100 évvel ezelőtt, 1926. május 8-án nyitotta meg a Magyar Nemzeti Múzeum kupolaterében tartott beszédével Horthy Miklós kormányzó a magyar muzeológia történetének első igazán nagyszabású és tudományos igénnyel létrehozott sporttörténelmi kiállítását. A májusi hónap műtárgya a kiállítás plakátja, melynek alkotója Manno Miltiades, a korszak híres magyar sportembere, aki egyben rendkívül tehetséges grafikus, festő és szobrászművész is volt.

Manno Miltiades

A generációk óta Magyarországon élő görög családból származó Manno Miltiades az első világháború előtt főként sportpályafutásáról volt híres. Számos sportágban kiemelkedő eredményeket ért el, így például a kerékpározásban, evezésben, gyorskorcsolyázásban és a labdarúgásban. Budapesti Torna Club labdarúgócsapatának középcsatáraként az első két magyar bajnokság gólkirálya volt, 13 mérkőzésen összesen 27 lőtt góllal. 1903 és 1909 között négyszer volt gyorskorcsolyázó magyar bajnok, valamint Európa-bajnoki ezüst- és világbajnoki bronzérmet is nyert. Evezésben is jeleskedett. 1902 és 1911 között a Pannonia Evezős Egyletben evezett, mely a Magyar Athletikai Club evezősszakosztályából vált ki. Egypárevezős hajóban 1906-ig 11 magyar bajnokságot nyert. Szintén 1906-ban megnyerte az angol Molesey-regattát, ahol két hajóhosszal megverte az Európa legjobbjának tartott Fitzgeraldot. Részt vett az 1912-ben a stockholmi olimpiai játékokon is a magyar evezős-nyolcas tagjaként.

Az első világháborúban többször megsebesült Manno Miltiades huszárszázadosként szerelt le. A háború után felhagyott a versenyzéssel, a civil életben festőművészként, grafikusként, szobrászként tevékenykedett. Volt hozzá előképzettsége, hiszen 1905-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. Több sportegyesület címerét és zászlaját ő tervezte meg, így például a Pannonia Evezős Egyletét, vagy a Ferencvárosi Torna Club ikonikus sasmadaras címerét 1928-ból. Leghíresebb műalkotása a „Birkózók” című bronz szobor, mellyel ezüstérmet nyert az 1932-es nyári olimpiai játékok művészeti versenyének szobrászati kategóriájában. Számos sport tematikájú plakátja is született az évek során. Egyik legszebb plakátja az 1930-ban a Margitszigeten megnyílt Nemzeti Sportuszoda megnyitójára készült. Az épületet jó barátja Hajós Alfréd, az 1896-os olimpia kétszeres úszóbajnoka tervezte. Ezt megelőzően alkotta meg az 1926-os országos sporttörténelmi kiállítás gyönyörű plakátját, mely kiválóan jellemzi a Horthy-korszak keresztény-nemzeti művelődéspolitikáját. A plakát 90 cm-es szélességével és 120 cm-es magasságával impozáns méretű. Az előtérben egy diszkoszvető látható fekete-fehér mezben, amint éppen dobásra készül, a háttérben pedig a fényárban úszó kettős kereszt a hármas halommal motívum szerepel.

Az 1926-os sporttörténeti kiállítás plakátja

Az 1926-os országos sporttörténelmi kiállításnak természetesen voltak szerves előzményei. 1885. május 2. és november 4. között Budapesten rendezték meg a magyar országos ipari-mezőgazdasági kiállítást, melyen személyesen megjelent I. Ferenc József és Rudolf trónörökös is. A kiállítás helyszíne a Városliget volt, és pavilonjai mintegy 270 ezer négyzetméternyi területet foglaltak el. Közülük kettőnek volt sporttörténeti vonatkozása: az egyik a Kárpát Múzeum turisztikai kiállításának pavilonja, a másik pedig a hangzatos Testgyakorlás Csarnoka névre keresztelt épület volt, ahol főként külföldi gyártók termékeit mutatták be. 1891-ben az Országos Középiskolai Tanáregyesület működésének negyedszázados évfordulója alkalmából tanszerkiállítást rendeztek Budapesten, mely a „Középiskolai Tanárok Országos Tárlata” nevet kapta. A tárlat testgyakorlásra vonatkozó részét Bokelberg Ernő, a Nemzeti Torna Egylet művezetője és tanára állította össze.

