Rovatunk márciusi cikkének tárgya egy igazi ritkasága. A szóban forgó műtárgy a Magyar Olimpiai Bizottság működése során 1914 és 1927 között tartott havi alakuló ülések és a fontosabb ügyekben tartott egyes hó közi ülések jegyzőkönyveinek egy könyv formátumba kötött gyűjteménye.

A jegyzőkönyvek csíkozott jegyzetpapírokra készültek kézi folyóírással. Maga a kötet a „Magyar Olimpiai Bizottság Naplója” nevet viseli. Az első bejegyzett jegyzőkönyv felvételének pontos dátuma 1914. május 19-e, az utolsóé pedig 1927. december 21-e. A kötés Kóródi Mihály könyv- és papírkereskedéséből származik, mely a Budapest IX. Mester-utca 25. száma alatt volt található. A belső címlap és az azt követő borítólap díszes kivitelűek. A borítón az 1924-es párizsi, illetve az 1928-as amszterdami Olimpiai Játékokhoz kapcsolódó bélyegek és matricák találhatóak beragasztva.

A borító jobb felső sarkában tálható bélyegző alapján a jegyzőkönyv-gyűjtemény eredetileg az Országos Testnevelési Tanács Könyvtárában volt nyilvántartásba véve. Az 1913-ban alapított OTT volt Magyarország első állami sportirányítási szervezete. 1928-ban ez olvasztotta magába az addig független társadalmi testületként működő Magyar Olimpiai Bizottságot. Elnöke 1913 és 1923 között ugyanaz a Berzeviczy Albert volt, aki 1895 és 1904 között a MOB elnöki, 1903 és 1905 között pedig Tisza István kormányának kultuszminiszteri pozícióját töltötte be.

Magyar Olimpia Bizottság naplójának lapjai

1894. június 23-án a Párizsban rendezett nemzetközi atlétikai kongresszuson kimondták az olimpia játékok modern formában történő újjáélesztését és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulását. A bizottság elnöke Pierre de Coubertin lett, magyar tagjává pedig a sportszervező-humanista pedagógust, Kemény Ferencet választották. Kemény Ferencet szoros barátság fűzte Coubertinhez, akivel Párizsban ismerkedett meg 1884-1885-ös Sorbonne-i tanulmányai során. A Bois de Boulogne platánjai alatt együtt álmodoztak a testnevelés pedagógia alapú megreformálásáról, illetve a sportnak a nemzetek közötti béke megvalósításában betöltendő vezető szerepéről.

Az 1896-ban Athénban tartandó olimpiai játékok magyar szereplésének megszervezése hamarosan nagyon sürgőssé vált. Eötvös Lóránd kultuszminiszter az olimpiai játékok ügyét a Nemzeti Torna Egylet gondjaira bízta, továbbá felkérte meghívott szakértőnek Kemény Ferencet is. Hosszasan elhúzódó szervezkedést követően végül 1895. december 19-én megalakult a Magyar Olimpiai Bizottság, hivatalos nevén az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság, melynek tagjai az NTE, a MAC, a Nemzeti Hajós Egylet, a „Neptun” Evezős Egylet, és a III. kerületi Torna- és Vívóegylet soraiból kerültek megválasztásra. Az elnöke Berzeviczy Albert, másodelnöke Gerenday György, a titkára pedig Kemény Ferenc lett. A bizottság legégetőbb feladata a magyar sportolók kiutazására és szereplésére szánt anyagi források előteremtése, illetve a próbaversenyek lebonyolítása volt. A törvényhozás a korábban ígért 3000 forint helyett csak 1000 forint támogatást fogadott el, a költségek fennmaradó részét az egyesületeknek kellett megfinanszírozniuk. Végül összesen 1400 forint állami segélyből és 1100 forint egyesületi hozzájárulásból valósult meg Magyarország első olimpiai szereplése.  (Az adatok Keresztényi József: A MOB Története (TTT, Budapest, 1970, 28. o) című munkájából származnak, melyben folyamatosan forintban közli a költségeket. 1892-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén bevezették hivatalos pénznemként az aranyfedezetű koronát, habár a korábbi forint bankjegyek és ezüstérmék egy ideig még forgalomban maradtak.) A Magyar Úszó Egylet pénztelensége folytán nem tudta előteremteni a szükséges hozzájárulást, így kénytelen volt beleegyezni abba, hogy a későbbi kétszeres olimpiai bajnok Hajós Alfréd a költségeket átvállaló BTC színeiben álljon rajthoz.

