Június hónap műtárgyával az idei vizes világbajnokságra hangolunk, egy 1958-as Margit-szigeten megrendezett Európa-bajnokság emlékérmével.

Budapest az elmúlt évtizedekben többször adott otthont vizes világversenyeknek és kontinensviadaloknak helyszínt, de ennek hagyománya régebbre nyúlik vissza. Már az első hivatalos úszó Európa-bajnokságnak is hazánk adott otthont, 1926-ban, amelyen a magyar csapat az éremtáblázat 3-ik helyén zárt két-két arany- (Bárány István 100 méter gyorsúszás és a vízilabda válogatott) és ezüstéremmel (Bartha Károly 100 méter hátúszás, 4×200 méteres gyorsváltó).

A magyar vizes sportok a második világháború után újra lendületre kaptak és az olimpiai szereplések mellett a világversenyeken is számos magyar diadal született. Ezek fényében is egyértelmű volt, hogy Magyarország előbb- vagy utóbb újra helyszínt ad egy nemzetközi vizes versenynek. Az ország akkori vezetése, a kommunista diktatúra a sportot kiemelten kezelte, hiszen minden győzelmet, eredményt vagy nemzetközi sikert a „munkás-szocialista” rendszer és „életstílus” diadalának is tartottak. A sporteredmények mellett így az is fontos volt, hogy hazánk minél több nemzetközi versenyt rendezhessen.

A vizes sportok kontinensviadala 1958-ban költözött újra a fővárosba, ezúttal a Margit-szigetre, ahol a Hajós Alfréd által tervezett Nemzeti Sportuszoda adta a rendezvény fő helyszínét. Az Európa-bajnokságon az úszó számok mellett műugrást és vízilabda tornát is rendeztek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc a hazai vizes sportokra is rányomta a bélyegét és a melbourne-i olimpia sikerei ellenére a szakág „őrségváltáson” esett át. Úszó számokban a magyaroknak ezúttal nem sikerült aranyérmet nyerni, Katona József 1500 méter gyorsúszásban második helyen csapott be, a brit Ian Black mögött és a szovjet Gennagyij Androszov előtt, míg a magyar 4×100 méteres vegyes váltó tagjai (Magyar László, Kunsági György, Tumpek György, Dobai Gyula) 4 perc 20.4 másodperces idővel szintén másodikként végzett a szovjet csapat mögött. „Hajós Alfréd számában” 100 méter gyorsúszásban Dobai Gyula bronzérmet szerzett, ahogy a 4×200 méteres gyorsváltó tagjai (Katona József, Nyéki Imre, Müller György, Dobai Gyula) is a dobogó harmadik fokára állhattak fel.

A hazai rendezésű Eb-n a magyarok sikerszáma ezúttal rendhagyó módon nem az úszás volt, hanem a műugrás. Ebben a kategóriában két számot rendeztek. A 3 méteres számban 141,17-es eredménnyel Újvári László nyerte az aranyérmet, maga mögé utasítva a nyugatnémet Horst Rosenfeldet (139.77) és a szovjet Roman Brenyert (139,39). 10 méteres toronyugrásban is született magyar érem, hiszen Márton Jenő 134,68-as eredménnyel a dobogó harmadik fokára állhatott fel, Mihail Csacsba szovjet- (136,87) és Brian Phelps brit (143,74) versenyzővel.

Az EB kitűzője

A vízilabda tornához előzetesen nem kötöttek nagyobb elvárásokat, de a hazai medence- és közönség a végső győzelemre buzdította pólósinkat. Bár a két évvel korábbi olimpia után többen disszidáltak, Gyarmati Dezsőt pedig eltiltották (a nemzetközi mérkőzésektől örökre, ezt pont 1958-ban törölték el, de a Margit-szigeti Eb-n még nem ugorhatott medencébe), a válogatott játékosok nagy része hazatért. Felkészítésüket Rajki Béla kezdte meg, de a kontinens viadalon már Lemhényi Dezső volt a szövetségi kapitány.

Az Eb vízilabda sztárjai a megnyitó ünnepségen egy közös fotóra is összeálltak. Balról jobbra: Zdravko Ježić [horvát/Jugoszlávia], Kárpáti György [Magyarország], Petre Mshvenieradze (grúz/Szovjetunió, Boros Ottó [Magyarország]

Pólósaink Belgiummal kezdték a csoportküzdelmeket és magabiztos 7:0-ás győzelemmel hangoltak a torna további részére. Dömötör Zoltán 3 gólt dobott, Molnár Róbert 2, Kárpáti György és Pintér István 1-1 találatot jegyzett. A magyar henger Hollandia (5:1) és Nagy-Britannia ellen (9:1) is folytatódott, Kárpátiék csak úgy szórták a gólokat a hazai közönség előtt. A második csoportkört szintén hibátlanul teljesítették, Nyugat-Németországot 8:4-re, Jugoszláviát 5:3-ra vertük. Az első négy helyezésért egy négyes döntőt tartottak, a második csoportkör két csoportjának első két helyezettjei között. A saját csoportból érkező ellenfelekkel szemben az eredmény hozott volt, így a jugoszlávokkal nem kellett másodjára is megmérkőzni, így a magyar pólósoknak Olaszország és a Szovjetunió ellen kellett medencébe ugrani. Az olaszokat 7:0-ával hengereltük le, Kanizsa Tivadar 4, Dömötör 2, Kárpáti egy góllal vette ki a részét a győzelemből. A szovjetek viszont legyőzték a jugoszlávokat, így az utolsó mérkőzésen egy ellenük aratott nagy arányú győzelemmel még elérhették az aranyérmet. A mieink azonban biztosra mentek és nagy csatában Dömötör három és Kárpáti egy találatával 4:2-re diadalmaskodva hibátlanul nyerték meg a tornát. Az Eb aranyérmes keret, amelyet a Magyar Sportújságírók Szövetsége ugyanebben az évben az Év csapatának is választott: Boros Ottó, Csillag Gábor, Dömötör Zoltán, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Katona András, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Molnár Róbert, Pintér István, Váczi József.

Az 1958-as Európa-bajnok magyar vízilabda csapat

Június havi műtárgyunk is ennek állít emléket. A Margit-szigeten 1958. augusztus 31 és szeptember 6-a között megrendezett Úszó-, Műugró- és Vízilabda Európa-bajnokság emlékérmét Vincze Dénes készítette, előlapján egy rajtkőről ugró sportoló alakja látható, körben „XI. Úszó Műugró Vízilabda Európa Bajnokság 1958. Budapest” felirat olvasható. Az érem átmérője 5 cm, súlya 62,2 gramm. A műtárgy, több más Margit-szigethez köthető sport relikviával, az ősszel a Holdudvar Rendezvényközpontban megnyíló kiállításunkon élőben is meg lehet majd tekinteni.

Az 1958-as Margit szigeten rendezett úszó- műugró és vízilabda Európa-bajnokság emlékérme.

Nagy Gergely