Hónap műtárgya-rovatunk e havi írását a 2024-es párizsi olimpia női kézilabda selejtező tornájának alkalmából mutatjuk be. Női csapatunk a nyári olimpiai kvóta megszerzésére, hazai környezetben, Debrecenben, megrendezésre kerülő tornán lesz lehetősége. Az első ellenfél a mai nap folyamán Nagy-Britannia lesz, ami a Főnix Csarnokban rendezett torna nyitó mérkőzése is lesz. A tornán a magyarokon és a briteken kívül Japán és Kamerun szerepel még. Ez alkalmából a 2000-es sydney-i olimpia kézilabdatornájának belépőjegyét választottuk a hónap műtárgyává.

A modern olimpiák történetében hazánk kiemelkedő szerepet foglal el, ugyanis az atletikus sportágak, a vizes számok, vagy a küzdősportok mellett csapat- és labdajátékokban is több alkalommal képviseltette már magát és számos kiemelkedő eredmény ért el. A kézilabda először az 1936-os berlini olimpián kapott helyet a versenyszámok között, igaz ekkor még teljesen más szabályok és pályaméretek alapján játszották, mint napjainkban. Ezután viszont a kézisek sokáig hiányoztak az ötkarikás játékokról és csak, az 1972-es müncheni olimpián került vissza a programba. Ekkor még csak a férfi tornát rendeztek, de négy évvel később Montrealban már női versenyt is lebonyolítottak.

Hazánkban a kézilabda a kezdetektől nagy népszerűségnek örvendett, hiszen a magyar csapatok a világbajnokság indulása óta szinte mindig ott voltak az élmezőnyben, a nő csapat az 1965-ös VB címen kívül is számtalan alkalommal jutott a legjobb négy köze. Az első montreali tornán is bronzérmet szereztek, négy évvel később Moszkvában a negyedik helyen zártak. A rendszerváltás után egy újabb generáció mutatta meg, hogy hazánk kézi sportja továbbra is a világ elit része, és az 1996-os atlantai olimpián bronzérmet szereztek.

A női csapat ezután a 2000-es sydney-i olimpia egyik esélyeseként jutott ki az ötkarikás játékokra. A korábbiakkal ellentétben a női versenyen résztvevő csapatok számát 8-ról 10-re bővítették, de így is csak a sportág szűk elitje képviseltethette magát. Magyarország az egy évvel korábbi világbajnoki 5-ik helyezésével, Norvégia, Franciaország, Ausztria és Románia mögött kvalifikálta magát, ehhez csatlakozott az Európa-bajnok Dánia, a házigazda Ausztrália, illetve a további kontinens bajnokok, mint Brazília, Dél-Korea és Angola. A 2000-es olimpiára kijutott nő kéziseink a modern idők legkiválóbb magyar válogatottjaként tündököltek. A csapatot olyan fiatal és rutinos játékosok alkották, a teljesség igénye nélkül, mint Pálinger Katalin, Balogh Beatrix, Pádár Ildikó, vagy az ebben az évben honosított, eredetileg jugoszláv válogatott, de már jó ideje Magyarországon játszó Bojana Radulović. A posztján, átlövőként, akkoriban legjobb Radulovićról az a hír járta, ha nem jut eszébe az aktuális figura, inkább gyorsan lő egy gólt. Ha tízszer nem jut eszébe, akkor tízet.

Az olimpiai torna rajtján szeptember 17-én Magyarország Angola elleni 42:22-es kiütéssel kezdett, majd két nappal később a világbajnoki ezüstérmes Franciaország következett. A 45. percben még 20:16-ra a gallok vezettek, de nagy hajrával végül a magyarok 23:22-es arányban diadalmaskodtak. Radulović az előbbi mérkőzésen 11, utóbbin 9 gólt dobva lett a mérkőzés legtöbb találatot elérő játékosa. Dél-Korea ellen fordított útra vitt a hullámvasút. Az első 25 percben, 19:12-ig hatalmas lendülettel támadtak a mieink, de szünet előtt négy gyors gólt is kaptunk, (19:16), utána 30 perc alatt még huszonöt, így végül meglepetésre 41:33-as vereséget szenvedtünk, de a mérkőzésen a legtöbb gólt, szám szerint 8-at, így is a Dunaferr szélsője Balogh Beatrix lőtt.