Balra: Kemény Ferenc

Jobbra: Dr. Berzeviczy Albert

Az első olimpia lebonyolítása után megkezdődött a MOB szervezetének kiépítése. 1899 őszén döntés született egy országos bizottság megszervezéséről. Az 1899. november 10-én tartott alakuló ülésen a MOB „Országos Olimpiai Nagybizottság” néven alakult újjá, habár egyetlen vidéki képviselő sem volt a tagok között. Az állandó bizottsággá történő alakítás fontos mérföldköve volt, hogy 1904. május 4-én Berzeviczy Albert kultuszminiszter kiadta a MOB szervezeti szabályzatát. Közben a torna és az atlétika párharca folytán fokozatosan kiéleződött az ellentét az NTE és a MAC között. Az 1906-os időközi olimpia játékok szervezése kapcsán a MAC befolyása tovább erősödött a magyar olimpiai mozgalmon belül. Széchenyi Imre elnök 1905-ben bekövetkezett halálát követően a pozíció betöltésére Andrássy Gézát kérték fel, Stankovits Szilárd titkár helyére pedig Lauber Dezső került. Athénban a MOB-ot Muzsa Gyula és Lauber Dezső képviselték. Kemény Ferenc, akit az 1900-as és az 1904-es olimpiák után a kultuszminiszter elismerésben részesített, el sem utazott a görög fővárosba, majd 1907-ben bejelentette lemondását. A NOB május 24-i hágai ülésén már Muzsa Gyula volt jelen a MOB képviseletében, bár ekkor még nem lett a nemzetközi szervezet tagja. Andrássy Gézát nem sokkal a hágai ülés után választották be a delegátusok közé, majd ezt követően 1909-ben Muzsa Gyula személyében egy második delegátusra is szert tett Magyarország. 1908-ban a kultuszminiszter mindkettőjüket a MOB állandó elnökévé, valamint társelnökévé nevezte ki.

A NOB 1911. évi ülését május 23-án nyitották meg Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Budapest neve – mint rendező város – már korábban is felvetődött, először pont 1896-ban, amikor az államkincstár üressége folytán a görög kormány nem tűnt teljesen elszántnak az olimpia rendezése mellett. 1911-ben Kemény Ferenc levelet írt Coubertin-nek, melyben felvetette, hogy az 1916-os játékok színhelye a magyar főváros legyen. Az első világháború kitörése következtében a végül Berlinnek ítélt játékok nem kerültek megrendezése. Ugyanígy elúszott az 1920-as budapesti rendezés ügye is, sőt, az antwerpeni játékokon részt sem vehetett Magyarország. Szintén függőben volt a nemzeti stadion építésének ügye. 1913-ban Andrássy Géza és Muzsa Gyula Bécsbe utaztak, melynek célja az volt, hogy a Vérmezőt elkérjék őfelségétől a stadion részére, azonban a helyszínre a katonaság is igényt tartott, így ez a terv kudarcba fulladt. Ettől függetlenül az beszámolók alapján Ferenc József híve volt a magyar olimpia ügyének.

Lauber Dezső – Muzsa Gyula – gróf Andrássy Géza

A háború alatt összesen két alkalommal ülésezett a MOB: 1916. január 26-án és 1918. január 22-én. Az 1918-as ülésen mindössze tizenketten jelentek meg, számos tag a harcok során vesztette el életét. Az 1919. április 15-én felállított Testnevelési Ügyek Direktóriumával a MOB megpróbált együttműködni, és tovább vitték a nemzeti stadion ügyét. Elkészült Hajós Alfréd százezer nézőt befogadó stadion terve. 1921. január 29-én tisztújító ülésre került sor, melyen a vezető pozíciókat a sportszövetségek képviselői közül választották meg. Kivételt képezett az elnöki és a társelnöki tiszt, melyre Andrássy Gézát és Muzsa Gyulát a kultuszminiszter nevezte ki. 1922 és 1927 között a MOB minden januárban megtartotta éves alakuló ülését, de szükség esetén évközben is ülésezett. 1927-ben Andrássyt és Muzsát beválasztották a felsőház tagjai közé. A közjogi méltóságok adományozásával a sport ügye új szintre emelkedett. 1928. január 1-től az addig önálló társadalmi testületként működő MOB az állami hivatali apparátus részévé vált. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a szervezetet az Országos Testnevelési Tanács IV. számú szakbizottságává alakította át.

Csóti Gergely Ákos