December havi műtárgyrovatunkban a téli sportok, azon belül is a korcsolyázás, kerül fókuszba.

A 19. század második felében fellendülő „modern sportélet” nemcsak a nyári-tavaszi időben űzhető szabadtéri mozgásformákat alakította közösségi sportokká, hanem ezzel párhuzamosan a téli szezonális sportokat is fellendítette. Ezek közül az egyik legjelentősebb a korcsolyázás volt, amelyet hazánkban a városi polgárság előszeretettel űzött.

1869-ben a fővárosban alakult meg az első hivatalos korcsolyázó egyesület is, Pesti Korcsolyázó Egylet néven, majd Buda és Pest egyesítésének évében (1873-ban) az egyesület Budapesti Korcsolyázó Egyletre (BKE) változtatta nevét. Az alapítók között volt dr. Kertész Géza, aki a Budapesti Önkéntes Mentőszolgálat megalapításában is aktívan részt vett. A BKE első feladta az volt, hogy jégpályáról gondoskodjék a magyar korcsolyasport számára, hiszen ekkora már tömegével korcsolyáztak a pesti polgárok a Duna jegén, azonban biztonsági megfontolásból állóvizet kerestek jégpálya létesítésére. Ehhez sikerült is engedélyt szerezni a városi tanácstól, hogy a városliget tó egy részét korcsolyapálya céljára díjtalanul felhasználják.

A Budapesti Korcsolyázó Egylet Városligeti jégpályája.

A korcsolyapályát 1870. január 29-én nyitották meg ünnepélyes keretek között, Rudolf főherceg jelenlétében. Az első korcsolyacsarnokot egy, a tó partján álló kétszobás fabódé képezte, amely 1874. január 14-én a tűz martalékává vált. Helyére Lechner Ödön tervezett új csarnokot, amely 1875. december 11-én nyitotta meg kapuit, de végleges átadására csak 1878 januárjában kerülhetett sor. Az egylet tagjainak száma azonban olyan rohamosan növekedett, hogy hamarosan az új csarnok is szűknek bizonyult. Kibővítés helyett a teljes átépítés mellett döntöttek. A terveket Francsek Imre készítette el, s az új létesítmény 1893. december 7-én nyitotta meg kapuit. 1898-ban az egylet engedélyt kapott a fővárostól az egész tó korcsolyázási célra történő bérbe vételére. Ezáltal immár 36.000 négyzetméternyi jégfelület állt a sportolni vágyók rendelkezésére. Az enyhe telek gyakran okoztak gondot, ezért sor került a tófenék egy részének betonozására. A munkálatok 1902 októberére készültek el; ezáltal 8.000 négyzetméteres betonpálya jött létre a tó medrén belül.

A pálya modernizálására 1926-ban került sor. A beruházást Részjegy kibocsátásával finanszírozták a vagyonosabb budapesti polgárok és klubtagok. Ekkor szerelték be a hűtéstechnikai berendezéseket, és megnyílt Európa második, versenyek rendezésére alkalmas műjégpályája. A szükséges gépészet Eduard Engelmann, Krencsey Géza, Hollerung Gábor, Krempels Béla és Bauer Gábor mérnökök közreműködésével készült el. Tovább bővítették a Korcsolya Csarnokot is Ifj. Paulheim Ferenc építész vezetésével.

Az idők során a pályát többször átépítették, területe folyamatosan nőtt.

Az 1944-es bombázások idején a jégpályát is találat érte. Hamar rendbe hozták, de csak ideiglenes javításokat hajtottak végre az 1950-es években. Közben a korcsolyacsarnokot is bővítették, és az épületegyüttest műemlékvédelem alá helyezték. 1968-ban a korábbi 300 méteres pályát alkalmassá tették a nemzetközi versenyekre: 400 méteresre bővítették. A Városligeti Csónakázó Tó és a Műjégpálya rekonstrukciójáról 2008-ban született döntés, a pályát pedig 2011 decemberében nyitották meg újra a nagyközönség számára.

Kronberger Lily, a BKE és a magyar korcsolyasport első világbajnoka, a Városligeti pályán.

A BKE nemcsak pályával és létesítményeivel szolgálta ki a hazai korcsolyasportot és azok szerelmeseit. Az Egylet tagjai részt vettek a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) megalakításában, ahol Földváry Tibor és Szentgyörgyi Imre segédkezett a műkorcsolya versenyek nemzetközi szabályrendszerének kialakításában. A BKE emellett számtalan hazai és nemzetközi versenynek adott helyszínt (Műkorcsolya Eb: 1895, 1909, 1955, 1963 Gyorskorcsolya Eb: 1895, 2012, Jégkorong Eb: 1929, Műkorcsolya vb: 1929, 1935, 1939, Gyorskorcsolya vb: 2001, Bandy vb: 2004, 2007), míg tagjai az országos bajnokságok mellett nemzetközileg is jelentős sikereket értek el. A BKE „színeiben” lett többszörös világbajnok Kronberger Lily és Méray-Horváth Zsófia, párosban pedig Rotter-Emília és Szollás László, utóbbi páros Európa-bajnoki aranyérmet is ünnepelhetett. Mellettük Földváry Tibor és Király Ede Európa-bajnokok lettek, utóbbi párosban Kékessy Andreával világ- és Európa-bajnok, valamint az 1948-as St. Moritzban rendezett téli olimpián (egyéniben) ezüstérmes lett. Párosban Orgonista Olga-Szalay Sándor és Nagy Marianna-Nagy László ünnepelhetett még Eb címet.

A legeredményesebb magyar korcsolyázó, Király Ede is a BKE színeiben sportolt.

December havi műtárgyunk a Budapesti Korcsolyázó Egylet emlékérme, amelyet múzeumunk numizmatikai gyűjteménye őriz. Az érem anyaga bronz, előlapján egy korcsolyázó női alakot ábrázol, mögötte a Városligeti Műjégpálya és korcsolyázó alakok sziluettje látható. Középen felirat: „BUDAPESTI KORCSOLYÁZÓ EGYLET”. Az érem átmérője 7 cm, súlya 97,4 gramm.

A Budapesti Korcsolyázó Egylet érme.

Nagy Gergely