Az októberi „A hónap műtárgya” rovatunkban ezúttal Csák Ibolya 1936-os berlini olimpián magasugrásban megszerzett győzelmének történetébe pillantunk bele. Ehhez pedig a sportolónő rajtszámát hívjuk segítségül.

Csák Ibolya az 1936-os berlini olimpia előtt, színezett kép

Csák Ibolya Budapesten született 1915. január 6-án. A magasugrással még gyermekként, a környebányai nyaralásai alkalmával ismerkedett meg, amikor is kedvelt időtöltése volt a teniszpályára kifeszített háló átugrálása. Iskolai évei alatt a színészet és a tánc érdekelte. Ekkor úgy gondolta, hogy eme karrierjének építését legjobban a torna támogatná.  Ennek elősegítése végett kezdett el tornázni, amely tevékenységét 14 éves korától kezdve a Nemzeti Torna Egylet kötelékében folytatta. 1932-ben az egyesület berkein belül újonnan megalakuló atlétika szakosztályba elsők között lépett át. Innentől kezdve versenyszerűen foglalkozhatott nagyobbrészt a magasugrással, kisebb részben padig a távolugrással. 1935-ben a szakmai felkészítését Balogh Lajos vette át, akinek irányítása alatt háromszor egymás után is sikerült csúcsot döntenie. Ezek közül éppen az utolsó döbbentette meg leginkább a szakmai publikumot. 1935-ben ugyanis nem csak férjhez ment, hanem ennek nyomán el is tűnt a sportpályák környékéről. Mindez azt jelentette, hogy a közelgő olimpiai csapat részvevőjeként se számoltak már vele. Ibolya azonban 1936 elején újra edzésre jelentkezett és olyan meglepően jó formát mutatott, hogy még ugyanennek az évnek júniusában 161 cm-re javította rekordját. Mint kiderült, elmaradása idején hűvösvölgyi otthona kertjében folytatott egyéni edzéseket. Végül ez a rekord tette lehetővé számára az 1936-os berlini olimpián való részvételt.

A berlini Reich sportpálya központi elemét képező olimpiai stadion látképe, 1936.

A hitleri Németország által megrendezésre kerülő berlini olimpiát számos feszültség kísérte, mégis nagy várakozás előzte meg. A magyar sportvezetés számára ugyancsak kiemelt jelentőséggel bírt. Egyrészt Trianon után minden ilyen nemzetközi megmérettetés egy lehetőséget biztosított az ország nemzeti büszkeségének kifejeződésére. Míg másrészt szimbolikusan a gazdasági világválságból való felemelkedést kellett a győzelmekkel bizonyítani. Ugyanakkor a náci propaganda igyekezett minden vele „baráti” ország sikerét a saját befolyása sikerességének bemutatni.

Az olimpia végül a magyar sporttörténet egyik legsikeresebb fejezete lett. Tíz aranyérem és egy ezüst mellett öt bronzérem született, de nem szabad elfeledkezni a tizennyolc pontszerző helyezésről sem. Ez a szereplés azonban nem volt meglepő annak fényében, hogy mind a vívás, mind a vízilabda, mind pedig a birkózás tekintetében a magyar csapat – évszázados tekintetben is – kiemelkedő generációja indulhatott el. Ugyanez azonban nem volt igaz az atlétika mezőnyére.

A döntő ugrás

Atlétika tekintetében az 1936-os olimpiára kiutazó csapatot 25 sportoló képviselte. Közülük 24 férfi és 1 nő, Csák Ibolya. A 24 férfi atléta mindössze három 6. helyezést szerzett, így 1936. augusztus 9-én minden magyar figyelem Ibolyára szegeződött, akinek vállaira így az egész hazai atlétika becsülete nehezedett. Neki viszont a sportág akkori sztárjaival, a német Elfriede Kaun-nal és az amerikai Dorothy Odam-mel kellett megküzdenie az elsőségért. Ők hárman jutottak a döntőbe is 160 cm átugrott magassággal, a 162 cm-t azonban csak Csák Ibolyának sikerült teljesítenie. Saját elmondása szerint, a döntő ugrás előtt kapta a hírt Csik Ferenc úszó győzelméről, ami plusz erőt és eltökéltséget adott neki. Győzelme több szempontból is sporttörténeti jelentőséggel bírt. Magyarország első női atlétikai aranyérmét szerezte, egyben a második női aranyérmes lett. Elek Ilona napokkal előzte csak meg az első helyen. A női sport Magyarországon ekkor még gyerekcipőben járt, így diadala úttörő sikernek számított. A berlini olimpia politikai légkörében – ahol a náci propaganda az „árja felsőbbrendűséget” hangsúlyozta – különös súlyt kapott, hogy egy magyar, zsidó származású nő állhatott a dobogó legfelső fokára. Így győzelmét nemcsak sporteredményként, hanem a tehetség és emberi kitartás diadalaként is ünnepelték.

Az ominózus 1938-as EB eredményhirdetése

Ibolya a következő években még hatszor nyerte meg a magyar bajnokságot. Ebből négyszer magasugrásban, kétszer meg távolugrásban. Közben pedig az 1938-as bécsi Európa-bajnokságon nyert aranyat. Ennek megszerzéséhez viszont kalandos út vezetett, ugyanis eredetileg második lett. A győztes német versenyzőt, Dora Ratjent, viszont már akkor is többen vádolták azzal, hogy valójában férfi és jogtalanul versenyez a női mezőnyben. A német szövetség sokáig védte sportolóját, de amikor 1939-ben hivatalosan is férfiként regisztrálta magát és házasodni készült, a szövetség kihátrált mögüle. Az eredményeit annullálták, amelynek következtében az 1938-as EB aranyérem Csák Ibolyához kerülhetett.

1939-ben alig 23 évesen vonult vissza az aktív sporttól. Civilként a Pénzjegynyomdában kezdett el dolgozni, és innen is vonult nyugdíjba 1993-ban. 2006. február 9-én, Budapesten hunyt el.

A 717-es rajtszám

Október hónap műtárgya Csák Ibolya 1936-os berlini olimpián viselt rajtszáma. A 29,5 cm hosszú, illetve 21 cm magas fehér vászonanyagra fekete festékkel vitték fel 717-es számot, amit a versenyzők a hátukon viseltek az ugrások alkalmával.

Kormány Ákos