrai lányok és asszonyok által alkotott kézimunkák és díszművek voltak. A bevételből az egyesület működése mellett egy városi tornacsarnok építését kívánták finanszírozni. A kezdeti lelkesedés után a sport iránti érdeklődés megcsappant, ami az egyesület működésének fokozatos hanyatlásához, majd 1876-ban a működésének felfüggesztéséhez vezetett. A sportélet Magyarországon ekkor még gyerekcipőben járt, különösen vidéken. Gisser Gyula munkássága lényegében olyan szinten úttörőnek számított, hogy a közösség tagjai nem feltétlenül tartották a lépést vele. A Nyitra megyei Vívó és Torna Egyesület közel 10 éves szünet után, 1885-ben éledt újjá. Gisser ekkor már országos szinten is komoly beágyazottsággal bírt a magyar sportéletben, köszönhetően az ekkoriban alakuló sportszervezetekben kifejtett aktivitása, valamint a hazai sportsajtó hajnalán kifejtett szakírói tevékenysége révén. A Nyitra megyei Vívó és Torna Egyesület ennek a kapcsolati hálónak a segítségével hamar integrálódott az ország kiépülőben lévő sporthálózatába.

Gisser Gyula Nyitra sportéletére nemcsak a tornatanítói és művezetői pozícióján keresztül gyakorolt hatást. 1868-ban nyilvános uszodát nyitott, amelyet az évek folyamán fokozatosan fejlesztett. Öltözőket, zuhanyzókat, bérlehető csónakokat, műugró pontot, valamint csúszdát építtetett, 1910-ben külön napozó részt alakított ki, valamint teniszpályát létesített a fürdő mellett. Az úszni nem tudókra is gondolva külön 8×4 méteres, úgynevezett fauszodákat alakított ki. Ezek a vízbe süllyesztett kosarak voltak, amelyekben a látogatók biztonságos körülmények között tanulhatták meg a sportág alapjait. A pénztárnál egy felirat várta az érdeklődőket, amely szerint: „Nyugodt és boldog lesz életed, ha a fürdőt felkeresed”. Míg a fürdőn belül pedig egy másik felirat adott inspirációt a mozgásra: „Nincs szebb és dicsőbb, mint úszni az ár ellen.” A fürdőt nők és férfiak egyaránt használhatták. A korszak erkölcsi normái miatt azonban a csendőrség többször tartott ellenőrzést, hogy a nők fürdőruhája nem rövidebb-e az előírtnál. A fürdő azonban nemcsak a rekreáció terepe volt. Gisser Gyula 1882-ben rendezte meg az első hivatalos úszóversenyt Nyitrán, amely a sportág népszerűsítésében egyre komolyabb eredményeket ért el. Az évek folyamán a versenyszámok bővülése mellett a nők is rajthoz állhattak, majd 1897-ben már külön korosztályos versenyeket is tartottak nők és férfiak számára egyaránt. A fürdő egészen az 1930-as évekig működött, amikor a folyamszabályozás következében fel kellett számolni.

A Gisser-féle fürdőről készített fotó

A nyári időszak fürdőélete után télen sem maradtak sport nélkül a nyitraiak. 1886-ban Gisser Gyula kezdeményezte a városvezetésnél egy korcsolyapálya létesítését a vármegyeháza melletti réten. Az engedélyt megkapta, így az év decemberétől megkezdődhetett a téli sportélet is. A rét elárasztásához szükséges volt a helyi vízimalom molnárainak, Recska Mihálynak és Suchala Jánosnak a közreműködése is, akik a zsilip kezelésével és egy árokrendszer kialakításával a vizet a megfelelő helyre vezették. A városi elit körében gyorsan népszerű lett a sportág, amelynek következtében a következő télen egy rivális pálya is nyílt Boross Marcell erdőfelügyelő révén. Mindkét pálya igyekezett extra szolgáltatásokkal bevonzani a látogatókat. Boross Marcell pályáján kávét szolgáltak fel, míg Gisser Gyula a nyitrai önkéntes tűzoltó egylet zenekarát bérelte fel, hogy játékukkal szórakoztatóbbá tegyék a jégen siklást. Gisser gyakran hozta ki a diákjait is, hogy megtanítsa nekik a sportág alapjait. A szabadidős korcsolyázás mellett fokozatosan megjelent a gyorskorcsolya, a műkorcsolya és a jégkorong is a városban, amelyek első lépései mind Gisser Gyulához köthetők.

Nyitrán a korcsolyasport hamar nagy népszerűségre tett szert

Gisser Gyula 1904-es nyugdíjazása után nyáron a fürdő, télen a korcsolyapálya ügyeivel foglalkozott, emellett hentesüzletet nyitott, amelyet feleségével, Veszely Máriaval üzemeltetett. Házasságukból 24 gyerek született, amelyből 14 érte meg a felnőttkort. Gisser Gyula 1929. október 9-én hunyt el Nyitrán. Helyi szinten máig nagy tiszteletnek örvend, ami annak is köszönhető, hogy egyik dédunokája, a korábban szintén tornatanárként dolgozó Magda Griesbachová a több mint 200 fotóból álló Gisser-hagyatékot a helyi Nyitra-menti Múzeumnak (Ponitrianske múzeum v Nitre) adományozta, amely 2005-ben kiállítást is szentelt Gisser Gyula pályafutásának.

Iváncsó Ádám