Magyarország fennállásának ezredik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében 1896. május 2-án a Városligetben megnyílt a Millenniumi Kiállítás. Bár a magyar szakmuzeológia szempontjából a kiállítás rendkívül jelentős volt, a sportmuzeológia területén nem alkotott maradandót. A Tornacsarnok fából készült épületében főként az iskolai testnevelésre vonatkozó anyagok kerültek bemutatásra. A kiállítás érdekességei közé tartozott Rohonczy Gida korcsolyagyűjteménye, és az a hajdan Széchenyi István tulajdonát képző fa velocipéd, melyet a Magyar Athletikai Club állított ki. Igazán jelentős volt azonban a Budapesti Torna Club által rendezett önálló sportkiállítás, melyre 1903. május 31-e és június 14-e között került sor, helyszíne pedig a Budapesti Korcsolyázó Egylet városligeti korcsolyacsarnoka volt. Az ünnepélyes megnyitóbeszédet Dr. Berzeviczy Albert, a Tornaszövetség elnöke tartotta. Az egyesületek sportági anyagai mellett (labdarúgás, kerékpározás, evezés, torna, korcsolyázás) sok híres versenyző (Hajós Alfréd, Coray Arthúr, Kakas Gyula, Lucius Károly, Kellner Gyula) egyéni bemutató vitrint is kapott. Kiállításra került a Budapesti (Budai) Torna Egylet frissen alapított vándordíja is, melyet Fadrusz János alkotott és a farkasokkal viaskodó Toldit ábrázolja, és jelenleg a Nemzeti Galéria tulajdona.

Az 1926-os sporttörténelmi kiállítás közvetlen előzménye volt a Magyar Nemzeti Múzeum felhívása 1923-ban, melyben azzal a kéréssel fordultak a magyar sporttársadalomhoz és egyesületekhez, hogy érmeiket, trófeáikat és versenydíjaikat adományozzák a múzeum Érem- és Régiségtárának, vagy helyezzék ott letétbe. A sikeres gyűjtés nyomán mintegy ezer tárggyal gyarapodtak a múzeum gyűjteményei. 1925-ben Karafiáth Jenő, az Országos Testnevelés Tanács elnöke, azt a javasolta Hóman Bálintnak, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy gyűjtsék össze a magyar sportra vonatkozó egyéb tárgyakat és dokumentumokat is, és az egész anyagot tárják a nagyközönség elé egy reprezentatív kiállítás keretében. A múzeum tíz termét megtöltő kiállítást Horthy Miklós kormányzó 1926. május 8-án nyitotta meg ünnepélyes keretek között. A megnyitóról és a kiállítás elkészítésének körülményeiről részletes beszámolót készített a kiállítás adminisztrálásával és az átvett tárgyak leltárának elkészítésével megbízott dr. Balogh László, az 1913-ban alapított Országos Testnevelési Tanács tagja. A tárlaton kiállított tárgyakról részletes katalógus is készült.

A magyar sporttörténet mindmáig legnagyobb léptékű kiállítása a sportegyesületek aktív közreműködésével jöhetett létre, és talán pont emiatt az összegyűlt anyag leginkább a 19. század második felére és az azt követő korszakra vonatkozóan tartalmazott értékes tárgyakat és dokumentumokat. A kiállítás képes volt magát kinőni egy országos kulturális eseménnyé, mivel az állami sportvezetés aktívan támogatta létrehozását, és helyszíne is nagy presztízzsel bírt. Igaz ugyan, hogy csak egy hónapig tartott nyitva, de a hatása kiemelkedő jelentőségű volt, hiszen ekkor merült fel először komolyabban egy állandó magyar sporttörténeti múzeum létrehozásának igénye.

A Margitszigeti Ezüstlabda

Az 1926-os országos sporttörténelmi kiállítás egyik legmutatósabb és kiemelkedő fontosságú sportrelikviája a Polónyi Géza vándordíj volt. A Margitszigeti Ezüstlabda néven elhíresült trófea a magyar labdarúgás első kupasorozatának díja volt. A kupasorozatot 1903 és 1909 között rendezték meg, helyszíne pedig a Margitsziget volt. A vándordíj létrehozására Polónyi Géza országgyűlési képviselő ajánlott fel a szükséges összeget. 1909-ben a Ferencvárosi Torna club ötödik győzelmével véglegesen elnyerte a kupát, a rendkívül látványos ezüst serleg pedig ma is a klub tulajdonában van.

A Margitszigeti Ezüstlabda június közepéig megtekinthető a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum Margitsziget – Sportsziget című sporttörténeti kiállításán a Holdudvarban. A kiállítás részleteiről az alábbi linken tájékozódhatnak: https://sportmuzeum.hu/2026/04/30/majus-1-jen-nyit-sportmuzeum-a-margitszigeten/ 

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Csóti Gergely Ákos