Az áprilisi „A hónap műtárgya” rovat középpontjába ezúttal Székelykeresztúri Horváth Árpád, Ambrus Pál birkózóról készült gipsz szobra kerül. Az alkotás különleges jelentőséggel bír, hiszen ez szolgált mintául annak a köztéri bronzszobornak, amelyet 2026. március 13-án avattak fel Szentegyházán.

Ambrus Pál birkózó

A magyar birkózósport két világháború közötti időszaka számos kiváló versenyzőt adott a nemzetközi mezőnynek. Közéjük tartozott dr. Ambrus Pál is, akinek neve ma már kevésbé ismert, pályafutása és életútja azonban jól példázza a korszak sportolóinak sokszor összetett, nem ritkán sorsfordító történetét.

Ambrus Pál 1901-ben született a székelyföldi Szentegyházasfaluban. Édesapja kántor-tanító volt, így a családi háttér a tanulás és a közösségi szerepvállalás irányába terelte. Tanulmányait a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumban végezte, ahol olyan későbbi ismert személyiségekkel került kapcsolatba, mint Tamási Áron író. Az érettségi megszerzése után Budapestre költözött, ahol jogi egyetemet végzett, és később ügyvédként dolgozott.

Sportpályafutása a Magyar Atlétikai Club színeiben bontakozott ki. Kötöttfogású birkózóként, pehelysúlyban versenyzett, és a korszak egyik ismert székely származású sportolójaként tartották számon. Neve gyakran együtt szerepelt a kor neves birkózóival, akik meghatározó alakjai voltak a magyar birkózás nemzetközi sikereinek.

Eredményei közül kiemelkedik az 1926-os rigai Európa-bajnokságon elért negyedik helyezése, amely nemzetközi szinten is figyelemre méltó teljesítménynek számított. Hazai versenyeken is sikeresen szerepelt: magyar bajnoki címet szerzett pehelysúlyban, emellett több jelentős tornát megnyert, köztük egy nemzetközi MAC-versenyt és az 1927-es kaposvári bajnokságot. Klubjával csapatbajnoki sikereket is elért, 1929-ben és 1931-ben kötöttfogású csapatbajnoki címet ünnepelhettek.

Sportkarrierje viszonylag rövid ideig tartott, mivel jogi pályájára koncentrálva visszavonult az aktív versenyzéstől. Ugyanakkor továbbra is kapcsolatban maradt a birkózással: az 1936-os berlini olimpián a magyar csapat kísérőjeként vett részt, és a visszaemlékezések szerint támogatta a későbbi olimpiai bajnokok felkészülését.

A második világháború és az azt követő politikai változások jelentős törést hoztak életében. Ügyvédi hivatását nem gyakorolhatta tovább, így fizikai munkát vállalt: részt vett a háború utáni romeltakarításban Budapesten, majd később főgépészként dolgozott. Életének ez a szakasza jól tükrözi azt a sorsfordulót, amely sok, korábban megbecsült értelmiségit és sportolót érintett.

A bécsi döntést követően visszatért szülőföldjére, ahol aktívan részt vett a helyi közösségi életben. Nevéhez fűződik a szentegyházi művelődési központ létrehozásának támogatása is, amelynek megvalósításához saját anyagi forrásaival is hozzájárult.

Magánéletében feleségével, Albert Erzsébettel élt, házasságukból nem született gyermek. Élete utolsó éveiben is megőrizte kapcsolatait, és bár pályafutása már háttérbe szorult a köztudatban, személyes története továbbra is tiszteletet ébresztett ismerősei körében.

1979-ben hunyt el, egy külföldi látogatás során bekövetkezett szívroham következtében. Temetésére Budapesten került sor.

Ambrus Pál alakja ma már kevésbé ismert a szélesebb közönség számára, azonban a fennmaradt adatok alapján egyértelműen a két világháború közötti magyar birkózósport jelentős, nemzetközi szinten is jegyzett képviselője volt. Rövid, de eredményes sportpályafutása, valamint későbbi életének fordulatai egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy személyét a korszak „elfelejtett bajnokai” között tartsuk számon.

Székelykeresztúri Horváth Árpád Pillangó utcai szobra (Háború után valószínűleg eltávolították.)

A szobor alkotója, Székelykeresztúri Horváth Árpád 1898-ban született Székelykeresztúron, amely későbbi művésznevét is ihlette. Tanulmányait a székelyudvarhelyi kő- és agyagipari iskolában kezdte, majd kőfaragó segédként dolgozott. Később az Iparművészeti Főiskolán folytatta képzését, ahol Orbán Antal és Stróbl Alajos tanítványaként sajátította el a szobrászat mesterségét.

Diplomája megszerzése után négy évet töltött Olaszországban, ahol több városban is élt és alkotott. Művészi ismertségét a carrarai kiállításra készített Játszadozó gyermekek című kompozíciója hozta meg. Hazatérését követően a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon rendszeres kiállítója lett.

Alkotásai elsősorban székelyföldi kötődésűek, és gyakran reflektálnak a trianoni trauma, valamint a történelmi és kulturális emlékezet kérdéseire. Szobraira jellemző az allegorikus kifejezésmód és az erőteljes érzelmi töltet. Legismertebb művei közé tartozik az 1937-ben felavatott, hét méter magas, Pillangó utcai Trianon-emlékmű.

A restaurált gipsz szobor

A 86 centiméter magas, impozáns gipszszobor keletkezésének körülményei máig nem teljesen tisztázottak. Egyes források szerint Székelykeresztúri Horváth Árpád 1927-ben, Ambrus Pál bajnoki győzelmének emlékére készítette az alkotást. Ezzel szemben a talapzaton olvasható dátum – 1926. április 2., Nagypéntek – korábbi keletkezést jelez, ami ellentmondásra ad okot. Az sem egyértelmű, hogy a művész eredetileg bronzba kívánta-e önteni a szobrot, vagy eleve gipszalkotásként tekintett rá.

Az Új Nemzedék 1928. december 25-i számának beszámolója szerint a szobor Ambrus Pál tulajdonába került, és otthonában kapott helyet. A cikk külön érdekessége, hogy említést tesz a bajnoki érem ábrázolásáról is, amely inkább az 1927-es keletkezést valószínűsíti. Az eltérő adatok ugyanakkor nem feltétlenül zárják ki egymást: elképzelhető, hogy a művész a bajnoki győzelem után módosította vagy kiegészítette a már elkészült szobrot – bár ez egyelőre csak feltételezés.

Az alkotó szignója és a talapzat

Az viszont bizonyos, hogy az alkotás 1993-ban került a múzeum gyűjteményébe, amikor Ambrus Pálné adományozta azt. A szobor újabb fejezete 2026-ban kezdődött: Laczik Csaba szobrászművész restaurálta a gipszváltozatot, és ennek alapján elkészítette a mű bronzba öntött változatát is.

A szobor különböző perspektívából.

A szentegyházai szoboravatásról itt olvashat bővebben: https://sportmuzeum.hu/2026/03/17/ambrus-pal-szoboravatasa/ 

A szentegyházai bronz szobor

Kormány Ákos