A csapat azonban nem tört meg, a mérkőzés után a szövetségi kapitány Mocsai Lajos is higgadtan nyilatkozva annyit mondott: „ezzel nem törtük fel a további utunkat, csak kicsit megnehezítettük.” Az utolsó csoportmeccs – újabb hektikus küzdelem, 21:21-es döntetlen Romániával – után nem a brazilok, hanem az osztrákok jöttek szembe a negyeddöntőben. Az egyenes kieséses szakaszban már a sérülések is nehezítették a csapat útját, hiszen Nagy Anikó térdszalagszakadása miatt Radulovics egyedül maradt a posztján. A csoportküzdelmek hektikus formája után mindenki abban bízott, hogy az egyenes kieséssel egy új torna veszi a kezdetét. Az Ausztria ellen játszott negyeddöntő azonban hatalmas csatát hozott és a modernkori magyar kézi történet egyik legheroikusabb küzdelmét láthatták a nézők. Kéziseink már az elején 10:4-re elhúztak, és úgy tűnt a nagy öregekből álló ellenfél meg sem tudott moccanni. Aztán az osztrákok magukra találtak és az 56. percben, 21:25-nél megint úgy nézett ki, hogy vége, csak éppen ellentétes előjellel. Ám ekkor egy 4:0-ás hajrával sikerült kiegyelíteni. Csakhogy 25:25-nél, az egyenlítő gólunknál Dzsandzsagava kapus az akkor még új, gyors középkezdés-szabállyal élve a félvonalhoz rohant, és az üresen hagyott hálónkba ívelte a labdát. A bírók ezt a gólt végül érvénytelenítették, így hosszabbítás következhetett, ahol Farkas Andrea utolsó bravúrja meghozta a 28:27-es győzelmet.

Az elődöntőben a világbajnok Norvégia következett, ahol a magyar csapat végig uralva a mérkőzést meggyőző 28:23-as diadalt aratott. 8:3-as rajttal kezdtünk, 16:10-es félidővel vonultunk szünetre, egy olyan csapat ellen, ahol a világ akkori két legjobb kapusa is, Leganger és Tjugum is játszott. A mieink még szünetben is a pályán pörögtek, képtelenek voltak leállni, Pádár Ildikó utóbb el is árulta, miért: „Az osztrákok ellen is jól sikerült az első félidő, de szünetben begörcsöltünk, ezért most úgy döntöttünk, kinn maradunk, mozgunk, a padnál hergeljük egymást.” Mocsai pedig azzal „hergelte” a norvégokat, hogy az olimpia előtt két nappal rendezett edzőmeccsen még rejtegette Radulovicsot, aki az elődöntőben kereken tíz gólt lőtt. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón, a magyar szövetségi kapitány norvég zászlót tartott a kezében, de rögvest meg is okolta, miért: „Az ellenfél vezérszurkolójától kaptam, azokkal a szavakkal, hogy ilyen megérdemelten még senki sem győzte le Norvégiát. Nekem is életem meccse volt, pedig 33 évesen világbajnoki döntőn ültem már a férfi válogatott kispadján. Óriási lehetőség előtt állunk.”

A magyar csapat végül az ezüstérmet szerezte meg, ami hazánk eddigi legjobb olimpiai eredménye a sportágban

Mocsai nem túlzott, hiszen a magyar női kézilabdásaink először jutottak olimpiai döntőbe, ahol a regnáló Európa-bajnok Dánia ellen léptünk pályára. A fináléban 46 percen át ott folytattuk, ahol a norvégok ellen abbahagytuk. A 46. percben, 23:17-nél a dánok időt kértek. 2000. október 1-én, vasárnap három aranyat nyertünk kajak-kenuban, jó másfél órája vízipólósaink huszonnégy év után tértek vissza a csúcsra, most pedig javában készülődött aznapi ötödik, az örökrangsorban 150. olimpiai bajnoki címünk. Az Európa-bajnok azonban az utolsó negyed órát 14:4-re megnyerte, ezzel pedig 31:27-re múlta felül a magyar csapatot. A magyar női kézisek a döntő elvesztése ellenére is szép eredményt értek el és a nyári olimpiai játékokon a sportág eddigi legjobb helyezését szerezték meg.

Belépőjegy a sydney-i olimpia 2000. szeptember 21-i kézilabda-mérkőzéseire

E havi műtárgyunk is ennek a tornának az egyik emléke. A 2000-ben rendezett sydney-i XVII. nyári olimpiai játékok női kézilabdatornájának csoportmérkőzéseire szóló egyik belépőjegye. A jegy elülső oldala bal felén sárga, jobb oldalán kék alapon olimpiai logó és felirat „Sydney 2000 GAMES OF THE XXVII OLYMPIAD” Közepén hamisítás gátló hologramos kör alakú minta. Hátulján kékkel írt használati szabályzat és szponzorok felsorolása és a jegy sorszám pirossal. A belépőjegy a dán-ausztrál és a magyar-dél-koreai csoportmérkőzésre szól. Sárga mezőben felirat „September 21 7:30 PM Handball; Pavilon 2; Sydney Olympic Park – NORTH Homebush, NSW; $19 A” Ülőhely: „DOOR F; AISLE 105; ROW 5; SEAT 37”. Hátulján kézzel felírt eredmény: „DÁNIA-AUSZT.; HUNGARY-S.KOREA 33:41”. A jegy 5×14,5 cm anyaga nyomtatott papír.

Nagy Gergely